El se hiszem, hogy már két éve... Mostanában kicsit passzívabb vagyok a blogolásban, mint eleinte, bár nemcsak abban, hanem a főzésben is, de mindenkinek az életében vannak időszakok, amikor a hangsúlyok áttevődnek egyik tevékenységről a másikra, no, épp egy ilyen - viszonylag hosszú - időszakot élek én is. Viszont az elmúlt két évben leszámoltam azzal az illúzióval, hogy majd én minden nap olyan ételt teszek a családom asztalára, amit bármelyik jobb étterem is megirigyelhetne. Nem, jó nekünk az a bázis, nagyon is jó, amit a nagyanyámtól, anyámtól magammal hoztam, persze, érdemes színesíteni mindig, mert az hálás dolog, de arra törekedni, hogy elszakadjak a gyökereimtől, butaság. Most, hogy a lányom a saját lábára állt, viszonylagos messzeségben tőlünk, sajnos a szép fotókról is kénytelenek lesznek az olvasók lemondani, maradnak a használható, bármikor bevethető receptek ezentúl is. Viszont úgy tűnik, hogy a blog alapvető célkitűzése egyre inkább megvalósulni látszik, párhuzamosan azzal, hogy a lányom elköltözött: egyre gyakrabban forgatja ezt a virtuális szakácskönyvet, és ennél semmi nem fontosabb a világon!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése