2006. december 7., csütörtök

Ó, hát várható volt,

 

hogy nemisbéka retro-köre megkapirgálja majd az emlékekre rakódott guanót porréteget, és igen, igen, igen! moesnél olvastam két dologról, ami könnyeket csalt a szemembe. Az egyik a Kristály keserű, amit Nagyanyám annyira szeretett. Utolsó percéig hordtuk neki üvegszám a kórházba, mert akkor még nem dívott a pille palack, cipeltük az üvegeket, nem volt választás. Mert hát Ő szerette. A másik is hozzá kötődik, a Százszorszép desszert, de annak csak a doboza. Kaphatta valakitől ajándékba, aztán a doboz jó formájú, masszív jószág lévén előlépett fotó tartó dobozzá. Abban tartotta a drágám azt a kevés fotót, ami végigkísérte az életét. Remélem, anyámnál még megvan valahol...

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése