Töltött krumpli

Ősziesre fordult az időjárás, és azon nyomban eszembe jutott ez az étel. Télen szoktam igazából sütni, de most még paradicsom salsával, tejföllel épp a határmezsgyén mozgott a nyári és téli étel között.

Hozzávalók:

közepes méretű krumplik, fejenként legalább egy darabot számoljunk

reszelt sajt (Cheddar, ha van)

tejföl

só

bors

friss petrezselyemzöld

1 tojás (hacsak nem készítünk extrém mennyiséget, egy tojás elég szokott lenni)

sonka, paprikás szalámi vagy kolbász apróra vágva

Elkészítés:

A krumplikat megsikáljuk, héjukban megfőzzük vagy alufóliába csomagolva a sütőben, air fryerben megsütjük. Néhány percig hűlni hagyjuk, majd mindegyiket félbe vágjuk, belsejüket kikaparjuk úgy, hogy viszonylag kevés maradjon a héjban, de azért át se lyukasszuk azt. Egy tálba tesszük a kikapart krumplit, villával összetörjük, majd hozzáadjuk a sonkát/kolbászt/szalámit, a reszelt sajtot, petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, végül elkeverjük a tojással a masszát, és csak annyi tejfölt adunk hozzá, hogy ne legyen nagyon sűrű a töltelék.

Sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük a burgonya csónakokat, és egy teáskanál segítségével megtöltjük őket.

15-20 perc alatt pirosra sütjük a krumplikat.

TIPP: Adhatsz mellé savanyúságot, de kevert zöld salátával is mennyei.

Szederleves hidegen

Az egyik legkedvesebb gyümölcsöm a szeder, ha finom édes. Mohánál olvastam a receptet, és már akkor tudtam, mikor olvastam, hogy nem lehet rossz. Aztán első alkalommal, mikor elkészült, el voltam tőle ájulva, de nemcsak én, hanem családilag mindenki. Úgyhogy most, mikor a Bosnyákon például 498 forintért is van szeder - és ezzel az egyik legolcsóbb gyümölcs a piacon -, egyfelől rakok el egy jelentős mennyiséget a fagyasztóba, másfelől pedig akár kétnaponta is elkészítem ezt a csodás levest. Ami igazából egy turmix, de annak aztán pazar!

Csodás lila színnel is megajándékoz a pazar íz mellett :)

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg szeder
3 dl habtejszín
6-8 dl almalé
egy kevés porcukor
ízlés szerint őrölt fahéj, szerecsendió, citromhéj
menta a tálaláshoz

Elkészítés:

A szedret az almalével és néhány levél mentával összeturmixoljuk, majd átszűrjük egy sűrű szűrőn, mert a magok ebben az ételben nem kívánatosak. Az átszűrt léhez hozzáadjuk a tejszínt, a fűszereket, alaposan lehűtjük, friss szedret adhatunk hozzá "betétként", de a mentát se hagyjuk el belőle!

TIPP: Őszibarackkal, sárgabarackkal, de áfonyával is el tudom képzelni...

Pásztortarhonya

Ahány pásztor, annyi tarhonya, mondhatnám, de én igazából csak egyféle pásztortarhonyát ismerek, és azt imádom, mióta csak megkóstoltam. Mondjuk... nem ma volt. 

Ez tipikusan az az étel, ami annyira egyszerű hozzávalókból, annyira puritánul készül, hogy megköveteli magának, hogy minden alapanyag a lehető legjobb minőségű legyen. Azaz jó minőségű kolbász (én a Gyulait részesítem előnyben), minőségi füstölt szalonna, kézi tarhonya, ízes paprika és paradicsom, no meg élénk vörös színű, finom fűszerpaprika. Ha ezek megvannak, elképesztően jó ételt fogunk készíteni.

Hozzávalók 6 személyre:

30 dkg kézzel készült tarhonya

30 dkg burgonya

fél pár Gyulai kolbász

20 dkg füstölt szalonna

1 paprika

2 paradicsom

1 nagy vöröshagyma

1 evőkanál pirospaprika

bors

só

víz

Elkészítés:

A szalonnát kis kockákra vágjuk, zsírját egy vastag falú edényben kiolvasztjuk, a pörcöt szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük. A zsíron átsütjük a karikákra vágott kolbászt, két perc bőven elég neki, majd a kolbászt is kiszedjük az edényből. (Tudom, sokan most azt mondják, a kolbász íze így nem fő bele rendesen az ételbe, de egyrészt szerintem ez nincs így, másrészt ha választani kell, én inkább az ízletes, roppanós állagú kolbászt választom, mint a szétfőtt, nem túl gusztusos karikákat.) 

A forró zsiradékon megdinszteljük a kockákra vágott hagymát, nem barnítjuk meg, csak puhítjuk. Rádobjuk a tarhonyát, átkeverjük, átforrósítjuk, meghintjük a fűszerpaprikával, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a paprikát és a paradicsomot, krumplit, majd felöntjük kb. 4 dl forrásban lévő vízzel. Fedő alatt megkezdjük a párolást, a vizet, amit a tarhonya magába szív, folyamatosan apránként pótoljuk. Sok vizet fog felvenni, mire megpuhul a tarhonya.

(Én azt szoktam csinálni, hogy a teáskannába odateszek vizet forrni, kis lángon forrón tartom, és abból öntögetek a tésztára.)

Csak mérsékelten kevergessük, ne törjük péppé benne a krumplit. (Ennek a nem nagyon kevergetésnek lesz az eredménye, hogy az edény alján isteni, kicsit odasült réteget kapunk, amiért lehet majd versenyezni a későbbiekben...)

Menet közben szükség lehet az utánsózásra, a krumpli igen sok sót képes elnyelni.

Amikor a tészta is, a krumpli is puha, visszatesszük az edénybe a kolbász karikákat, azzal már nem főzzük az ételt tovább. Tálaláskor kerül a tányérban a tetejére a sok finom szalonnapörc.

Tipp: Tejfölös uborkasalátával verhetetlen, de persze a kovászos uborka is finom mellé, és egy kis tejföllel való nyakon öntésért sem bántódik meg a tarhonyánk.

Jegeskávé de lux

Bitang meleg van. Már csak fagyin és dinnyén élünk. Meg kávén, mert az elmaradhatatlan. Ma megkívántam egy súlyosan egészségtelen változatát, és nem félek közreadni sem.

Hozzávalók:

1 erős dupla presszó kávé kihűtve
1 dl tejszínből vert hab, kevés porcukorral édesítve
1 nagy gombóc vanília fagylalt
1 evőkanál csokoládé likőr

Elkészítés:

A kávét lefőztem, a klasszikus módszerrel lehűtöttem, azaz két hideg pohárba oda-vissza öntögettem, minél magasabbról, a poharakat időnként hideg vízzel visszahűtöttem. Néhány perc alatt nagyon sokat veszít a kávé a melegségéből. Amíg a habot vertem, betettem a poharat kávéstól a mélyhűtőbe.

Felvertem a tejszínhabot, előkerestem a likőrt és a fagyit is elővettem a mélyhűtőből. Első réteg fagylalt, második réteg a hideg kávé, harmadik a tejszínhab, tetejére meg a csokilikőr. Perfekt volt.

Töltött paprika

Az eredeti bejegyzés 2007-ben kelt, blogolásom első évében örökítettem meg ezt a klasszikust. Most, hogy a Fakanál blog tartalma már nem elérhető, megpróbáltam másként megkeresni, de a gúgli barátunk egyáltalán nem hozza elő a bejegyzést, végül a fotó alapján találta rá. És még másik hét, azaz hét weblapra, ahol a töltött paprikát az én fotómmal illusztrálják, természetesen mindenféle hivatkozás nélkül. Az egyik website egy katolikus oldal, kicsit furcsának találom, hogy éppen ők nem hallottak a nyolcadik parancsolatról...

No de térjünk vissza a recepthez és ahhoz a bizonyos fotóhoz.

Aminél azóta készítettem jobbat is, mint a fent mellékelt ábra mutatja, bár őszintén szólva a töltött paprikát elég nehéz úgy fényképezni, hogy gusztusos legyen a fotó.

Hozzávalók:

50 dkg darált sertéshús
8 dkg rizs
4-6 paprika 
1 evőkanál vöröshagymakrém
só, bors
1 ág friss zellerlevél
2-3 evőkanál liszt
olaj
1 nagy doboz sűrített paradicsom
1 liter paradicsomlé
cukor
 
Elkészítés:
 

A darált húst összekeverem a megmosott rizzsel*, hagymakrémmel (fujj, undorító, tudom, de gyakorlatilag ez az egyetlen szégyellni való vétkem ezen a fronton, hogy időnként használok vöröshagyma krémet), sóval, borssal ízesítem, majd a kicsumázott paprikákba töltöm lazán a masszát. Ami töltelék a paprikákból kimarad, azokból csak gombócot készítek. Felforralok kb. 3 liter vizet, megsózom, majd a forrásban lévő vízbe csusszantom a paprikákat és gombócokat, beledobom a zellerzöldet, a paprikák gallérját, és puhára főzöm az egészet. Ez kb. 30-40 perc. Addig megkeverem a rántást. Amikor úgy ítélem meg, hogy puha a hús, szűrőkanállal kiszedem egy tányérra, majd a főzőlevet leszűröm. Merthogy ilyenkor van benne dezertőr rizs, kósza paprika- és zellerdarabok, ezeket eltávolítom. Abba az edénybe, amiben készre főzöm a töltött paprikát, beleöntöm rántást, rá a sürített paradicsomot, összemelegítem a kettőt, majd a paradicsomlével felengedem. Sózom, ha kell, cukrot teszek bele ízlés szerint (mi viszonylag édesen szeretjük), felforralom a mártást, majd visszateszem a töltelékeket. Ha szükséges, a főzővízzel hígítom a szószt. Kicsit rotyogtatom még együtt az egészet, majd tálalok.

* ha van időm, akkor meg szoktam párolni a rizst félig, majd kihűtve adom a húshoz

TIPP: Próbáljátok ki rizs helyett zabpehellyel, remekül működik, én fél kiló húshoz 8 deka zabpelyhez tettem, amit fél órával előbb egy kevés vízzel megspricceltem, hadd puhuljon.

Zakuszka

Nagy-nagy családi kedvenc, egyedül a fiam nem eszi sajnos. Ősszel jön el az ideje, hogy megfőzzem, de ha jó zakuszka receptet keresel, ezt nyugodtan tedd addig talonba. Természetesen sokféle recept forog közkézen, mindenki másképp főzi a zakuszkát. Nálam legtöbbször kerül bele sült padlizsán is, a zellert sosem hagyom ki belőle, az nekem nagyon fontos. 

Hozzávalók:

5 db csípős paprika

2 kg paradicsom paprika vagy kápia paprika

10 gerezd fokhagyma

2 db közepes zeller

8 db hagyma

5-6 kg paradicsomból paradicsom lé

10 db szegfűszeg

5 db szegfűbors

¼ kg cukor

1 dl borecet

3 evőkanál só

3 babérlevél

1,5 dl olaj

ízlés szerint őrölt fekete bors

Elkészítés:

Húsdarálón kétszer ledaráljuk a nyers zöldségeket. Olajon  megpároljuk a hagymát, majd amikor már puha, hozzáadjuk  a többi zöldséget. Ráöntjük a paradicsomlét, beletesszük a babért, szegfűszeget, szegfűborsot, majd  kb. egy órát főzzük. A végén fűszerezzük a zakuszkát  cukorral, ecettel, ezekkel is forraljuk még az ételt. A munka utolsó előtti fázisaként merülő mixerrel kicsit krémesítjük az elkészült szószt. Nem kell péppé zúzni, jó, ha vannak benne nagyobb darab zöldségek is. Üvegekbe töltjük és a tetejére egy evőkanálnyi olívaolajat teszünk, ami légmentesen lezárja és konzerválja a zakuszkát. Néhány percre fejre állítjuk az üvegeket, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk.

TIPP: A fűszereket tegyük tüllbe vagy teatojásba, hogy ne kelljen a végén egyenként kiszedegetni a tűzforró ételből.

Pórékrémleves

Már nem emlékszem, hogyan lett nálunk ez A Kedvenc Leves, talán egy karácsony előtti teszetoszáskodásom eredménye lett, és aztán úgy maradtunk. Évekig minden karácsonykor és minden családi ünnepen ezt kellett asztalra adni, néha legörbülő szájjal kérleltem a többieket, hadd főzzek inkább más levest, de nemigen engedtek a póréból.

Néhány napot a tanyán töltünk, tanyaőrségben (vesd össze: ellátjuk a legalapvetőbb teendőket az állatok és növények körül, városiak lévén persze bénázunk napszámba, de tevékenységünk nyomán azért minden életben marad...)

Hetek óta nincs kedvem főzni, és ez városon nem is olyan nagy dráma, számtalan módon megoldható egy vacsora, egyrészt ott a dugig pakolt kamra, amiből mindenki főzhet magának, akinek indíttatása van erre, és nem én vagyok, másrészt ugye az ételszállító cégeket is igénybe lehet venni. Ez a tanyán persze nem működik, mert még a pizzás se jön ide ki a városból. Így aztán valamit muszáj rittyenteni. Nagyon vicces, de a nyusziknak szánt zöldség halomban találtam két szuper állapotban lévő póréhagymát, nem is értem, miért került a rakásba, de én kiemeltem őket onnan, és negyed óra múlva kész volt a leves.

Hozzávalók:

1 megtermett póréhagyma, a zöldje is
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, bors, őrölt rozmaring, bazsalikom
3 dl tejszín
fél liter tej
2 evőkanál liszt
 
Elkészítés:

A hagymákat összedarabolom, egész pici olívaolajon puhára párolom. Turmixba töltöm és némi tej hozzáadásával pürésítem. Abban a lábasban, amiben a hagymák párolódtak, olívaolajjal és liszttel rántást készítek, majd hozzáöntöm a hagymapürét. Átforralom és ízesítem: ekkor jön a só, a bors, a rozmaring és a bazsalikom. Nálam ennek a levesnek a lelkét a rozmaring adja, úgyhogy kap belőle bőven. Belepottyantok egy erőleves kockát is a masszába, majd felöntöm tejjel. Kiforralom, a végén hozzáöntöm a tejszínt is. Lehet levesgyönggyel tálalni, esetleg pirított bagett szeletekkel, amire szórunk egy csepp parmezánt.

 
Lisztmentes változat:

A hagymához darabolok még egy-két szem krumplit, azzal együtt főzöm puhára a hagymákat. Pürésítés után már csak hozzá kell adni a tejszínt, nem kell bele liszt.

Majdnem baj lett :D

Sárgabarackos tarte

Azért nem teljesen normális dolog 30 fok fölött süteményt sütni, azt gondolom, ebben minden kedves olvasómmal egyetértünk. De megérte, megérte, megérte! Úgy kezdődött, hogy Chilii kolleginánál megláttam ezt a hangzatos nevű süteményt, és igen megtetszett, amit a képen láttam. A receptet akkor még el se olvastam, amikor írtam egy üzenetet a férjemnek, hogy hazafelé hozzon legyen kedves némi sárgabarackot. Hozott, én pedig belemélyedtem Chilii receptjébe, és arra gondoltam, hogy másmilyen tésztát készítek a mandulakrém alá, mint ő. Néztem Martha Stewartot, néztem Mary Berry-t, aztán végül Michel Roux-nál kötöttem ki, akinek zseniális Tésztavarázs című könyvéből okumláltam ki a Paté sucrée hozzávalóit. A tészta kicsit puha lett, ezért egész éjszakára a hűtőben hagytam dermedni, és délelőtt, a még nem agyrohasztó hőségben sütöttem meg ezt az isteni süteményt. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, nem macerás az elkészítése egyáltalán.

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt

10 dkg hűvös vaj

10 dkg átszitált porcukor

2 egész tojás

egy csipet só

hozzávalók a mandulakrémhez, úri nevén frangipane-hoz:

15 dkg darált mandula

7 dkg porcukor (kóstoljuk meg a kész krémet, ha nem találjuk elég édesnek, adjunk még hozzá cukrot)

13 dkg vaj

1 nagy tojás

1 teáskanál vanília kivonat (ha nincs, hát elmaradhat)

50 dkg gyümölcs, amilyet szeretünk

Elkészítés:

A lisztet, sót és a porcukrot tálba öntöttem, közepére mélyedést nyomtam, belekockáztam a vajat, majd szépen elkezdtem összemorzsolni a matériát. Igyekezzünk, mert ennek a tésztának az tesz jót, ha minden viszonylag hűvös marad benne. Amikor a tészta már morzsalékos, ekkor jöhet hozzá a két tojás. Elképzelhető, hogy kell még lisztet adagolnunk hozzá, hogy ne legyen nagyon krémes, ez lisztfüggő. Ha a tészta összeállt, ne dédelgessük a kezünkben, hanem csomagoljuk folpackba, aztán mehet a hűtőbe legalább egy órára, de inkább többre, hogy a vaj jól visszadermedjen. Az enyém - mivel baromi ragacsos volt - egy egész éjszakát időzött a hűvösön, nem bántódott meg miatta.

A hideg tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, jó vékonyra, majd egy 26 cm átmérőjű, kivehető aljú tortaformát kibéleltem vele. Maradt még tészta, szerintem épp elég lesz majd három darab egyszemélyes tortácskára mondjuk holnap. A hűtőben várnak a sorsukra.

A tésztát alaposan megszúrkáltam, sütőpapírt terítettem rá, néhány marék száraz babot szórtam rá, és 180 fokon 15 percig sütöttem. Ekkor eltávolítottam a papírt és a babot, visszatettem még öt percre. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a krémet elkészítsem.

A vajat a cukorral habosra kevertem, beletettem a két tojást, azzal is kevertem, végül a darált mandula és a vanília érkezett bele. A krémet villámgyorsan rákentem a tésztára, rápakoltam a gyümölcsöket (ezeket magozzuk ki, daraboljuk fel előre), és visszatettem még 20 percre a sütőbe a süteményt.

Ellenállhatatlan, könnyű, krémes, a választott gyümölcsökhöz mérten édes vagy savanykás, egyszóval brutálisan jó nyári süti. Van már egy hasonlóm, a szilvával készült, itt találod. 

Savanyút a vödörbe!

Már mindent lehet hozzá kapni a piacon, úgyhogy arra bíztatok mindenkit, akinek van helye tárolni egy 20-30 literes műanyag hordót/vödröt, hogy bátran vágjon bele a vállalkozásba. Még csak nagyon hűvös hely se kell a tároláshoz. 

Hozzávalók, vagyis az arányok:

2 l víz

1/2 kg cukor

4 dl 20 %-os ecet

10 dkg só

2 kávéskanál szalicil

2 kávéskanál szódabikarbóna

2 kávéskanál borkén

babérlevél, koriandermag, mustármag, egész bors

ha van: meggyfalevél, szőlőlevél

Elkészítés:

Természetesen itt a lé arányai fontosak, csak azt kell eldönteni, mennyi lébe akarja az ember beletuszkolni a zöldségeket, úgyhogy papír, ceruza, és tessék számolni!

A hozzávalókat összekeverjük. Beleöntjük egy vödörbe/hordóba, és beletesszük az alaposan megmosott, és ízlés szerint feldarabolt zöldségeket.

A zöldségeket nyomassuk le tányérral, ha szükséges, tegyünk rá nehezéket, hogy minden zöldség a lé alatt legyen, ne lógjon ki egyik se.

Hagyjuk állni néhány hétig. A vad, ecetes íz a napok múlásával kellemessé szelidül, minden nagyon finom, ropogós marad a lében, és egyáltalán... imádni való savanyúság ez!

A következő adagba szeletelt káposzta, zöldparadicsom, sárgarépa, karfiol, hagyma fog kerülni.

Szalonnás krumpli

A legjobb dolgok végtelenül egyszerűek, pont úgy, mint ez a köret is. Mégis akkora cuppogás volt, amíg ettük, hogy öröm volt hallgatni. A vasárnapi ebéd fasírt lett, de láttam a családon, hogy nem feltétlenül szeretnének petrezselymes krumplit enni hozzá. De mivel abban mindannyian egyetértünk, hogy a krumplinál jobb étel nincs a földön, arra gondoltam, kicsit megtekerem én ezt a krumpli dolgot...

Hozzávalók:

1 kg újkrumpli
4-5 szelet bacon
5 dkg füstölt szalonna
1 csapott evőkanál mangalica zsír
4 szál újhagyma
só
bors
füstölt paprika
petrezselyem a díszítéshez

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőztem, a vizet erősen sóztam. Amíg a krumpli főtt, apró darabokra vágtam a szeletelt bacont és a füstölt szalonnát is, zsírjukat kiolvasztottam, ropogósra sütöttem a szalonnát. Végül a megtisztított, felezett-harmadolt krumplikat a szalonnára tettem, szépen megpirítottam a krumplit is. Időközben adtam még hozzá egy kevés zsírt, mert szükség volt rá. Az utolsó néhány percben a karikára vágott újhagymát is az edénybe tettem, nem puhult át tökéletesen, de épp az volt a cél, hogy még intenzíven érezni lehessen a hagyma ízét.

Tálaláskor só, bors, egy gondolatnyi füstölt paprika került rá.

Gluténmentes, gyümölcsös, villámgyors

Limara receptjét a legnagyobb hőségben láttam meg a közösségi oldalon, és azonnal elhatároztam, hogy meg is sütöm. Az akció a tegnapi viharig váratott magára, amikor is a konyhában addig meglévő 32,2 fok 28 fokra zuhant le, így elérkezettnek láttam az időt este 9 tájban, hogy szép csöndesen összeállítsam a tésztát, aztán mikor megsült, egy-egy kistányéron csak beadtam a fiúknak, akik addig észre sem vették, hogy valami készül a konyhában.

A sütemény gluténmentes, pillanatok alatt összeállítható egy műanyag tálban, és 20 perc alatt megsül. Kívánni sem lehet egyszerűbbet.

Hozzávalók:

17 dkg rizsliszt
6 dkg keményítő
3 dkg kakaópor
1 evőkanál útihéjfű maghéj (ez remek nedvszívó anyag, Limara szerint elhagyható, ha épp nincs otthon, nekem van)
1 csomag sütőpor (én sütőport és szódabikarbónát vegyesen használtam, mert volt egy bontott, de nem teljes sütőporom, el akartam használni)
10 dkg porcukor (az eredeti receptben 15 dkg van, én ezt lecsökkentettem, és inkább a tetejére szitálok egy keveset annak, aki igényli)
3 tojás
1 dl olaj
2 dl tej (rizstejet használtam)
1 teáskanál vanília kivonat
1 mokkáskanál só
3 nektarin
2 sárgabarack

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a tejet, tojásokat és az olajat, alaposan elkevertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a meglehetősen híg masszát, A barackokat kis darabokra vágtam, belepotyogtattam a masszába, amit aztán 175 fokon 20 percig sütöttem.

Szerintem nagyjából bármilyen gyümölccsel tökéletes lehet. A cukor helyettesíthető eritrittel, xilittel, fruktózzal, aki melyiket használja és preferálja.