2015. augusztus 9., vasárnap

Pásztortarhonya

Ahány pásztor, annyi tarhonya, mondhatnám, de én igazából csak egyféle pásztortarhonyát ismerek, és azt imádom, mióta csak megkóstoltam. Mondjuk... nem ma volt. 

Ez tipikusan az az étel, ami annyira egyszerű hozzávalókból, annyira puritánul készül, hogy megköveteli magának, hogy minden alapanyag a lehető legjobb minőségű legyen. Azaz jó minőségű kolbász (én a Gyulait részesítem előnyben), minőségi füstölt szalonna, kézi tarhonya, ízes paprika és paradicsom, no meg élénk vörös színű, finom fűszerpaprika. Ha ezek megvannak, elképesztően jó ételt fogunk készíteni.


Hozzávalók 6 személyre:

30 dkg kézzel készült tarhonya
30 dkg burgonya
fél pár Gyulai kolbász
20 dkg füstölt szalonna
1 paprika
2 paradicsom
1 nagy vöröshagyma
1 evőkanál pirospaprika
bors
víz

Elkészítés:

A szalonnát kis kockákra vágjuk, zsírját egy vastag falú edényben kiolvasztjuk, a pörcöt szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük. A zsíron átsütjük a karikákra vágott kolbászt, két perc bőven elég neki, majd a kolbászt is kiszedjük az edényből. (Tudom, sokan most azt mondják, a kolbász íze így nem fő bele rendesen az ételbe, de egyrészt szerintem ez nincs így, másrészt ha választani kell, én inkább az ízletes, roppanós állagú kolbászt választom, mint a szétfőtt, nem túl gusztusos karikákat.) 
A forró zsiradékon megdinszteljük a kockákra vágott hagymát, nem barnítjuk meg, csak puhítjuk. Rádobjuk a tarhonyát, átkeverjük, átforrósítjuk, meghintjük a fűszerpaprikával, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a paprikát és a paradicsomot, krumplit, majd felöntjük kb. 4 dl forrásban lévő vízzel. Fedő alatt megkezdjük a párolást, a vizet, amit a tarhonya magába szív, folyamatosan apránként pótoljuk. Sok vizet fog felvenni, mire megpuhul a tarhonya.
(Én azt szoktam csinálni, hogy a teáskannába odateszek vizet forrni, kis lángon forrón tartom, és abból öntögetek a tésztára.)
Csak mérsékelten kevergessük, ne törjük péppé benne a krumplit. (Ennek a nem nagyon kevergetésnek lesz az eredménye, hogy az edény alján isteni, kicsit odasült réteget kapunk, amiért lehet majd versenyezni a későbbiekben...)
Menet közben szükség lehet az utánsózásra, a krumpli igen sok sót képes elnyelni.
Amikor a tészta is, a krumpli is puha, visszatesszük az edénybe a kolbász karikákat, azzal már nem főzzük az ételt tovább. Tálaláskor kerül a tányérban a tetejére a sok finom szalonnapörc.

Tipp: Tejfölös uborkasalátával verhetetlen, de persze a kovászos uborka is finom mellé, és egy kis tejföllel való nyakon öntésért sem bántódik meg a tarhonyánk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése