Káposztás tészta

Hidegen, melegen, ülve, állva, tányérból, lábasból, bármiből, bármikor, bármennyit. Kizárólag sósan, borssal.

Hozzávalók: 

1 kg fehérkáposzta reszelve

1/2 kg kockatészta

egy evőkanál kristálycukor

só, bors, olaj

 

Elkészítés:

Megvesszük a káposztát a piacon, kizárólag reszelve. Itthon megállapítjuk, hogy a fenébe, már megint nem elég apró ez a káposzta, ezért betesszük imádott Moulinex-nk utódjába, a jóval kevésbé imádott Moulinex-be, a késes betét használatával még jobban összekaszaboljuk a cuccot. Bőven mért olajon egy evőkanál kristálycukrot karamellizálunk, majd rádobjuk a káposztát. Én nem szoktam előre besózni, nem tudnám okát adni azonkívül, hogy utálom a léből kicsavarni a káposztát. A lábasban sózok, kavarok, morgok, hogy már megint az egész lakás büdös, megint kavarok, borsozok, kavarok, kavarok, kavarok. Amikor a káposzta már puha és itt-ott barnás színt ölt, félreteszem. Kifőzöm a kockatésztát - nagyon megnézem, milyet veszek, mert a rossz minőségű tésztával frankón el lehet rontani az ételt -, ha megpuhult, leszűröm, alaposan lecsöpögtetem és ráöntöm a káposztára. A változatosság kedvéért megint kavarok, egész addig, amíg a pirított káposzta be nem vonja mindenhol a tésztát. A tányéron még szokott kapni egy-két csavarintásnyi borsot, aztán hajrá, rohamra fel!

Croissant otthon

Megvadulok a jó croissant-ért. Természetesen akkor a legjobb, ha Párizsban ehetem, mellé cappuccinot lehet hörpölni, de Pesten sem söprök le a tányéromról egy-egy jófajta francia kiflit. 

Az a table!-ban elég jót csinálnak, azért képes vagyok néha, amikor már nagyon gyötör a hiány, átkelni a városon, és akár állva is betolni, ha épp nincs ülőhely a kis Retek utcai boltban.

Ez a mostani a harmadik croissant sütési próbálkozásom. Az első alkalommal egy blogból kölcsönöztem egy metódust, amelyben nem a szokásos módon volt nyújtva-hajtogatva a croissant. Nem volt rossz, egyszerű is volt, de nem volt az igazi. A második próbálkozás a Szakácsok könyve leírása mentén történt, hát az nagy csalódás volt, ugyanis reggel 8-tól este 11-ig tartott a croissant készítés, és ehhez képest nem volt valami nagy durranás.

Ezért adtam még egy sanszot az alábbi receptnek, és bár nem olyan a végeredmény, mintha egy párizsi boulangerie-ben sült volna, egyszóval a párizsiak még nem szerveznek tüntetést a Bastille térre, hogy az én receptemet vezessék be ezentúl Párizs-szerte, de itthoni próbálkozásnak tökéletes. Nagyon fontos, hogy igazán jó minőségű vajat használjunk hozzá, ezért aztán ne felejtsük el, a vaj 82 %-os zsírtartalom fölött kezdődik.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
28 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 dl tej
2 dkg cukor
1,5 dkg méz
1 teáskanál só
fél citrom leve (szerintem elhagyható)

Elkészítés:
Tegyük tálba a vajat, gyúrjuk össze a teljes lisztmennyiségből elvett 6 dkg liszttel és a citrom levével. Amikor egynemű, egy darab zsírpapíron formázzunk belőle téglalapot. Legjobb, ha a vaj tetejére is borítunk egy zsírpapírt, és sodrófával szépen elegyengetjük a vajtömböt. Formáljunk belőle kb. 20x20 centis téglát, majd tegyük a hűtőbe.
A tejbe keverjük bele a cukrot, a mézet és az élesztőt, adjuk a liszthez a sóval együtt, dolgozzuk ki alaposan a tésztát. Nyújtsuk ki akkorára, hogy a vajtéglát kényelmesen bele tudjuk csomagolni.

Amint becsomagoltuk a hideg vajat a tésztába, nyújtsuk ki nagyjából 20-22 cm szélesre és kb. 50-55 cm hosszúra. Képzeletben harmadoljuk el a tésztát, a bal oldali harmadot hajtsuk középre, majd tegyünk ugyanígy a jobb oldali harmaddal is. Ezt nevezzük szimpla hajtásnak. Ezután fordítsuk el a tésztakockánkat 90 fokkal, és cselekedjük meg a nyújtást még egyszer, most azonban négy részre osztjuk gondolatban a tésztát. Ekkor jön ugyanis a dupla hajtás: a bal és jobb oldali negyedet behajtjuk a téglalap feléig, majd a tésztát, mint egy könyvet, még egyszer összehajtjuk. Ezt követően még egyszer elvégzünk egy szimpla hajtást (kinyújt, harmadol, balról jobbra, jobbról balra hajt), és a tésztát fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Én ezt este végeztem el, tehát a tészta reggelig a hűtőben pihent, és csendesen kelegetett. Reggel kivettem, lisztezett deszkára tettem, és 5 mm vastagra nyújtottam. Figyeltem, hogy szabályos téglalap alakot kapjak, ne legyen hullámos a széle. Ekkor egy mérőszalaggal a kezemben a tészta lenti, hosszabbik oldalára feljelölgettem egy késsel tíz centinként egy jelölést, majd megtettem ugyanezt a felső részen is, 5 centivel mindezt elcsúsztatva, így nagyon klassz egyenlő szárú háromszögek csúcsai lettek láthatóak a tésztán. Ezeket a pontokat képzeletben összekötve háromszögekre vágtam a tésztát. A háromszögek alapjától kezdve felsodortam a kifliket, a csúcsokat gyengéden megnyújtottam kicsit, hogy minél tekervényesebb legyen majd a croissant, és ezeket a csúcsokat a kifli talpa alá hajtva sütőlemezre fektettem őket. Számítsunk arra, hogy sülés közben növekedésnek indulnak a kis drágák. Hagytam nekik negyed órácskát a langyos konyhában, hogy keljenek, aztán lekentem őket egy pár csepp tejjel hígított tojássárgájával, majd a 200 fokos sütőbe toltam, és figyeltem, ahogy dagadnak, levelesednek, barnulnak. A végeredmény a fotón látható. Az élményt sajnos szavakkal nem tudom jól visszaadni...

Vöröslencse-krémleves

Addig próbáljátok ki, amíg a jó idő meg nem érkezik, mert szerintem ez tipikusan az az étel, amit egy hűvös nap hűvös estéjén kanalaz szívesen az ember. Tegnap reggel a férjem úgy ment el itthonról, hogy nyomatékosan felhívta rá a figyelmemet: nagyon sok (kétszer 5 dkg, az nagyon sok?) élesztő van itthon, tehát nem volt nehéz dekódolni az üzenetet, valami kelt tésztát szeretne vacsorára. Így készült a beignet. Na de milyen leves legyen előtte? "Valami zöldségleves" - volt a válasz, ezzel túl messzire nem mentem, és ahogy végiggondoltam a zöldséges fiók választékát, legfeljebb cukkini levest főzhettem volna. Vagy szárazbabot, krumplit, borsót, de valahogy egyikhez se volt kedvem. Így aztán felütöttem az Egytálételek című könyvemet (ami a maga nemében elég jó, de annyira kiábrándító fotók vannak benne... jaj...), és meg is találtam mai elbeszélésünk alanyát.

Hozzávalók:

20 dkg vöröslencse megmosva, lecsöpögtetve
1 fej vöröshagyma apróra vágva
1 szál sárgarépa apróra vágva
2 szál szárzeller apróra vágva
1 nagyobb gerezd fokhagyma apróra vágva
1 teáskanál majoranna
1/2 teáskanál kakukkfű
1 teáskanál őrölt római kömény
só, bors
1 lime
2 liter húsleves
petrezselyemzöld
chili
olaj

Elkészítés:

Az olajra rádobom a hagymát, fokhagymát, répát, zellerszárat, és finoman elkezdem párolni őket. 5-6 perc kevergetés után hozzáadom a majorannát, kakukkfüvet, római köményt, egy percig pirítom, majd jöhet a lencse, a só, a bors és a húsleves. Felforralom és puhára főzöm a zöldségeket. Ha készen van, botmixerrel eldolgozom, hozzáadom a citrom levét, esetleg a chilit, ha használok. Amennyiben szükséges, egy kis vízzel korrigálom a sűrűségét. Tálaláshoz petrezselyem és frissen őrölt bors jár hozzá.

A recept az Egytálételek című könyvből való.

Beignet, a franciák fánkja

És mint sok minden, ami francia, ez is A Legjobb. Lehet, nem illik ilyet mondani, de szerintem sokkal finomabb, mint a mi farsangi fánkunk. Február második felében sütöttem, a férjem csak annyit kérdezett, mikor asztalra tettem: miért nincs nálunk ilyen minden héten?

Úgy döntöttem, bár elmúlt a fánk szezon, azért ma még sütök egyet, ha már az emberem úgy ment el itthonról, hogy hangsúlyosan közölte: nagyon sok  élesztő van itthon. Vagyis kelt tésztát enne vacsorára. Aztán meg akartam mutatni a fiamnak, melyik is a beignet a blogon - és nem találtam, mert nem írtam meg a receptet. Vétkes könnyelműség, ugyanis szerintem ez a világ legjobb fánkja. Könnyű elkészíteni, a tészta is isteni, gyakorlatilag abbahagyhatatlan az evése...

Hozzávalók:

2 dl tej
2 pohár kefir
3 dkg friss élesztő, vagy 4 teáskanál szárított
3 dkg cukor
45 dkg liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
egy csipet só
a sütéshez olaj

Elkészítés:

A tejet felmelegítem, de nem forralom fel. Beleborítom a két pohár kefirt, mehet mellé a cukor és az elmorzsolt élesztő. Kimérem a lisztet, hozzáadom a szódabikarbónát, sót, és belekeverem a folyadékba. Alaposan összekeverem az anyagokat, de dagasztani nem kell a tésztát, csak nokedlihez hasonlóan összeállítani. Konyharuhával letakarva kb. egy órát kel. Amikor duplájára nőtt, vastagon lisztezett deszkára húzom, a tetejét is jócskán megszórom liszttel. Az átlagosnál jobban ragad a tészta, de ez nem baj. Ellapogatom kb. ujjnyi vastag téglalappá, és egy lisztezett késsel négyzeteket vágok a tésztából. Nem túl nagyokat, olyan 5x5 centiseket. A fánknál megszokott módon kb. 160 fokos olajban szép pirosra sütjük a fánkokat. Törlőpapírral bélelt tálra szedjük, bőven porcukrozzuk, mielőtt asztalra adjuk.

A beignet nevét egyébként benyének kell ejteni, autentikus kiejtését itt lehet meghallgatni.

Cottage pie

Hozzávalók 4 személyre: 

50 dkg darált marhahús
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 kisebb sárgarépa
2 szál szárzeller
2 dl vörösbor
2 marhahúsleves kocka 3 dl vízben feloldva
1 evőkanál sürített paradicsom

2 evőkanál olaj
só
bors
kakukkfű
1 kg krumpli
5 dkg vaj
1,5 dl forró tej
 
Elkészítés: 
 

Egy evőkanál olajon megpirítjuk a marhahúst, szétnyomkodjuk a kis gombócokat, minden oldalán átsütjük a húst, ízesítjük sóval, borssal, kakukkfűvel, majd kilapátoljuk egy tányérba. A serpenyőbe ismét olajat öntünk, és az apróra vágott zöldségeket puhára pároljuk. Érdemes valóban kicsire összedarabolni ezeket, hogy szép, egynemű ragut kapjunk a végére. Amikor ez kész, visszatesszük a serpenyőbe a húst, összekeverjük a zöldségekkel, beletesszük a paradicsompürét, majd ráöntjük a bort, és nagy lángon felforraljuk a masszát. Végül ráöntjük a húslevest, és lefedve 30 percig főzzük a ragut. Úgy ügyeskedjünk, hogy ne maradjon sok folyadék alatta, sőt, a magam részéről a szinte zsírjára sütött formációt részesítem előnyben. Időközben készítsük el a szokásos módon a krumplipürét, majd egy tűzálló tálba terítsük el a húst, kanalazzuk rá a pürét, villával cifrázzuk meg kicsit a tetejét. 200 fokos sütőben 20-25 percig, vagy a püré pirulásáig sütjük a cottage pie-t.

Gyors túrós sütemény

Kicsit még töröm a fejem, hogyan lehetne ennek a túrósnak változtatni az arányain, mert a sütemény egyszerű, gyorsan megvan és jóízű, az arányaival mégsem vagyok elégedett: túl sok a tészta a töltelékhez képest. De vajon töltelék-e ez a túró réteg a közepén egyáltalán? Ha nagyobb tepsiben sütöm, a túró még vékonyabb lesz, csak nedvesítő szerepet fog betölteni, amire igazán nagy szükség nincs is, hiszen a tészta egyáltalán nem száraz. A hozzávalókat (túró nélkül) szerintem nyugodtan használhatjuk majd amolyan potyogtatós süteménynek, amikor jönnek majd a jó kis bogyósok, az eper, málna, cseresznye, meggy. Szóval használja mindenki szája íze szerint, mert a recept jó.

Hozzávalók:

45 dkg liszt
20 dkg cukor
4 tojás
25 dkg vaj
1 csomag sütőpor
2 dl tej
50 dkg túró
1 citrom reszelt héja
mazsola
6-8 dkg porcukor

Elkészítés:

A cukrot a tojással alaposan kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a puha vajat. Ezzel is elkeverjük, majd felváltva hozzáadagoljuk a masszához a tejet és a sütőporos lisztet. A túrót villával összetörjük, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a beáztatott, majd lecsepegtetett mazsolát, végül ízesítjük a porcukorral. Ennek a mennyiségét mindenkinek az ízlésére bízom, hogy édesebben vagy pikánsabban szereti-e a túrókrémet.

A tészta felét simítsuk egy sütőpapírral bélelt normál méretű tepsibe, kanalazzuk rá a túrókrémet lazán, azt is oszlassuk el, hogy mindenhová jusson, majd fedjük be a maradék tésztával. 160 fokon tűpróbáig süssük. Amikor nem ragad massza a beleszúrt hústűre, kész a sütemény.

Tejfölös, kolbászos krumplileves

Fura szerzet vagyok én. Vannak ételek, amiket bőszen főzök a családnak, magam azonban nemigen eszem belőle, mert a főzés közben eltelek vele, már a vacsoránál nem kell. Aztán vannak ételek, amiket kevésbé bőszen, de főzök a családnak, ám nem eszem belőle, mert magam nemigen kedvelem. És vannak ételek, amiket időnként nagyon megkívánok. Akkor egyszer. Utána megint évekig nem eszem belőle. Valami ilyesmi történt ennél a levesnél is. Különösebben nem szeretem a krumplilevest, csak azt a Nagyanyám-félét, azt meg ritkán főzök, mert még mindig fáj a hiánya, 20 év után is, és hát óhatatlan, hogy a tőle örökölt receptet megfőzve ne érezzem ezt a hiányt még fokozottabban. A férjem és a fiam szeretik ezt a tejfölös, kolbászos változatot, túl gyakran azonban nem kerül műsorra. Múlt héten viszont annyira megkívántam, hogy legott elkészült, és olyan jól sikerült, hogy egy héten belül újrázásra került a sor.

Ennek a levesnek a titka egyértelműen a jóízű kolbász és a jó krumpli.

Hozzávalók:

 25 dkg füstölt kolbász karikára vágva

egy fej vöröshagyma

fél kg krumpli felkockázva

egy szál sárgarépa felaprítva

egy szál fehérrépa felaprítva

egy darab zellergumó hasonlóan kicsi darabokra vágva

egy szál zellerzöld

egy púpos evőkanál liszt

tejföl

kicsi pirospaprika

Elkészítés:

A kolbász karikákat egy gondolatnyi olajon átsütjük, majd mikor kiadta a zsírját, kivesszük, félretesszük. A visszamaradt zsíron óvatosan megdinszteljük a hagymát. Óvatosan, hogy ne égessük oda, csak üveges legyen. Dobjuk a lábasba a felaprított zöldségeket, kíméletesen pirítsuk le őket. Csak semmi odakozmálás, barnítás! Ennek a lépésnek az a célja, hogy a sárgarépából is kioldódjon a karotin, szép színt adva a levesnek a későbbiekben. Ha van otthon zellerzöldünk, ekkor adjuk a leveshez azt is. Öntsük fel forró vízzel a levesünket, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd főzzük a zöldségeket puhára. Időközben készítsünk a tejfölből, pirospaprikából és a lisztből habarást, adjunk hozzá egy-két merőkanál forró levest, keverjük simára, csomómentesre az egészet. Végül adjuk a habarást a leveshez, forraljunk rajta egyet. Ha szükséges, sózzuk még, a krumpli elég sok sót képes felvenni. Pici bors, és kész is a leves. Tálaláskor tegyük csak a tányérokba a kolbász karikákat.

Yakitori

Különleges a neve, de maga az étel egyszerű. Semmivel sem bonyolultabb, mint egy magyaros csirkeétel, bár az igaz, hogy mondjuk mirinért lehet, hogy el kell zarándokolni az Ázsia boltba, a Vámház körútra. Ennél nagyobb bajunk sose legyen. Ha már ott járunk, vegyünk 270 forintért spéci bambusz nyársakat is, de ha ezt túlzott kiadásnak éreznénk, használjunk nyugodtan hurkapálcát.

Ez a sütés előtti állapot, készen már nem volt érkezésem lefényképezni az ételt.

Hozzávalók:

csirkemell (vagy comb) filé

újhagyma

szójaszósz

mirin

nádcukor

rizsecet

fokhagyma

chilipehely (opcionális)

Elkészítés:

Egyenlő arányban összekeverek szójaszószt és mirint, adok hozzá egy-két kanál cukrot, egy kevés rizsecetet. Csak annyira melegítem fel a pácot, hogy a cukor elolvadjon benne. Ha kihűlt, belereszelek egy gerezd fokhagymát, az egyenlő nagyságú csirkehús darabokat beledobálom, legalább egy órát érlelem. Utána nyárs húzogatom a darabokat. A nyársakat előzőleg áztassuk vízbe, nehogy a serpenyőben vagy a grillen meggyulladjanak. Időnként törjük meg a húsok egyhangúságát újhagyma darabokkal. Kenjünk ki egy serpenyőt olajjal (ha már nincs lehetőségünk kertben grillezni ugye...), és a felmelegített serpenyőben kezdjük el sütni a nyársakat. Nem árt, ha van egy alkalmas lapátunk, amivel a serpenyő aljához tudjuk nyomkodni a húsokat. Időközben locsolgassuk a visszamaradt páclével az ételt. Nem kell neki sok idő, a falatnyi húsok hamar át fognak sülni.

Párolt rizst adjunk hozzá köretnek.

Székely káposzta

Hozzávalók: 

60 dkg sertéshús (comb, lapocka, ilyesmi)
2 fej vöröshagyma
zsiradék
pirospaprika, só, bors
1-2 babérlevél

80 dkg savanyúkáposzta
2 dl tejföl
1 csapott evőkanál liszt
 
Elkészítés:
 

A húst és a vöröshagymát apróra vágva a szokásos módon pörköltet készítünk. Amíg fő, megkóstoljuk a káposztát, ha nagyon savanyúnak találjuk, hideg folyó víz alatt néhányszor átöblítjük. Érdemes eltenni a levéből - mármint nem a mosóléből természetesen -, ha végül mégse lenne elég savanykás az étel, legyen mivel savanyítanunk. Amikor a hús félig puha, rádobjuk a káposztát, hozzáadjuk a babérlevelet és együtt főzzük készre őket. Végül tejfölös habarással sűrítjük az ételt. Ehhez a habaráshoz ne adjunk túl sok folyadékot, éppen csak egy kicsit hígítsuk meg a tejfölt, különben úszni fog a lében a káposztánk. Az az állag, ahogyan én szeretem, a képen remekül látható. Friss kenyér elengedhetetlen a tálaláshoz. 

 

Fetával és spenóttal töltött batáta

Az édesburgonya sajnos nem túl ismert a magyar háziasszonyok körében, kísérletező kedvüket az is letöri, hogy a batáta bizony nem olcsó, a legjobb ár olyan 7-800 Ft/kg körül van, de puccosabb zöldségeseknél, delikátokban 1000 forint fölé is kúszik. Teljesen érthető, hogy ez sokak költségvetésébe nem fér bele. Én be szoktam belőle spájzolni, ha az Aldi/Lidl tengelyen olcsót találok (mondjuk 600 Ft/kg), mert kis odafigyeléssel elég jól tárolható. Persze nem hónapokig, de 2-3 hétig simán. 

Íze kicsit hasonló a sütőtökéhez, állaga talán kevésbé. Ez a példány, amit tegnap elkészítettem magamnak, megtévesztésig olyan volt, mintha sütőtök lett volna, ha nem én magam sütöm meg a sütőben, tán el sem hiszem, hogy batáta. 

Hozzávalók:

édesburgonya

néhány dkg feta sajt

két marék (bébi)spenót

egy gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A burgonyát megmossuk, sütőben puhulásig sütjük. Ez jóval kevesebb idő, mint a hagyományos krumplinál, figyeljünk oda rá. Amíg a sütő dolgozik, egy serpenyőbe tegyünk pár csepp olívaolajat, a szétnyomott fokhagymát néhány másodpercig futtassuk meg rajta, dobjuk rá a spenótleveleket. Keverjünk rajta egyet-kettőt, éppen csak kicsit össze kell töppednie a leveleknek. Ha kész a batáta, vágjuk hosszában félbe, kaparjuk ki óvatosan a belsejét (az én példányomat egy darabban ki lehetett borítani a bőréből, nagyon vicces volt) egy tálba, törjük össze villával. Adjuk hozzá a spenótot, enyhén sózzuk meg a tölteléket. Kanalazzuk vissza a héjba az egészet, morzsoljunk rá fetát, és már ehetjük is! Pillanatok alatt elkészül, finom, és nem átlagos ebéd lesz a jutalmunk.

Csirkenyársak

Az egyik legmenőbb vacsora mifelénk. Van egy tulajdonsága, ami magasan kiemeli a többi étel közül: mindenki szereti. Ritkaság ez nálunk... Ad némi szabadságot is, mert lehet variálni a nyársra húzható dolgokat a szerint, hogy mit kedvelünk, mi van otthon. Tehát ha van csirke, és van bambusznyárs, indulhat a buli! Igazából elég gyorsan el is készül, a legtöbb időt a zöldségek darabolása viszi el, de az egy idő után az elkerülhetetlenül megérkező rutinnal szintén minimálisra redukálható.

Hozzávalók:

bambusznyárs

csirkemell filé

opcionálisan:  apró gomba

kelbimbó

lilahagyma

kaliforniai paprika

koktélparadicsom

édesburgonya (sokkal hamarabb puhul, mint a burgonya)

cékla

grill csirke fűszer

Elkészítés:

Bambusznyársat már akár nagyobb élelmiszerboltokban is lehet kapni, a Fackelmann gyártmánya tökéletes a célnak. Ezeket a nyársakat áztassuk be 20-30 percre vízbe.

A húst és a zöldségeket abriktoljuk megfelelő darabokra, húzzuk fel a nyársra. Készíthetünk személyre szabott nyársakat, aki nem kedveli a kelbimbót, az ő nyársán ne legyen az kötelező elem. Szórjuk meg a fűszerrel a nyársra húzott cuccokat. 

Egy nagyméretű serpenyőt kenjünk ki olíva olajjal, melegítsük föl, és fektessük bele a nyársakat. Forgassuk olyan ütemben, ahogy a nyársra húzott elemek sülnek-puhulnak-pirulnak. Hasznos ilyenkor egy lapátkanál, amivel lenyomkodhatjuk a serpenyővel nem feltétlenül érintkező darabokat, hogy azok is megsüljenek.

Sült krumplival, rizzsel, salátával kiváló, de köretnek éppenséggel a nyársra húzott zöldségek is megfelelnek.