Croissant otthon

Megvadulok a jó croissant-ért. Természetesen akkor a legjobb, ha Párizsban ehetem, mellé cappuccinot lehet hörpölni, de Pesten sem söprök le a tányéromról egy-egy jófajta francia kiflit. 

Az a table!-ban elég jót csinálnak, azért képes vagyok néha, amikor már nagyon gyötör a hiány, átkelni a városon, és akár állva is betolni, ha épp nincs ülőhely a kis Retek utcai boltban.

Ez a mostani a harmadik croissant sütési próbálkozásom. Az első alkalommal egy blogból kölcsönöztem egy metódust, amelyben nem a szokásos módon volt nyújtva-hajtogatva a croissant. Nem volt rossz, egyszerű is volt, de nem volt az igazi. A második próbálkozás a Szakácsok könyve leírása mentén történt, hát az nagy csalódás volt, ugyanis reggel 8-tól este 11-ig tartott a croissant készítés, és ehhez képest nem volt valami nagy durranás.

Ezért adtam még egy sanszot az alábbi receptnek, és bár nem olyan a végeredmény, mintha egy párizsi boulangerie-ben sült volna, egyszóval a párizsiak még nem szerveznek tüntetést a Bastille térre, hogy az én receptemet vezessék be ezentúl Párizs-szerte, de itthoni próbálkozásnak tökéletes. Nagyon fontos, hogy igazán jó minőségű vajat használjunk hozzá, ezért aztán ne felejtsük el, a vaj 82 %-os zsírtartalom fölött kezdődik.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
28 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 dl tej
2 dkg cukor
1,5 dkg méz
1 teáskanál só
fél citrom leve (szerintem elhagyható)

Elkészítés:
Tegyük tálba a vajat, gyúrjuk össze a teljes lisztmennyiségből elvett 6 dkg liszttel és a citrom levével. Amikor egynemű, egy darab zsírpapíron formázzunk belőle téglalapot. Legjobb, ha a vaj tetejére is borítunk egy zsírpapírt, és sodrófával szépen elegyengetjük a vajtömböt. Formáljunk belőle kb. 20x20 centis téglát, majd tegyük a hűtőbe.
A tejbe keverjük bele a cukrot, a mézet és az élesztőt, adjuk a liszthez a sóval együtt, dolgozzuk ki alaposan a tésztát. Nyújtsuk ki akkorára, hogy a vajtéglát kényelmesen bele tudjuk csomagolni.

Amint becsomagoltuk a hideg vajat a tésztába, nyújtsuk ki nagyjából 20-22 cm szélesre és kb. 50-55 cm hosszúra. Képzeletben harmadoljuk el a tésztát, a bal oldali harmadot hajtsuk középre, majd tegyünk ugyanígy a jobb oldali harmaddal is. Ezt nevezzük szimpla hajtásnak. Ezután fordítsuk el a tésztakockánkat 90 fokkal, és cselekedjük meg a nyújtást még egyszer, most azonban négy részre osztjuk gondolatban a tésztát. Ekkor jön ugyanis a dupla hajtás: a bal és jobb oldali negyedet behajtjuk a téglalap feléig, majd a tésztát, mint egy könyvet, még egyszer összehajtjuk. Ezt követően még egyszer elvégzünk egy szimpla hajtást (kinyújt, harmadol, balról jobbra, jobbról balra hajt), és a tésztát fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük. Én ezt este végeztem el, tehát a tészta reggelig a hűtőben pihent, és csendesen kelegetett. Reggel kivettem, lisztezett deszkára tettem, és 5 mm vastagra nyújtottam. Figyeltem, hogy szabályos téglalap alakot kapjak, ne legyen hullámos a széle. Ekkor egy mérőszalaggal a kezemben a tészta lenti, hosszabbik oldalára feljelölgettem egy késsel tíz centinként egy jelölést, majd megtettem ugyanezt a felső részen is, 5 centivel mindezt elcsúsztatva, így nagyon klassz egyenlő szárú háromszögek csúcsai lettek láthatóak a tésztán. Ezeket a pontokat képzeletben összekötve háromszögekre vágtam a tésztát. A háromszögek alapjától kezdve felsodortam a kifliket, a csúcsokat gyengéden megnyújtottam kicsit, hogy minél tekervényesebb legyen majd a croissant, és ezeket a csúcsokat a kifli talpa alá hajtva sütőlemezre fektettem őket. Számítsunk arra, hogy sülés közben növekedésnek indulnak a kis drágák. Hagytam nekik negyed órácskát a langyos konyhában, hogy keljenek, aztán lekentem őket egy pár csepp tejjel hígított tojássárgájával, majd a 200 fokos sütőbe toltam, és figyeltem, ahogy dagadnak, levelesednek, barnulnak. A végeredmény a fotón látható. Az élményt sajnos szavakkal nem tudom jól visszaadni...