Buddha tál

Mi is a Buddha tál azon kívül, hogy mostanság nagyon divatos étel? Maradékpusztítás? Egészséges étkezés fajta? Vagy a diétád alapja? Nos, igazából mindegyik kérdésre igennel válaszolhatunk, ha a Buddha tálról beszélünk. Szerintem a legjobb benne, hogy tényleg bármivel játszhatunk, ami van otthon, nyilván üres hűtő/kamra nem fog valami fantáziadús ételt eredményezni. És persze nemcsak amit otthon találunk, az kerülhet bele, hanem elsősorban az, amit szeretünk. Mert ugyan miért is tennénk bele sült gombát, ha egyszer ki nem állhatjuk azt semmilyen formában?

Ami - szintén csak szerintem, nem vagyok szakember - fontos, hogy legyen benne minőségi szénhidrát, fehérje, és sok zöldség. Nem árt, ha készítünk hozzá valami szószt, ami összefogja az ízeket és textúrákat, különben egy dög unalmas, száraz cuccot fogunk kanalazni, és alig várjuk, hogy elfogyjon, vagy a maradéktól megszabaduljunk.

Az én mostani verzióm kicsit munkaigényes, de én itthon dolgozom, megengedhettem magamnak, hogy szöszöljek vele kicsit. Ráadásul a maradékot eltehetjük másnapra is. Mert a Buddha tálnak mindegy, hogy hidegen vagy melegen fogyasztod-e, következő nap a munkahelyeden ugyanúgy jó szolgálatot fog tenni, mint amikor frissen készült. 

Hozzávalók:

1 csésze quinoa
1 kis doboz csicseriborsó konzerv
1 kisebb édesburgonya
1 nagyobb fej lilahagyma
néhány levél saláta
1/2 avokádó
1 teáskanál pirospaprika
fél teáskanál őrölt római kömény
egy mokkáskanál kurkuma (elhagyható)

1 mokkáskanál fokhagyma granulátum
olívaolaj

szósz:

2 evőkanál tahini
1 teáskanál szezám olaj
fél citrom leve
1 kevés juharszirup vagy méz
só
1 teáskanál fokhagyma krém
víz

Elkészítés:

A quinoát nagyon alaposan meleg vízben átmostam, lecsepegtettem, majd kétszeres mennyiségű sós vízben 13-14 perc alatt megfőztem. Ha szerencsém van, jó kis pergős lesz a végeredmény.

Az édesburgonyát meghámoztam, kockákra vágtam, a lilahagymát felszeleteltem, meglocsoltam őket egy kevés olívaolajjal, kaptak sót, és 25 percet a 190 fokos sütőben. Amikor az édesburgonya puha volt, megszórtam egy kevés pirospaprikával és átforgattam vele, de már nem sütöttem, nehogy a paprika megégjen.

Amíg a zöldségek sültek, fogtam a miniatűr késes aprítómat, beletettem a szósz alkotóelemeit, és mindig egy pici víz hozzáadásával krémesre csapattam a géppel. Mindenki maga tudja, milyen sűrűn szereti a salátaöntetet, én utálom, ha híg és vizes, úgyhogy sok vizet nem használtam. Ennek a mártásnak a lelke az, hogy eltaláld a só mennyiségét, a citrom savanyúságát pedig jól kell kiegyensúlyozni a juharsziruppal (lehet agavé, rizsszirup, akár mesterséges, folyékony édesítő is), de ezt kóstolgatni kell, és akkor biztosan jó lesz a végeredmény.

A lecsepegtetett csicseriborsót egy evőkanál felmelegített olajon átsütöttem, sóztam, kapott egy kevés római köményt, kurkumát, fokhagymaport és egy cseppnyi cayenne-i borsot (elhagyható). 5-6 perc elég neki viszonylag nagy lángon.

Igazából ennyi volt az egész, mikor minden puha volt, elkezdtem összerakni a tálat.

Csinosan elrendeztem az alkotóelemeket, meglocsoltam a tahini mártással, és megpróbáltam megenni. Csak a felét tudtam elpusztítani, a többi marad vacsorára.

Variálhatod kedvedre, a salátaleveleket cserélheted kelkáposztára, vékonyra szeletelt fejes káposztára, akár reteklevélre is, jöhet rukkola, vagy egyéb zöld. Quinoa helyett jöhet a rizs, a bulgur, a kuszkusz, barna rizs, öles, hajdina. És persze ezerféle fehérjeforrás van, sajt, tojás, hal, hús, a variációk számának határa a csillagos ég.