Nagyon helyes kis tököcskét kaptam a piacon, kerek, bordázott, nem lehetett több másfél kilónál, tán még annyi se volt. Eleinte díszként szolgált a konyhában, aztán átkerült a hűvös spájzba, tettem, toltam ide-oda, de valahogy sose volt kedvem feldolgozni.
Egészen két nappal ezelőttig, amikor őszintén szólva úgy vágtam fel, hogy rá voltam készülve arra, hogy ehetetlenre aszott a belseje. De semmi ilyesmi nem történt vele. Viszont nyersen megkóstolva mondjuk úgy, a feledhető kategóriába soroltam, de mindegy most már, ha felhasogattam, süssük meg, aztán majd lesz belőle valami. Hát lett. Először is életem legfinomabb sült töke. Csoda édes, krémes gyönyörűség volt, gondoltam is rá, hogy elkanalazom az egészet magában. De végül csak egy darabot ettem meg a négyből, a másik három pont elég volt levesnek.
A többi sütőtökös recept a blogban.
Hozzávalók:
kb. 50 dkg sült sütőtökhús1 kisebb fej vöröshagyma
egy ujjnyi gyömbér
1 narancs reszelt héja és leve
só, bors, szerecsendió
2,5 dl tejszín (kókusztejjel készítve vegán ételt kapunk)
1 teáskanál liszt
olívaolaj
Elkészítés:
2 evőkanál olívaolajon megdinszteltem a nagyon apróra vágott vöröshagymát, belereszeltem a gyömbért, az is kapott egy perc pirítást. Ekkor megszórtam a hagymát egy kevés liszttel, átpirítottam, hozzáadtam a sütőtökhúst, a narancshéjat, sót, borsot, szerecsendiót, aztán jöhetett a merülőmixer. Ahogy pépesítettem a tököt, lassan hozzáöntöttem a tejszínt és a narancslevet. Felforraltam, korrigáltam még pici vízzel a sűrűségét, és készen is voltunk. Két napig ettük, a férjem teljesen odáig volt érte, és én is elégedett voltam az eredménnyel. Üde íze van a narancstól, a gyömbér és a szerecsendió megadja neki azt a pluszt, amit vártam tőlük. És hát a szürkehideg januárban egy ilyen színű leves amúgy is maga a boldogság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése