Újabb répatorta

Biztosan teljesen zakkantnak néztek ennyi répatortás bejegyzés után, de megmondom őszintén, én még mindig keresem azt az ízt, amit vagy 22-25 éve kóstoltam először, és sajnos nem találom. Ez a répatorta kimondottan húsvétra készült a lányoméknak, azt gondoltam, kitart nekik a 4 nap alatt, de mikor leértünk vele a tanyára, a gyermek rávetette magát, még a fényképezést is sürgette, és hipp-hopp, a fele már el is tűnt a tortának. Szóval szó sincs arról, hogy ne lenne finom, de még mindig NEM AZ...

A recept Mary Berrytől, egyik legkedvesebb

szakácskönyvírómtól származik.

Hozzávalók:

2,5 dl étolaj
4 tojás
22 dkg barna cukor

30 dkg liszt
20 dkg finomra reszelt répa
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál őrölt gyömbér
8 dkg aprított dió

Krém, ez már nem Mary Berryé, hanem az enyém:

30 dkg mascarpone
400 ml habtejszín
8-10 dkg porcukor
2 evőkanál lemon curd

Elkészítés:

Az olajat és a cukrot nagyon alaposan elkevertetem a robotgéppel, beleengedem a tálba a tojásokat, azzal is keverem egy keveset a masszát. Egy tálban összekeverem a száraz anyagokat, és a répával felváltva hozzáadom a keverékhez, mehet bele a dió is, de ezzel már nem keverem géppel, csak spatulával. (Aki szereti a mazsolát, azt is keverhet bele, elrontani biztosan nem fogja a végeredményt.)

20 cm-es sütőpapírral bélelt, plusz kivajazott kapcsos tortaformában sütöttem a tortát, 180 fokon 50-60 percig. A vége felé letakartam a tetejét fóliával, hogy ne égjen meg. Ezt a felső réteget később levágtam a tortáról, kissé púpos lett, úgyhogy szépen kiegyenesítettem, és még langyosan a lepotyogó darabokat felfaltam.

Elkészítettem a krémet, minnden hozzávalót beleöntöttem a robotgép táljába, és néhány perc alatt csodálatosan finom, stabil habot kaptam.

Az elkészült tortát háromfelé vágtam, minden réteget megkentem a krémmel, végül a külsejét is bevontam, azt is kétszer. A két burkolás között pihent a torta néhány órát a hűtőben, így az első réteg megkötötte a számtalan morzsát, a második már vállalhatóan nézett ki. Legalábbis a morzsák nem zavarták a látványt. De bizony meg kéne tanulnom tortát burkolni...