Lasagne alla bolognese

Nem most kezdtem az ipart, elég régóta főzök olasz szószokat a tésztáinkra, úgyhogy a bolognai szószt is nagyjából akkor is megfőzöm, ha éppen kómában vagyok, fél kezem a hátsómban. Na de most szembe jött velem Gaba receptje, és mivel épp lasagne volt betervezve szombatra, gondoltam, megcsinálom én ezt a mártást autentikusan. És hát az van, hogy szerintem a fiúk ezentúl nem esznek meg másmilyen bolognai szószt, csak ilyet. Elég annyit mondanom, hogy a fiam könyörgőre fogta a szombat esti vacsora után, hogy a héten főznék-e neki újabb adagot, hogy spagettivel is ehesse?

Hozzávalók:

50 dkg darált marhahús
1 fej vöröshagyma
2 db szárzeller (vagy fél zellergumó)
1 nagy darab sárgarépa
10 dkg bacon
1 dl száraz vörös bor
2 dl tej
40 dkg hámozott, aprított paradicsom
2 dl zöldség alaplé
szerecsendió
só
bors
olívaolaj
vaj

A besamelhez
5 dkg vaj
5 evőkanál liszt
fél liter tej
só
bors
szerecsendió

lasagne lapok
10 dkg reszelt parmezán

Elkészítés:

A sofrittóval kezdünk, ami igen sok olasz étel alapja. Az apróra vágott bacont megpirítjuk egy kevés vaj és olaj keverékén, majd hozzáadjuk a nagyon apróra vágott hagymát, répát és zellert. Kis lángon kb. 10-15 percig dinszteljük, hogy teljesen puhák legyenek a zöldségek.
Rádobjuk a húst, nagy lángon átpirítjuk, hogy elveszítse nyers színét. Ráöntjük a bort, addig pirítjuk nagy lángon, míg az alkohol el nem párolog belőle. Ekkor jön a tej, a só, a bors és a szerecsendió. Fedő alatt kis lángon puhítjuk a húst, néha-néha átkeverjük, és ha a folyadék elsült volna róla, kevés zöldség alaplével pótoljuk. Most nem volt idő arra, hogy a Gaba által ajánlott 2,5 órát főjön a mártás, de 75 percet azért kapott. Az utolsó tíz percben öntöttem rá a paradicsomot, összeforraltam, és kész is volt a bolognai szósz.

Besamel:

A vajat megolvasztjuk, azonnal rátesszük a lisztet, csak addig kavarjuk, amíg felszívja a vajat, majd a felmelegített tejjel apránként felöntjük, közben rendületlenül keverjük, hogy a csomókat eloszlassuk. Sózzuk, borsozzuk, mehet bele a szerecsendió. Ha felforrt a mártás, még 2-3 percig főzzük.

Összeállítás:

A szószból teszünk egy evőkanálnyit egy megfelelő méretű jénaiba. Kibéleljük tészta lapokkal - egymás mellé, átfedés nélkül tegyük le őket -, szedjünk rá mártást, ezután besamel következik. A besamel réteget szórjuk meg parmezánnal, majd folytassuk a rétegezést. A tetejére besamel és sajt kerüljön.

170 fokos sütőben süssük addig, amíg a sajt és a mártás a tetején szép színt nem kap, valamint a biztonság kedvéért szújunk bele egy hegyes késsel, hogy érezzük, a tészta mindenhol átpuhult-e.

Csokoládéhab

Karácsonyra megkaptam Mary Barry desszertes könyvét, ami lenyűgöző darab. Egyébként is nagyon kedvelem az idős hölgy stílusát, aki márciusban lesz 81 éves. A TV Paprikán lektoráltam is egy sorozatát, aminek minden pillanatát élveztem. Sokáig nem jelent meg magyarul könyve, ez sem új darab, a fordítás 1995-ben készült, de decemberben került nálunk piacra, legnagyobb örömömre. Ez az első recept belőle, de bizonyosan nem az utolsó.

Hozzávalók a képen látható adagokhoz:

2 tojás sárgája
3 dkg cukor
11 dkg jó minőségű csokoládé
225 ml tej
250 ml zsíros tejszin
fél evőkanál étkezési zselatin


Elkészítés:

A tojások sárgáját és a cukrot elkeverjük a tejben, tetejére szórjuk a zselatint, azt is elkeverjük, és hagyjuk állni néhány percig. Beleszórjuk az apróra vágott csokit, majd nagyon alacsony lángon elkezdjük melegíteni, nagyjából tíz percig kevergetjük türelmesen. Ennyi idő alatt a csokoládé felolvad, és a krém besűrűsödik. A könyv azt írja, addig melegítjük, míg "bevonja a kanál hátát". Ez azt jelenti praktikusan, hogy a fakanál hátát belemerítjük a krémbe, húzunk bele az ujjunkkal egy vonalat, és ha a vonal megmarad - mert a krém már elég sűrű -, akkor jók vagyunk. Takarjuk le a krémet, tegyük félre egy órára hűlni, időnként a fakanállal keverjük át. Ezen a ponton súlyos önmérsékletet kell tanúsítanunk, mert a krém ebben az állapotában is észbontóan jó.

Végül verjük fel a tejszínt kemény habbá, és adagonként adjuk hozzá a csokoládés krémhez. Töltsük tálkákba, díszítsük a tetejét tejszínhabbal, vagy bármi mással, és ismét tegyük a hűtőszekrénybe néhány órára.

Mary Berry for president!

Áfonyás-mogyorós keksz

Hát nehezen tudnám eldönteni, ez a finomabb, vagy a citromos-mákos. Ennek a sütinek igencsak nagy előnye, hogy tésztája fagyasztható, bármikor, ha időnk engedi, készítünk egy nagyobb adagot, lefagyasztjuk, és amikor szükség van rá, csak felszeleteljük és megsütjük.

Hozzávalók:

12 dkg porcukor
18 dkg vaj

2 tojássárgája

2 teáskanál citromlé

18 dkg liszt

10 dkg darált mogyoró (bokormogyoró)

15 dkg aszalt vörösáfonya

néhány evőkanál darálatlan mák

Elkészítés:

A vajat a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a citromlevet, majd a liszt és mogyoró keverékét. Utolsóként a vörösáfonya került a masszába. A tésztát - ami inkább egy jó állagú krémre emlékeztet - kettészedjük, és lisztezett alufólián nagyjából négy centi átmérőjű rudakat formálunk a két adagból. Ekkor megszórjuk a fóliát mákkal, és alaposan belehengergetjük a hurkákat, rányomkodjuk a felületére a mákot, majd szorosan beletekerjük a fóliába, és mehet a hűtőbe. Legalább négy órát pihenjen.

A kemény tésztarudakat éles késsel egyforma korongokra vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, majd 170 fokon 15 percig sütjük.

TIPP:

Más csonthéjas is megfelel hozzá, mandula, dió is.

A pihentett tésztarúd szeleteléskor könnyen eltörik, ha még nagyon hideg a tésztánk, érdemes megvárni, míg egy kicsit kienged a hidegségtől.

Chai latte

Régen ki akartam már próbálni ezt a tejes teát, de azért mégiscsak télnek kellett ahhoz lennie, hogy sor is kerüljön rá. Szinte biztos, hogy ki fogom próbálni majd jeges változatban is, ha eljön az ideje.

Az ízesítést változtathatjuk kedvünk szerint, szerintem az alapvető fűszerek hozzá így télvíz idején a fahéj, szegfűszeg, kardamom kombó. De el tudom képzelni gyömbérrel is. Vagy itt várakozik felhasználásra az úgynevett pumpkin pie fűszerkeverékem, amit múltkor hoztam Amerikából, a holnapi adag azzal fog készülni.

Elkészítése pofon egyszerű és gyors.

Hozzávalók:

2 dl tej

2 dl víz

2 fekete tea filter (vagy szálas tea 2 teáskanálnyi)

cukor/juharszirup/eritrit/nyírfacukor ízlés szerint

1 teáskanál őrölt fahéj

3-4 kardamom megtörve

4-5 szegfűszeg egészben, vagy 1/2 teáskanál őrölt változat

1 csillagánizs, ha szereted

Elkészítés:

A tejet és a vizet edénybe töltjük, melegíteni kezdjük. Hozzáadjuk a fűszereket és a filtereket, majd forrásig hevítjük a folyadékot. Ekkor levesszük a tűzről, 5 percre pihenni hagyjuk. Ha tűzforrón akarjuk fogyasztani, akkor tegyük vissza ismét a tűzre, forraljuk fel újra, majd teaszűrőn keresztül öntsük az elkészült italt bögrébe. Édesíteni főzés közben is lehet, ha olyan édesítőt használunk, ami tűri a hőkezelést, más esetben a pohárba dobjuk a választott édesítőt, keverjük fel, és már ihatjuk is.

Parmezános sajtos rúd

Drága Jutka barátnőm receptje, áldassék érte a neve! Abbahagyhatatlan a cucc, úgyhogy óvatosan... :)

Hozzávalók:

25 dkg liszt

1/2 teáskanál sütőpor

15 dkg vaj

1/2 teáskanál só

1 teáskanál pirospaprika

2 evőkanál tejföl

1 tojássárgája + 1 a kenéshez

6 dkg reszelt parmezán

12 dkg más típusú reszelt sajt

Elkészítés:

Egy tálba öntsünk 25 dkg lisztet, és keverjük össze fél kiskanál sütőporral. Egy másik tálban dolgozzuk össze a 15 dkg vajat fél kiskanál sóval, egy kiskanál pirospaprikával, 2 evőkanál tejföllel, 1 tojássárgájával, 6 dkg frissen reszelt parmezánnal és 12 dkg bármilyen frissen reszelt sajttal. A lisztes keveréket gyúrjuk össze a sajtos masszával, majd a tésztát pihentessük hűvös helyen egy órán át.

Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra, lehetőleg légkeveréses üzemmódban, vagy alul-felül sütésen.

Ezután lisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki körülbelül 5 mm vastagra a tésztát, és vágjuk 1–1,5 cm széles csíkokra.  A csíkokat  kenjük meg egy tojássárgája és 2 evőkanál tejszín keverékével, majd szórjuk meg sóval, lenmaggal, szezámmaggal, mákkal vagy köménymaggal, attól függően, mi van éppen otthon.

A tepsit béleljük ki sütőpapírral, helyezzük rá a rudakat (ez a mennyiség két tepsire elegendő), és süssük őket körülbelül 15 perc alatt szép világossárgára.

Karácsonyi "ragasztós"

Régi blogomból, 2006 karácsonyáról...

Az internet létrejöttét és számomra való elérhetőségét, fogyaszthatóságát mindig nagyra tartottam. Amikor régi receptjeimet veszem kézbe, ez a csodálat még inkább felerősödik, mert az internet nyújtotta lehetőségek megengedik, hogy ezeket az örökkévalóság részévé tegyem. Itt van például a kezemben egy A/5-ös papírlap. Sárga, zsírpecsétes, a tinta rajta itt-ott elmosódott. Nem csoda, hogy ilyen állapotban van, a nyáron múlt 16 (25) éves. Nem emlékszem olyan évre, hogy ez a sütemény ne lett volna ott a karácsonyi asztalon, mióta a receptet megkaptam kórházi szobatársam anyukájától, aki ezzel kedveskedett várandós lányának. Persze Judit megkínált minket is, és én azonnal lecsaptam a mamára: nem hagytam élni, míg le nem írta a receptet. Áldassék a keze. Maga a sütemény nem fenomenális, nem a gasztronómia csúcsa, de nekünk hozzátartozik a karácsonyainkhoz, a gyerekeim szájában ott az íze, nekik alighanem ez - is - jelenti majd a gyerekkort, amikor felnőttek lesznek. Megosztom veletek is, nem bonyolult elkészíteni, remekül eltartható - ha találtok neki megfelelő rejtekhelyet persze. 

Hozzávalók:
 
42 dkg liszt
25 dkg vaj
2 tojássárgája
16 dkg cukor
fél citrom leve és héja
1 evőkanál rum
fél csomag sütőpor (legözelebb kipróbálom anélkül)
némi tejföl

baracklekvár

Elkészítés:
 

A hozzávalókból tésztát készítünk, ha nehezen állna össze, tejfölt adunk hozzá, de ne essünk túlzásokba. Vékonyra - igazán vékonyra - nyújtjuk, különböző formákat szúrunk ki belőle. Páros számút szoktam minden formából, mert mint a neve is utal rá, majd össze kell őket ragasztgatni, nem baj, ha minden darabnak lesz párja. Minden második tetejét megszórjuk vagdalt dióval, esetleg szórócukorral, mákkal. Sütőpapírra téve világosra sütjük őket. Ha kihűltek, sűrű baracklekvárral kettőt-kettőt összeragasztunk. Fémdobozban sokáig eláll.

 

Paradicsomos csicseriborsó leves

Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, nála olvastam a receptet, és rögtön meg is szerettem volna főzni, de a sóban eltett citrom készleteim mennyisége a nullához konvergált, így meg kellett várni, hogy eljussak a Culinarisba, mert az nyilvánvaló volt, hogy a citrom nélkül ez a leves nem hozza azt az élményt, amit várok tőle. Menet közben módosítottam az elkészítésen, a recepthez képest elég jelentős mértékben, én ugyanis nem darabolt paradicsom konzervvel készítettem, hanem passatával. Így jóval sűrűbb, krémesebb lett a leves, mint Eszteré. Némi fűszerezésbeli különbség is van a leveseink között, én elhagytam belőle a zsályát, használtam helyette kurkumát.

Hozzávalók:

1 doboz csicseriborsó konzerv
2x500 ml paradicsom sűrítmény (passata)
1-2 marék gerli
1 fej fokhagyma
1 teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál füstölt paprika
2 evőkanál olívaolaj
só
bors
1 db sóban eltett citrom
chilipehely

Elkészítés:

1. a gerslit sós vízben megfőzzük, ez legalább 20 perc

2. a fokhagymát vízszintesen félbe vágjuk, héjában hagyva az olajon puhára dinszteljük, ügyelve, hogy ne égjen meg a hagyma

3. amikor  a fokhagyma elkészült, már nem kemény, szórjuk az olajba a római köményt, kurkumát és füstölt paprikát, keverjük át, hogy kiadják az illatukat, majd öntsük az edénybe a leöblített csicseriborsót, a megfőtt gerslit, és öntsük fel a két doboz passátával.

4. adjuk az edénybe az apróra vágott citromot. Én egy keveset a citrom levéből is löttyintettem a levesbe.

5. sózzuk, borsozzuk a levest, forraljuk fel, higítsuk egy kevés vízzel ízlés szerinti sűrűségűre.

Zseniális leves, komolyan mondom. A csicseritől tartalmas, a paradicsomtól édeskés, a római köménytől keleties, a sóban eltett citrom pedig egyszerűen pazar. Nagyon emlékeztet az íze valami gyerekkori emlékre, de még nem jöttem rá, mi az...

Adventi készülődés: egyszerű vajas keksz

Szeretem az adventi készülődést. Mindig túlvállalom magam fejben, az ötletek és tervek töredéke sem szokott megvalósulni, de már rég leszoktam arról, hogy emiatt lelkiismeret furdalásom legyen. Ami összejön, összejön és örülünk neki, ami meg nem, az majd vagy jövőre, vagy még akkor se. Az eddigiek fényében egyelőre tehát biztosnak tűnik, hogy minden vasárnapon valami új süteménnyel köszöntjük az adventet. Ime az első, aminél egyszerűbbet elképzelni sem lehet.

Hozzávalók: (kb. 30 darabhoz)

30 dkg liszt

17,5 dkg vaj
20 dkg finom kristálycukor
1 egész tojás
1 tojássárgája
1 teáskanál vaníliakivonat
1 citrom lereszelt héja
egy csipet só

Elkészítés:

Egy kézi mixerrel keverjük a vajat puhára, majd adjuk hozzá a cukrot, és addig keverjük együtt őket, amíg jó levegős krémet nem kapunk. Adjuk a masszához a tojást és a sárgáját, a vaníliakivonatot, a citromhéjat és a sót, keverjük el alaposan. Végül adjuk hozzá a lisztet, és gyúrjuk össze. A tésztából formáljunk egy csinos labdacsot, majd folpackba csavarva hűtsük 30 percig a fridzsiderben. Közben melegítsük elő a sütőt 190 fokra, és a lehűlt tésztát nyújtsuk 3 mm vastagra. Szaggassunk belőle különböző formákat. Sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 8 percig. Az én sütőmben 12 percig tartott, míg a karácsonyfák, csizmák és csillagok színt kaptak. Vigyázzunk, ne süssük barnulásig a süteményt. Dekorálhatjuk sütőcukorral, cukormázzal, vagy bármi mással, amit fantáziánk megenged.

Ez az egyik legegyszerűbb keksz recept, ami létezik, ennek ellenére - vagy tán éppen ezért? - az egyik legjobb is. A tésztát jól lehet mélyhűteni is, ha tartalékolunk belőle a mélyhűtőben, az ünnep minden napján süthetünk kekszet, ha akarunk :)

 
 

Zöldfűszeres krumplisaláta

Érkezik a krumplisaláták idénye, most megmutatom az én legnagyobb kedvencemet. Amúgy a hagyományos ecetes-hagymás krumplisalátát szeretem a legjobban, de mióta apám nem készít, márpedig igen régen nem készít szegény, nem ettem olyan igazán finomat. Akarom mondani, nem ettem pont ugyanolyan finomat.

Ez a versenyző annyiban nem szimpla, hogy a friss zöldfűszerek beszerzése gondot jelenthet.

Nem hátrány, hogy a vendégség előtt egy nappal össze lehet állítani. Elkészítéséhez legjobb az aprószemű krumplit választani. És ha a piacról hazaviszünk legalább néhány zöldfűszert is a hétből, nyert ügyünk van. Most még kapható snidling, petrezselyem, én láttam múlt héten kaprot is a Bosnyákon, bazsalikom a hiperekben is van, a rukola sem beszerezhetetlen. Friss tárkony és lestyán már nincs, abból használjunk szárítottat.

Hozzávalók: (6 személyre)
1 kg aprószemű burgonya
1 fej salotta hagyma
5 tojás
5 dl tejföl
2 dl joghurt vagy kefír
2 kávéskanál dijoni mustár, lehet csípős is
olívaolaj ízlés szerint
só
bors
zöldfűszerek:
snidling
petrezselyem
kapor
bazsalikom
tárkony
lestyán
rukkola


a tálaláshoz egy csomag vegyes saláta keverék

Elkészítés:

A fűszereket megmossuk, leszárítjuk, és késsel nagyon apróra vágjuk. Nem sajnáltam rá az időt, nem tettem robotgépbe őket, mert némelyik megkeseredhet a gépben. Összekeverjük a zöldfűszereket a mustárral, a szintén apróra vágott hagymával, sózzuk, borsozzuk, majd hozzáöntjük a tejfölt és a joghurtot. Időközben a burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk, beleaprítjuk a tejfölös-fűszeres mártásba, ha szükséges, még sózzuk és borsozzuk, aztán mehet a hűtőbe. Másnap már nincs vele más dolog, mint a saláta keveréket tálra rendezni, középre felhalmozni a burgonyasalátát, és a keményre főtt tojásokkal körberakni.

Répatorta

Imádom. Ettem már nagyon rosszakat is, amikor benyaltam egy-egy kávézó hírnevét, és elhittem, hogy amit ők sütnek, az csak jó lehet. De ez még régen volt, azóta óvatos vagyok, és inkább magam sütöm a répatortát. Szerencsére ez idő tájt már nem néznek úgy az emberre, mint egy ufóra, ha répatortát emleget - micsoda? répát egy süteménybe? -, a svájci gyökerekkel rendelkező  carrot cake nálunk is megkapta a letelepedési engedélyt és az állampolgárságot. Nagy-Britanniában az angolok kedvenc süteményének választották, és mi tagadás, én ezen nemigen tudok csodálkozni. Nem szívesen hagyom el a tetejéről a krémsajtos mázat, szerintem az édes tészta, és a kissé savanykás krém harmóniája az, amitől ez a sütemény igazán szerethető. Ma Mary Berry receptjét mutatom meg, amin csak egy keveset változtattam, a mazsola és a dió mennyiségét csökkentettem le egy kicsit.

Őt is google barátom segítségével kerítettem elő, a lányom fényképezte sok évvel ezelőtt.

Hozzávalók:

200 ml étolaj
3 tojás
175 ml agavé szirup (az enyém most elfogyott, de találtam rizsszirupot, amit kiegészítettem egy kevés juharsziruppal)
40 dkg lereszelt sárgarépa
27,5 dkg liszt
3 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál fűszerkeverék (gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió keveréke)
2 marék mazsola
10 dkg apróra vágott dió

Elkészítés:

1. Az olajat, a tojást és az édesítésre használt szirupot egy tálban összekeverjük, végül hozzáadjuk a répát.
2 A lisztet, sütőport, fűszereket, a mazsolás és a diót is elvegyítjük egmással.
3. Alaposan elkeverjük az összetevőket, és két egyforma méretű sütőformába kanalazzuk. Ez lehet szögletes, 20x20 centis forma, lehet kis 18 cm-es tortaforma, de ha nem rendelkezünk két egyformával, öntsük a tésztát egy 26 cm-es tortaformába. Előtte béleljük ki a formákat sütőpapírral.
4. Süssük a tésztát 30-40 percig, ez nagyban függ a sütőtől, érdemes tűpróbálval ellenőrizni, átsült-e a tészta. Én most két 20x20-as formát használtam, és az egyiket még vissza kellett tennem néhány percre, mert bár az aljának szép színe volt, mégis úgy éreztem, hogy ráfér még néhány perc a sütőben.
5. Ha elkészült a tészta, tegyük rácsra, hagyjuk kihűlni. Addig elkészíthetjük a krémet a tetejére.

25 dkg mascarpone vagy más natúr krémsajt
10 dkg puha vaj
ízlés szerint porcukor
1 teáskanál vanília kivonat
ha szükségesnek látjuk, egy kevés sűrű tejföl

A szobahőmérsékletű sajtot és vajat keverjük habosra, édesítsük ízlésünk szerint, ízesítsük a vanília kivonattal. Ha szeretjük, reszelhetünk bele citromhéjat is.

6. Kenjük meg az első tésztát a krémmel, helyezzük rá a másik lapot, kenjünk a tetejére is krémet, és ha futja, ne hagyjuk ki az oldalát sem.

Krumplistészta

Nem értem, hogyhogy nincs még fent a blogon ez a nagy kedvenc. Hogy mitől nagy kedvenc? Az egyszerűségétől. A tiszta ízeitől. Hogy gyakorlatilag bármikor összedobható. Hogy gyorsan elkészül. Hogy lehet mellé savanyú uborkát, uborka salátát enni. Hogy olcsó. De ez mind kevés lenne, ha nem lenne olyan őrületesen finom.

Krumplistésztát egyébként két módon is lehet készíteni. Én sokáig azt a módszert követtem, hogy először főztem egy adag paprikás krumplit rövid lével, majd kissé összetörtem a krumplit, és beleforgattam a kifőtt tésztát. Ennek a módszernek az a hátulütője, hogy az ember nem mindig találja el, mennyi lé maradjon a paprikáson, és ha ezt nem jól lövi be, akkor a krumplistészta szottyos, nedves lesz, az pedig a halálom.

Ezért jó néhány éve már úgy készítem a tésztát, hogy a hagymát ledinsztelem, egy másik edényben megfő a krumpli, egy harmadikban a tészta, majd a hagymára megy a krumpli, végül a tészta. Nekünk így sokkal jobban bejön. Te meg majd eldöntöd, hogyan szereted.

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg burgonya
1 nagy fej vöröshagyma
zsiradék, ki mit szeret, használ
50 dkg kockatészta
só
bors
pirospaprika

Elkészítés:

A zsiradékon a nagyon finomra vágott, megsózott hagymát puhára dinszteljük, akár egy-két evőkanálnyi vizet is adhatunk hozzá, hogy biztosan puha legyen, ne maradjon ropogós.

Egy másik edényben odatesszük főni az apró kockákra vágott krumpit. Figyeljünk oda, hogy a víz elég sós legyen.

Egy harmadik edényben pedig megfőzzük a tésztát.

Amikor a hagyma megpuhult, megszórjuk pirospaprikával, borssal, a puha krumplit rászedjük, fakanállal megtörjük, összeforgatjuk, hogy mindenhol szép paprikás legyen. A lecsöpögtetett tésztát több részletben a krumplihoz adjuk, kíméletesen átforgatjuk. Ha szükséges, még sózzuk és borsozzuk.

Ha ügyesen logisztikázunk, elsőnek odatehetjük a krumpit főni, ha elég picire vágtuk, nagyon gyorsan megpuhul. Addig párolódhat a hagyma a serpenyőben, mehet rá a krumpli. Végül pedig a még forró krumplis lábasba meleg vizet engedve, azt felforralva kifőzhetjük a tésztát, így spórolunk egy edényt a mosogatásnál :)