2015. december 18., péntek

Karácsonyi "ragasztós"

Régi blogomból, 2006 karácsonyáról...

Az internet létrejöttét és számomra való elérhetőségét, fogyaszthatóságát mindig nagyra tartottam. Amikor régi receptjeimet veszem kézbe, ez a csodálat még inkább felerősödik, mert az internet nyújtotta lehetőségek megengedik, hogy ezeket az örökkévalóság részévé tegyem. Itt van például a kezemben egy A/5-ös papírlap. Sárga, zsírpecsétes, a tinta rajta itt-ott elmosódott. Nem csoda, hogy ilyen állapotban van, a nyáron múlt 16 (25) éves. Nem emlékszem olyan évre, hogy ez a sütemény ne lett volna ott a karácsonyi asztalon, mióta a receptet megkaptam kórházi szobatársam anyukájától, aki ezzel kedveskedett várandós lányának. Persze Judit megkínált minket is, és én azonnal lecsaptam a mamára: nem hagytam élni, míg le nem írta a receptet. Áldassék a keze. Maga a sütemény nem fenomenális, nem a gasztronómia csúcsa, de nekünk hozzátartozik a karácsonyainkhoz, a gyerekeim szájában ott az íze, nekik alighanem ez - is - jelenti majd a gyerekkort, amikor felnőttek lesznek. Megosztom veletek is, nem bonyolult elkészíteni, remekül eltartható - ha találtok neki megfelelő rejtekhelyet persze. 


Hozzávalók:
 
42 dkg liszt
25 dkg vaj
2 tojássárgája
16 dkg cukor
fél citrom leve és héja
1 evőkanál rum
fél csomag sütőpor (legözelebb kipróbálom anélkül)
némi tejföl

baracklekvár

Elkészítés:
 
A hozzávalókból tésztát készítünk, ha nehezen állna össze, tejfölt adunk hozzá, de ne essünk túlzásokba. Vékonyra - igazán vékonyra - nyújtjuk, különböző formákat szúrunk ki belőle. Páros számút szoktam minden formából, mert mint a neve is utal rá, majd össze kell őket ragasztgatni, nem baj, ha minden darabnak lesz párja. Minden második tetejét megszórjuk vagdalt dióval, esetleg szórócukorral, mákkal. Sütőpapírra téve világosra sütjük őket. Ha kihűltek, sűrű baracklekvárral kettőt-kettőt összeragasztunk. Fémdobozban sokáig eláll.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése