A leggyorsabb ebéd

A lányomék egy Bács-Kiskun megyei tanyán laknak, sok tyúkjuk van, és mivel nincsen farkasordító hideg, mostanában is elég szépen tojnak. Így múlt héten elhoztam húsz csodaszép, sárga tojást, amik szinte kiabáltak azért, hogy száraz tészta lehessen belőlük. Mióta tavaly megvettem a lehető legjobb tésztakészítő alkalmatosságot a Kitchen Aid alapgépre (úristen, már hét éve, hogy az enyém a vörös dög...), mondhatni, teljes a készlet. Van nyújtóm, tagliatelle, angelhair vágóm, és a fehér kiegészítő ötféle tésztát formáz és köp ki magából játszi könnyedséggel.

Így aztán hétvégén készült tekintélyes mennyiségű cérnametélt (azt a Kitchen Aiddel nyújtottam, de egy kézi készülékkel vágtam, komolyan, azzal a géppel dolgozni maga a mélyrelaxáció), és mivel tojás volt bőségesen, tagliatellét is gyártottam. A legnagyobb tésztacsinálás közepette láttam meg Jamie egyik receptjét, amit azonnal el is készítettem. Jó, máskor is csináltam már hasonló ételt, semmi újdonságot nem mondott a pucér szakács tulajdonképpen, de annyira lelkesen tudja előadni a receptjeit, hogy azonnal el kellett készítenem ebédre ezt a kreációját. Éppen száradófélben volt néhány csík tészta, úgyhogy azt felvagdaltam szabálytalan formájú nagy laskákra, így még a formázással sem töltöttem sok időt.

Hozzávalók:

személyenként 10-15 dkg tészta
2 gerezd fokhagyma
1 kis piros chili (én kimagoztam, kiereztem most, nem akartam lángot fújni)
2 marék mirelit zöldborsó
1 db 40 dekás paradicsom konzerv, nekem most koktélparadicsom konzervem volt itthon (meg az a kb. 100 üveg saját főzésű...)
só, oregánó, bazsalikom, őrölt rozmaring
olívaolaj
parmezán
friss bazsalikom levelek


Elkészítés:

A tésztát odatettem főni. Esküszöm, hogy a friss házi tésztának a víz forrásától számított 3-4 perc elég, persze csak akkor, ha elég vékonyra nyújtjuk a tésztát. Az enyém 8-as fokozaton készült, ez a Kitchen Aid azon fokozata, ahol a legvékonyabbra nyújtja a tésztát.

Egy kevés olajban két percig sütöttem a vékony szeletekre vágott fokhagymát és az összedarabolt chilit. Beledobtam a borsót is az olajba. Jamie ugyan jóval később teszi bele az ételbe a borsót, de az kamu, hogy a mirelit borsónak elég két perc, hát fel se melegszik addig, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy meg is puhuljon.

Hozzáöntöttem a paradicsomot, kissé összenyomtam a fakanállal. Megfűszereztem, felforraltam a mártást, reszeltem bele parmezánt, majd egy szűrőkanállal a szószba szedtem a tésztát úgy, hogy csak nagyjából csurgattam le róla a vizet. A keményítős főzővíz jót tesz a tészta állagának. Kész is voltunk. A tányéron még kapott a tészta reszelt sajtot, hiszen parmezánból sosem elég.

Kapott egy kevés apróra vágott petrezselymet is, mert én szeretem a friss ízét a tésztán - és minden máson is.