Hogy mitől a legjobb? Attól, hogy pofonegyszerű elkészíteni, hogy pillekönnyű, hogy nem szívja magába az olajat, nagyjából ezek azok a tulajdonságok, amik egy lángost a mennyekbe emelnek. Ma, amikor két napon belül másodszor sütöttem meg (!!!), rájöttem, hogy míg a piacon, strandon sosem bírok megenni egy egész lángost, mert eltöm, elnehezít, ebből simán letolok kettőt is akár, és csak a jólneveltségem gátol meg a továbbiakban... Ez is azt mutatja, hogy pehelykönnyű, nem olajos, nem nehéz. Persze ettől a kalóriatartalma nem lesz kevesebb, de hát valamit valamiért.
Hozzávalók 8 darabhoz:
50 dkg liszt15 gramm só
200 ml langyos tej
2,5 dkg friss élesztő
pici cukor
150 ml langyos víz
2 evőkanál olaj
Elkészítés:
A meglangyosított tejben feloldok egy pici cukrot, majd az élesztőt belemorzsolom, felfuttatom. Közben az összes hozzávalót beleteszem a robotgép táljába, összekeverem, végül hozzáöntöm a megkelt élesztőt is. Alaposan kidolgoztatom a géppel, és deszkára húzva még kézzel is gyúrok rajta. Egy kiolajozott tálba - a robotgép táljába értelemszerűen, minek koszolnék újabbat? - belefordítom a tésztát, lefedve kb. egy órán át kelesztem. Ekkor gyúródeszkára borítom, olajos kézzel kinyomkodom a tésztából a levegőt, 8 darabba vágom, meggömbölyítem, és egymástól tisztes távolságra lerakom a gombócokat. Letakarva ismét kelesztem úgy 15-20 percig.
Kb. 160-170 fokos bő olajban szép pirosra sütöm a lángosokat. És álljon itt a végére egy szerintem fontos tanács. Ne tegyétek a lángost papír kéztörlőre, miután kiszedtétek az olajból. Rakjátok egy rácsra, mehet alá egy tányér, vagy papír, de hagyjátok, hogy szabadon csöpögjön le az olaj a lángosról, és így nem fogja elveszíteni ropogósságát, nem fogja a saját gőze megpuhítani, szóval én úgy gondolom, hogy bár erre nem szoktunk gondolni, de nem árt, ha mostantól így csináljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése