Sós rudak

Ez a sós rúd is beleillik az ideális szilveszteri megoldások sorába, mert ez is nagyon hamar elkészül, elronthatatlan, és eléggé eteti magát. A benne lévő zsírnak köszönhetően viszonylag hosszan birkózik az alkohollal, mire hatni hagyja azt.

Hozzávalók:

55 dkg liszt
25 dkg sertészsír
3 tojás sárgája
3 dl tejföl
25 dkg reszelt sajt (15 dkg a tésztába, 10 dkg a tetejére, szórásnak)
1 evőkanál só

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. A tejföld adagoljuk részletekben, és csak akkor tegyük bele mind a három decit, ha úgy ítéljük meg, hogy szükséges bele mind. Nekem egy kicsit kevesebb is elég volt ahhoz, hogy jól összeálljon a tészta. Nyújtsuk 2 mm vékonyra, kenjük be tojásfehérjével, szórjuk meg tetszés szerint reszelt sajttal, lenmaggal, szezámmaggal, mákkal, majd 200 fokos tepsiben süssük meg. Nagyjából 12-15 perc kell neki, de ügyeljünk rá, hogy ne barnítsuk meg, ne szárítsuk ki.

Szilveszteri bulik sztárja

Az alábbi sós sütemény igen ideális szilveszter éjszakára, mivel elég sok zsírt tartalmaz, az alkoholt szépen munkára készteti, nem hagyja - olyan könnyen - a fejünkbe szállni. A mennyiségek többszörözhetők, az alapadagból egy tepsinyi sós rúd lesz. 

Hozzávalók:

21 dkg liszt

15 dkg reszelt ementáli (Pannónia) sajt

6 evőkanál tejföl

só

15 dkg margarin

a tetejére 1 tojás

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk, majd lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. Tetszés szerinti formákat szaggatunk belőlük, tetejüket tojással lekenjük, és szezámmaggal, mákkal, köménnyel, vagy lenmaggal szórjuk. 200 fokos sütőben úgy 10 percig sütjük, vagy amíg az alja gusztusos-pirosas nem lesz. 

Mandulával töltött aszalt szilva csokoládé köntösben

Ezzel a csodával a húgom lepett meg minket jó néhány éve, bár biztosítottam róla, hogy ezentúl mindenhol a saját receptemként fogom aposztrofálni ezt a remek édességet:) Apróság, mégis nagyon fel tudja dobni az ünnepet. Ajándékba is elkészíthető, a bevásárlást leszámítva gyakorlatilag fél órán belül elkészülünk vele. Ha szépen adjusztáljuk, csomagoljuk, az egyik legjobb gasztroajándék válhat belőle. 

 
Hozzávalók:
 
x db egész mandula
x db aszalt szilva
étcsokoládé
 
Elkészítés:
 

A mandulákat belebújtatjuk az aszalt szilvába, összezárjuk, amennyire lehet, majd olvasztott csokoládéba mártjuk. Ennyi. Az íze pedig fantasztikus!

 

Töltött káposzta

Karácsony küszöbén mi más is lehetne az aktuális recept, mint a töltött káposzta? A magam részéről nem vagyok fan, egyszer szívesen megeszem, de hogy napokig nem járok rá, az biztos. Ez is egy olyan étel, aminek az íze, amit annyira szerettem, Nagyanyámmal együtt távozott az életemből. Hasonló, hasonló, amit én főzök, de az... az jobb volt. Ez a felkonf a régi blogomba íródott 2006 karácsonyán a töltött káposztához. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az én töltött káposztám egyre jobban hasonlít nagyanyáméhoz. Már az egész családot ellátom vele karácsony táján, kap belőle a barátnőm is, aki tavaly ilyentájt ezt kérdezte tőlem: kaphatok most is a zseniális töltött káposztásból, hogy lenyűgözzem vele anyámat? Szóval elég jól haladok a töltött káposztákkal szegélyezett úton...

 

Hozzávalók:
 

1,5 kg savanyú káposzta

60 dkg darált hús

30 dkg füstölt hús (tarja, vagy bármi más, amit szeretünk)

2 marék gersli (nem árt neki, ha fél órára beáztatjuk előbb)

egy kis fej vöröshagyma

só, bors, pirospaprika

zsiradék a rántáshoz

néhány kanál liszt (mi azt szeretjük, ha nem áll a lé a káposzta alatt, ezért nem túl vékony rántást szoktam készíteni)

 

Elkészítés:

 

A savanyú káposztát hideg vízzel átmosom, majd a felét egy ötliteres lábas aljára terítem. Összeállítom a gombócnak valót: a darált húst összekeverem a gerslivel, a reszelt vöröshagymával, sóval, borssal, kevés pirospaprikával. (Néha a füstölt húsból egy keveset összeapríttatok a késes aprítómmal, és a pépet a húsmasszához adom, nagyon sokat javít az ízélményen.) Gombócokat formálok belőle - én a kicsiket szeretem -, és sugár alakban a káposztára rakosgatom őket. A lábas oldalához szoktam rakosgatni a füstölt hús darabokat. Amikor minden gombóc a helyén van, befedem őket a maradék káposztával. Miközben összeállítom a káposztát, egy fazékban vizet forralok, ezzel a forrásban lévő vízzel engedem fel az összerakott káposztát, hogy a töltelékek ne ázzanak el. Fedő alatt, csendes tűzön rotyogtatom, úgy egy órácskát, talán kicsit többet. Amikor akkurátus vagyok, a puha gombócokat kiszedegetem egy tányérra, és az aprókáposztát berántom, ha nem voltam akkurátus,  a hideg vízzel felengedett rántást belocsolgattam a káposztába úgy, hogy a lábas oldaláról félrehúztam a cuccost. Kiforraltam és kész.

Természetesen tudom, hogy a fenti recept nem igazi töltött káposzta, merthogy a töltelék nem káposztalevélben van, de néhányszor megpróbáltam levélbe tekergetni a töltelékeket, de elég macerás hadművelet, ráadásul a család nem díjazta erőfeszítéseimet: rendre kipiszkálták a húst a káposztából, amit aztán félreraktak, úgyhogy én maradok a töltetlen-töltött káposztámnál. Tálalásnál ne feledkezzünk el sok tejfölt a tányérok mellé készíteni, rögvest a puha kenyér mellé.

 

Zserbó

Remélem, nem unjátok még a karácsonyi recepteket. Úgy gondolom, a zserbó tradicionális karácsonyi sütemény, itt a helye a sorban mindenképpen. A receptet Friderikusz Sándor mamájától, a drága Erzsi nénitől kaptam, ha jól emlékszem, 1997-ben. Azóta én csak ezt a receptet sütöm, mert pont olyan, amilyennek szeretem a zserbót... Kevés tészta, sok töltelék. A fotó jó régi, ma már másmilyet készítenék, de ez is én vagyok. Én, 7 évvel ezelőtt.

Hozzávalók:

A tésztához:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojás sárgája

5 dkg porcukor

2 dkg élesztő nem felfuttatva, hanem belemorzsolva a tésztába

2 dl tejföl

pici só

Töltelék:

baracklekvár, sok

25 dkg darált dió

20 dkg porcukor

1 citrom héja
mazsola

Csokimáz:

8 dkg vaj

8 dkg porcukor

2 evőkanál kakaó

1 evőkanál tej

Elkészítés:

A tésztának valókat összegyúrjuk, simára kidolgozzuk és egy-két órára félretesszük pihenni. Amikor úgy érezzük, már kipihente magát, három vékony lapot nyújtunk belőle, az elsőt behelyezzük a tepsibe, rákenjük a baracklekvár felét, megszórjuk a porcukros dió felével, erre kerül a második kinyújtott lap, ismét lekvár és dió, majd a harmadik lap. Kicsit megnyomkodjuk a rétegeket, a felsőt sűrűn megszurkáljuk villával, és meleg sütőben megsütjük. Ez kb. 40 percet vesz igénybe, esetleg kicsit többet, de kevesebbet biztosan nem. Ha kisült és kihűlt a tészta, rákenjük a csokimázat. Ehhez a hozzávalókat felfőzzük, semmi bonyolultságot nem igényel az elkészítése.

Marha casserole, avagy burgundi marharagu

A recept Gordon Ramsay-től származik, ő nevezi casserole-nak (mely az edény neve, amelyben készül a ragu), és évek óta készítem, az egyik legeslegnagyobb családi kedvenc. Amikor a fiúk meglátják a piros cserépedényt, amiben készíteni szoktam, mindig bepárásodik a tekintetük a gyönyörűségtől.

Nagyobb családi összejövetelekre a slow cookeremben szoktam készíteni, mesés lesz mindig.

Nem állítom, hogy a casserole elkészítése gyorsan megy, sőt mi több: hosszú folyamat, az előkészítés is kicsit pepecselős, de a legmesszebbmenőkig megéri. Néhány dolgot változtattam csak az eredeti recepten, és azt hiszem, mindegyik előnyére vált az elkészült ételnek, ha már lehetek ilyen mérhetetlenül nagyképű. Egyrészt hagymát nemcsak egészben tettem bele, hanem egy nagy fejet felszeletelve is, ami besűríti a szaftot. Viszont a szalonna mennyiségét jelentősen lecsökkentettem, az ajánlott 20 dekáról kb. 5 dekára. Legközelebb pedig egy halvány csípősséget is adok a casserole-nak, jót fog neki tenni.

Hozzávalók:
80 dkg marhahús, sovány, párolni való
2 szál sárgarépa
1 kisebb fej zellergumó
1 fej vöröshagyma
6-8 szem salotta, vagy mogyoróhagyma egészben
20 dkg apró szemű csiperke
5 dkg füstölt kolozsvári szalonna
olívaolaj
3 evőkanál liszt
só, bors
1,5 dl vörösbor
4 dl csirke alaplé
1 kis doboz sürített paradicsom
2 babérlevél

Elkészítés:

A húst megmostam, megtörölgettem, falatnyi kockákra vágtam.

A szalonnát csíkokra szabdaltam, nagyobb kockákra vágtam a répát és a zellert, a gombát megtisztítottam, felaprítottam őket. Nem kell vékony karikára vágni, lehet vastagabb darabokban hagyni, hisz hosszú lesz a főzési idő. A lisztbe belekevertem 1 teáskanál sót, frissen őrölt borsot, és a húskockákat meghempergettem a lisztben. Olívaolajat melegítettem egy serpenyőben, a húst több részletben átsütöttem benne.

Amikor készen volt, tányérra szedtem a húskockákat, a visszamaradt olajhoz még öntöttem egy keveset, átsütöttem rajta a szalonnát, beledobáltam a zöldségeket, a babérlevelet, pirítottam néhány percig az egyveleget. Majd hozzáadtam a sűrített paradicsomot, a bort és az alaplevet, felforraltam az ételt. Végül hozzáadtam a húskockákat is.

Ekkor átöntöttem az egészet a szépséges piros edénybe, rátettem a tetejét, és 150 fokos sütőben két és fél órát pároltam. Lehet, hogy ennyi idő nem elég neki, hisz ez attól függ, milyen idős volt a marha, nyilván akkor van kész, amikor a hús már vaj puha.  A szaft csodásan besűrűsödött, pont úgy, ahogy számítottam rá. Kivéve a sütőből kicsit még sóztam, egyéb módosítás nem volt szükséges. Burgonyakrokettel tálaltam, de teljesen megfelelő hozzá a friss, puha kenyér is. Legjobb persze burgonyafánkkal... Azzal igazi ünnepi comfort food válik belőle.

Pulyka (csirke) koszorú

Felfedezése és kipróbálása óta minden ünnep number one-ja ez a pulykamellből készült étel. A helyzet az, hogy nem tartozom azok közé, akik karácsony este ezerféle étellel rakják tele az asztalt, számomra sokkal fontosabb a fadíszítés, ajándékozás, mint a főzés ezen a napon. No persze ilyenkor is mindig van legalább három fogás az asztalon, de törekszem arra, hogy ne kelljen az egész napot a konyhában töltenem. Ez még így is ritkán sikerül, de legalább megpróbálom.

A receptet több gasztroblogban is láttam, és bíztam benne, hogy pont olyan egyszerű elkészíteni, mint ahogy az a leírásokban írva vagyon, és nem csalódtam. Már most vannak ötleteim arra nézvést, hogyan fogom variálni a tölteléket, de ez a klasszikusnak mondható aszalt szilvás változat is nagyon finom.

Hozzávalók egy kuglóf formához, vagy két kisebb püspökkenyér formához:

1/2 kg szeletelt bacon

40-50 dkg pulykamell filé 2x2 cm-es kockákra darabolva

3 tojás

2 dl tejföl
1 nagy csokor petrezselyemzöld

szárnyas fűszerkeverék

4 evőkanál liszt

frissen őrölt bors

10-12 szem aszalt szilva

20 dkg reszelt sajt, jó, ha van benne valamennyi füstölt is

Elkészítés:

Egy kuglóf formát vékonyan kiolajoztam. Ez azért szükséges, hogy biztosra menjek, és ne ragadjon bele a koszorú a formába, amikor majd kiborítom. Ezután kibéleltem a szalonnaszeletekkel a formát  úgy, hogy a szalonna szeletek jócskán túllógjanak a forma szélén, középen pedig valamennyire feküdjenek fel a kuglóf forma középső részére is. Nem mindig egyszerű a művelet, de nem is lehetetlen küldetés.
Elkészítem a tölteléket: a húskockákat beszórom fűszerkeverékkel, félreteszem.Ezután a tejfölt, lisztet, tojásokat, petrezselymet, borsot, reszelt sajtot, sót összekeverem, majd hozzáadom a masszához a húst is. A fele tölteléket belekanalazom a szalonnaágyba, arányosan elosztom az aszalt szilvát, végül befedem a massza maradékával. A szalonna túllógó végeit ráhajtom a töltelékre úgy, hogy mindenhol betakarja azt. Fontos, hogy a töltelék sehol se tudjon kifolyni. 

180 fokos sütőbe teszem a formát úgy 30 percre. Amikor már szép piros a tetején a szalonna, hazardírozok egyet. Mégpedig úgy, hogy fogok egy tepsit, ráteszem a kuglóf formára, és egy villámgyors mozdulattal megfordítom a tepsit és a formát. Ezért nem árt, ha a szalonna alá még ki is olajoztuk a formánkat, mert így biztosak lehetünk abban, hogy akadálytalanul átcsúszik a másik tepsire a hús. Eltávolítom a sütőformát, és a koszorút újabb 20 percre visszadugom a sütőbe, így a szalonna eddig alul lévő része is meg tud pirulni. Szeletelés előtt pihentessük az elkészült ételt, mert csak akkor tudunk szép szeleteket vágni belőle. Másnap hidegen is isteni!

A tölteléket variálhatjuk aszalt barackkal, a szép színhatás kedvéért csempészhetünk bele vörös áfonya szemeket is. Gyönyörűen fog mutatni a tojástól sárgás töltelék, a zöld petrezselyem pöttyök, valamint az aszalt gyümölcsök színes foltjai.
Természetesen süthetjük sima őzgerinc formában is, akkor egyszerűbb a szalonnával való kibélelés, és rúd formájában is mutatós lesz az ételünk.

Gyümölcskenyér

Állandó szereplője a karácsonyainknak, nemcsak azért, mert pillanatok alatt összedobható - tényleg! -, hanem mert gyakorlatilag elronthatatlan, ugyanakkor nagyon finom, némileg variálható is a beleszórt ez-meg-azok változtatásával. Ha még nincs tele a puttonyod a karácsonyi sütikkel, vagy szilveszterre szeretnél valami édeset is az asztalra tenni, próbáld ki nyugodtan!

Hozzávalók:

6 db tojás
25 dkg kristálycukor
25 dkg finomliszt
30 dkg ez-meg-az: kandírozott citrom-, narancshéj, csokicsepp, apróra vágott dió, birsalmasajt, zselécukor

Elkészítés:

Az egész tojásokat a cukorral fehérre-habosra kevertetem a robotgéppel. Térfogata igencsak megnövekszik, színe szinte fehérre vált, és az egész massza könnyű, habos állagot nyer. Ekkor fakanállal beleforgatom a lisztet, végül hozzáadom az egy kanál liszttel megszórt, azzal jó alaposan összeforgatott ez-meg-azt.
Sütőpapírral kibélelt őzgerinc formába (kettő fog ezzel a mennyiséggel megtelni) öntöm a masszát, és 170-180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Tűpróba kötelező!
Teljes kihűlés után lehet szépen szeletelni. Teához, kávéhoz nagyon finom.

Horváth Ilona klasszikus receptje.

Nehézségi fok:

Narancsos marcipán

Előfordul olyan helyzet az ember életében, amikor a jó megoldás egyet jelent a gyors megoldással. Bizony megtörténik, hogy valakiről elfeledkeztünk a nagy karácsonyi forgatagban, és az utolsó utáni pillanatban csapunk a homlokunkra, úristen, Szerénke néni kimaradt az ajándékvásárlásból! Na, ilyenkor jönnek jól a hasonlóan egyszerű receptek, mint az alábbi kettő is. Persze kell hozzá, hogy ne legyen csont üres a kamraszekrény vagy a spájz, de szerintem így karácsony táján azért a legtöbb helyen akad egy kis marcipán és csokoládé a szekrényben...

Narancsos marcipán

30 dkg marcipán

2 evőkanál narancslikőr (Cointreau pl.)

5 dkg apróra vágott kandírozott narancshéj

A mártáshoz: 20 dkg olvasztott csokoládé (használjunk minőségi csokoládét, érdemes)

Elkészítés: 

A marcipánt hagyjuk szoba hőmérsékletűre melegedni, majd a likőrt dolgozzuk el benne jó alaposan. Falatnyi adagokat szakítsunk ki a masszából, alakítsunk belőlük gombócokat, közepébe tegyünk narancshéj darabkákat. Mártsuk olvasztott csokoládéba a golyókat.

 

És egy másik, hasonlóan egyszerű, de finom változat. Természetesen variálhatjuk is az összetevőket, a diót lecserélhetjük mandulára, az aszalt áfonyát barackra, datolyára, meggyre.

 
Diós-áfonyás golyók
 
Hozzávalók:
 
30 dkg darált dió
2-3 evőkanál málna/eper/barack/ribizli lekvár
rumba áztatott aszalt áfonya
A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:
 

A darált diót dolgozzuk össze a lekvárral és az áfonyával, gombócozzuk ki őket, és a fent leírt módon mártsuk csokoládéba.

Amíg a bonbonokat készítjük, hallgassunk jó zenét, esetleg közben tegyük be a lejátszóba a Csokoládé című filmet, remek aláfestés lesz az ajándékkészítéshez.

 

Bejgli

Kevés embert ismerek, aki nem szereti a bejglit. Meggyőződésem, hogy akik nem szeretik, azok még nem ettek igazán jót ebben a műfajban. Az pedig igen nagy kár, mert a bejgli jó. Egy titka van szerintem mindössze: legyen több a töltelék benne, mint a tészta :)  

Nem állítom, hogy bejglit sütni nagyon könnyű. Nem az, mert gyakorlat kell hozzá. Az kezdőknek  pedig nem szokott lenni, viszont senki nem úgy születik, hogy a kisujjában van a sütés minden tudománya. És ha ez így van, akkor egy a jelszónk, és az nem feltétlenül a béke, hanem a gyakorlás!  Érezni kell, milyen híg lehet a töltelék, egyáltalán, mennyit lehet a bejglibe tenni a szétrepedés veszélye nélkül (azt az isten se tudja persze, mert a bejgli elég öntörvényűen viselkedik ebből a szempontból...), rá kell érezni, milyen vékonyra kell nyújtani a tésztát (nagyon vékonyra), és még számtalan egyéb szempont van, de bejglit sütni klassz dolog. Súlyosan terápiás elfoglaltság, ne kezdjünk neki, ha nincs elég időnk, ha folyton szól a telefonunk, ha a gyerekek ott rohangálnak a lábunk körül, vagy ami még sokkal rosszabb ezek összességénél is: az éhes párunk toporzékol a küszöbön. Egyszóval szánjunk rá időt, energiát, és biztos, hogy a jó csillagzat alatt elkövetett bejgli sütés meghozza a várva várt karácsonyi hangulatot. Lökjük be Michael Bublét az iPodba, és hadd szóljon! Szabadjon itt egy halkat üzennem a Jézuskának, én nagyon bírnám ezt a CD-t a CD-lejátszóba is belökdösni, ha úgy adódna...

Hozzávalók 6 darab 50 dekás rúdhoz:

1 kg liszt
20 dkg vaj
15 dkg zsír
összesen 60 dkg cukor (8 dkg porcukor a tésztába, 2x26 dkg kristálycukor a töltelékhez való cukorszirupba)
1 dkg friss élesztő
2 tojás (1 a tésztába, 1 a kenéshez)
2 dl langyos tej
só
40 dkg mák
40 dkg dió
10 dkg mazsola
fél citrom

Elkészítés:

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros* tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.

* egy teáskanállal teszünk a meglangyosított tejbe, amit a 8 dekából veszünk el

Utána 6 egyenlő részre osztjuk a tésztát (én mérleget is használok ilyenkor, hogy mind egyforma súlyú adag legyen) és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Vékonyra kell nyújtani a tésztát, hiszen amikor feltekerjük majd a bejglit, több réteg tészta lesz benne, és ha nem elég vékonyak a rétegek, nehéz, fojtós lesz a végeredmény.

Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket széles pengéjű késsel (ne adj isten, nedves kézzel, hogy érezzük, mindenhol egyforma vastag-e a töltelék) a tészta széléig kenjük, kihagyva egy egy centis sávot a széleken. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, le is nyomkodjuk, hogy tekerés közben ne tudjon kipenderedni a hajtás. Ezután a szélesebb oldalánál kezdve felsodorjuk, magunktól elfelé sodorva a tekercset. Gyengén kizsírozott tepsibe, avagy sütőpapírral béleltbe rakjuk a rudakat, talán mondani sem kell, hogy az az oldala lesz a tepsin, amelyiken a hajtás van. Tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük, de ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Ettől lesz szép márványos a bejglik teteje. Villával, hústűvel, hurkapálcával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. 

Mérsékelten meleg sütőben (170-180 fok)  kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel szirupot főzünk, ezzel  leforrázzuk a diót, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, reszelt citromhéjat. Ugyanígy járunk el egy másik adag sziruppal is, csak azzal a mákot öntjük nyakon. Ha szeretjük, reszeljünk a mákos töltelékbe egy nagyobbacska almát, lehet héjastól is, ettől még szaftosabb lesz a töltelékünk. A mákosnak talán még fontosabb alkotóeleme a citromhéj, semmi pénzért ne hagyjuk ki belőle! 

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg,  utóbbi esetben a tészta sütés közben felreped, előbbiben száraz lesz, és utálni fogjuk. Ugyanígy kirepedhet, ha nem szúrkáljuk meg, és a gőz nem tud távozni a nyílásokon át, valamint akkor is, ha a töltelék felforrósodva szétnyomja a tésztát, ami nagyjából csak akkor történhet meg, ha jó sok tölteléket használtunk, vagy túl szorosan tekertük fel a tésztát. Véleményem szerint jobb egy szétrepedt, finom bejgli, mint egy tökéletes külalakú, száraz pozdorja. Persze az ideális állapot a kettő között helyezkedik el. És azt is tudom, hogy ez a "se túl sűrű, se túl híg" meghatározás nem igazán tudományos definíció, de ezt érezni kell, és szerintem ez nem lehetetlen küldetés.

Minestrone gyorsan

Nagyon szeretjük a minestronét, de azért az autentikus változat megfőzése nem két perc. Ez a leves pedig mindössze 15-20 perc alatt készen van, és ez jelentős különbség, és egyben előnye ennek a változatnak. Ez a leves egészen biztosan be fog vonulni a konyhámba, akár heti rendszerességgel is meg fogom főzni. Most kb. 3 liter készült belőle, és addig jártunk rá, amíg csak egy csepp is volt  a fazék alján. Gyorsan kész van, variálható, és semmi egészségre káros cucc nincs benne.

Hozzávalók:

1 bio leveskocka

2 szem közepes, vagy annál valamivel nagyobb krumpli

1 szál sárgarépa

opcionálisan kelbimbó, zöldborsó, brokkoli, tehát valami zöld mindenképpen

1 salotta hagyma

1 csokor friss petrezselyem

1 nagy doboz sűrített paradicsom

só, bors, bazsalikom

levestészta

opcionálisan reszelt parmezán

olívaolaj

1 evőkanál liszt

1 nagyobb gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítom, kis darabokra vágom, majd az apróra vágott hagymát egy evőkanálnyi olívaolajon megpuhítok. Rádobom a kockára vágott krumplit, répát, félbe vágott kelbimbót, átforrósítom az olajban, majd felöntöm 2 liter vízzel. Sózom, borsozom, beledobom a leveskockát. Amikor a zöldségek még nem teljesen puhák, de már nem is kőkemények, beledobom a kicsikre szedett brokkolit is a levesbe, és ekkor szórom bele a levestésztát is. Én most csigatésztát használtam, és nagyon ízlett vele a leves.

Közben a liszttel vékony rántást készítek, ráöntöm a sűrített paradicsomot, belereszelem a fokhagymát, és összepirítom a rántást. Egy kevés(!) hideg vízzel feleresztem, hozzáöntöm a leveshez. Forralok rajta egyet, és már lehet is tálalni reszelt parmezánnal és apróra vágott petrezselyemmel a tetején!

Csokoládélikőr

Nagy sikere volt a tojáslikőrömnek, amin nincs mit csodálkozni, mert szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy bombasztikusan finom. És meg kellett állapítanom, hogy a csokilikőröm sem marad el mögötte. Sok ismerős kérte, hogy osszam meg a csokilikőr receptet is.  Bár izgultam, mert ahogy sorra olvasgattam a recepteket az interneten, egyre inkább azt éreztem, hogy egyik sem tetszik igazán. Amit a tojáslikőr készítésekor amolyan melléktermékként alkottunk, finom volt, de nekem nem volt elég sűrű. Nem volt elég csokoládés sem. És azt is tudtam, hogy nem tej vagy tejszín alapút szeretnék készíteni, hanem sűrített tejeset. Így aztán nem maradt más hátra, mint elkészíteni a saját változatomat.

Hozzávalók:

40 dkg cukrozott sűrített tej
8 dkg jó minőségű csokoládé (nálam Callebaut)
3 evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
1 szem tonkabab (elhagyható, ha nincs otthon)
3 dl vodka
1/2 dl rum

Elkészítés: 

A sűrített tejet beleöntöttem egy vastag aljú lábasba, elkezdtem melegíteni. Beleszitáltam a kakaóport, elkevertem, és kíméletesen melegítettem tovább. Amikor felmelegedett, beleszórtam a csokicseppeket, felolvasztottam a keverékben, majd félretettem néhány percre az egészet, hogy kicsit visszahűljön. Nem kell ám felforralni a cuccot, de legyen jó meleg. Közben megkerestem a vodkát, ami valahogy elbújt a spájzban, és ha már az alkoholok között kotorásztam, magamhoz vettem a jófajta rumot is, amit a nyáron hoztam Horvátországból. A fenti mennyiségű alkoholt szép lassan hozzáadtam a már nem forró csokis masszához, alaposan elkevertem, belereszeltem a tonkababot, és üvegbe töltöttem a likőrt.

Mézeskalács

Eljött hát ennek receptnek az ideje is... Családilag minden évben sütünk mézeskalácsot, hol én, hol a lányom, hol a testvérem, időnként mindannyian, szóval mézes minden karácsonykor van (pedig nem is nagyon szeretem...).
A magam részéről két csoportra osztom a háziasszonyokat: az egyik csoport, aki sosem változtat a bevált receptjén, ha egyszer megtalálta a tutit. A tuti pedig általában családilag rájuk hagyományozott összetétel. A másik pedig, amelyik minden évben újabb és újabb receptúrákat kutat fel, kér el, szerez meg, hogy aztán azt mondja, á, ez se az igazi... A mi  tavalyi sütésünk különösen jól sikerült, így aztán nem változtatunk a jól bevált recepten, hiszen mi az az első csoportba tartozunk. A recept egyébként Mohától, a mézeskalácsok nagyasszonyától származik, itt is, most is köszönet érte!

Hozzávalók:

25 dkg méz

25 dkg vaj

6 tojás

35 dkg porcukor /vagy 25 dkg Xilit)

2 tk.szódabikarbóna

1 zacskó Kotányi mézes fűszerkeverék

4 ek.citromlé

1 kg liszt

Íróka:

1 tojásfehérje,

kb. 20-25 dkg porcukor,

1 teáskanál ecet/citromlé

Elkészítés:

A vajat és a mézet egy lábasban felolvasztottam, majd félretettem, hogy kicsit hűljön. Nem kell felforralni, vagy ilyesmi, csak kézmeleg legyen. Amikor langyos, hozzáadtam a tojásokkal, a cukrot, szódabikarbónát, fűszereket és citromlevet, végül beledolgoztam a lisztet. Kimondottan lágy tészta a végeredmény. A tálat, amiben készült az anyag, fóliával letakarom, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap lisztezett deszkán kis adagokban átgyúrom, kb. 2 milliméter vastagra kinyújtom, és kiszúró formákkal alakzatokat szúrok ki belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és 180 fokon 5-7 perc alatt megsütöm. Nem tévedés, elég neki ilyen rövid idő. Tapintsuk meg a sütemény felszínét, ha szilárd, már jó is. Ha túlsütjük, száraz és kopogós lesz, azt pedig nyilván nem szeretnénk. Az elkészült adagot öntsük le a tepsiről, hagyjuk hűlni. Amikor mind elkészült, a cukros tojásfehérjével díszíthetjük kedvünk és ügyességünk szerint.

A héten meglátogatom végre a lányomat,  együtt fogunk mézeskalácsozni, képriport várható!

Csokiszalámi

Újabb évek óta húzódó terv: pipa! Elkészült ma a régóta vágyott csokiszalámi, és bátran állíthatom, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyetlen dolgon fogok változtatni, amikor a következő adag készül - mert az nem kétséges, hogy az a két incifinci rudacska nem lesz elég -, mégpedig a diót apróbbra kell vagdosni, mert ahogy a mai adagba belekerült, eléggé megnehezíti a szép szeletelést.

Az eljárás roppant egyszerű, nagyjából tíz perc alatt lehet végezni az egésszel, érdemes hát nekiállni.

Hozzávalók:
15 dkg vajas keksz, készen kapható, bolti, nem háztartási keksz
10 dkg jó minőségű csokoládé
10 dkg vaj, nem margarin
3 evőkanál rum, nem aroma
5 dkg aprított, megpirított dió
3 dkg aszalt gyümölcs, lehet áfonya, barack, apróra vágva
kisujjnyi cukrozott gyömbér apróra vágva

Elkészítés:

A kekszet a késes aprítómban összedaráltam. Nem tettem a gépbe minden darabot, hármat-négyet csak kézzel törtem össze. Vízgőz fölött összeolvasztottam a csokoládét és a vajat, ráöntöttem a kekszmorzsára. Hozzáadtam a rumot, az aszalt gyümölcsöket, és alaposan összekevertem a masszát. Hűtőbe tettem fél órára, hogy a csoki és a vaj kissé visszadermedjen, majd sütőpapíron két rudat formáltam. Ezután a sütőpapírra porcukrot szórtam, abban meghempergettem a szalámikat, hogy megkapják a szalámikat megillető nemes penész réteget. Folpack fóliába tekertem szorosan, két végét jól megcsavargattam, hűtőbe tettem dermedni az édességet. Isteni lett!

EXTRA TIPP: A csokiszalámit természetesen adhatjuk ajándékba is, biztosak lehetünk benne, hogy a megajándékozott imába foglalja majd a nevünket, ha megkóstolta az édességet. Még egyedibbé tehetjük az ajándékot, ha zsírpapírba csomagoljuk a szalámit (a folpackot szerintem hagyjuk azért rajta, hogy ne száradjon ki). Ehhez keressünk egy csinos karácsonyi stemplit, mondjuk ilyet:

 

a kép forrása: http://www.pinterest.com/pin/464152305317411938/

Terítsük ki a zsírpapírt az asztalra, fogjunk egy új mosogatószivacsot, egyenletesen festékezzük meg. Használjunk piros, zöld, ezüst vagy arany akrilfestéket. A nyomdával paskoljuk meg a szivacsot, hogy festékes legyen, utána indulhat a nyomdázás! :) Nyomdát készíthetünk dugóból, krumpliból, ha van otthon tintapárnánk, az is jó használatot tesz, de anélkül is elkészíthető az egyedi ajándék.