Paradicsom lekvár

Igen, tudom, furán hangzik. De mennyei, ezt bizton állíthatom, te pedig csak akkor tudod meg, ha elkészíted. Nem rizikózol sokat, ha veszel 2 kiló lucullust - még van a piacon -, és elkészíted. Ha neked nem jön be, elajándékozhatod karácsonykor, de erre nemigen látok túl sok sanszot. Én függő lettem, az biztos.

Hozzávalók:

2 kg lucullus paradicsom

15 dkg cukor

1 tasak zselésítő (pl. Quittin)

1 teáskanál őrölt gyömbér

1 mokkáskanál őrölt fahéj

1 nagy csipet őrölt szerecsendió

1 citrom leve

Elkészítés:

A paradicsomokat kereszt alakban vágjuk be a tetejükön, majd tegyük csaknem forrásban lévő vízbe 2-3 percre. Tegyük át hideg vízbe, ekkor a héja a bevágások mentén könnyen lehúzható. Távolítsuk el a paradicsomok magját is, a húsát pedig vágjuk apróra.

Egy lábasban tegyük oda főni a paradicsomot. A folyamatot meggyorsíthatjuk, ha merülő mixerrel alaposan összedolgozzuk a gyümölcshúst. Keverjük bele a zselésítőt – számoljuk ki a tasakon lévő használati utasítás segítségével, hogy az egész tasakra szükségünk van-e, vagy csak egy hányadára -, majd forraljuk fel a keveréket. Adjuk hozzá a fűszereket, a cukrot, az utasítás szerint javasolt ideig – általában 5 perc – főzzük még a lekvárt. Utolsó lépésként adjuk hozzá a citrom kifacsart levét. Kóstoljuk meg, hogy elég ízes-e a lekvárunk, ekkor még korrigálhatunk az édességén. Töltsük csírátlanított üvegekbe, zárjuk le, állítsuk fejtetőre az üvegeket 5 percre, majd száraz dunsztban hagyjuk lassan kihűlni a paradicsomlekvárt.

Áfonyás, csokis muffin

Dugig a piac áfonyával, és bár tudom, nem olcsó, mégis érdemes belőle valamennyit betárazni a mélyhűtőbe. Nemcsak azért, hogy ilyen jó kis muffint lehessen majd sütni vele, mint ez itt, hanem hogy jusson majd a chia pudingba, a gyümölcstortára és a zabkásába is. Az áfonya tipikusan az a gyümölcs, aminek megéri jól utánanézni, nem az első helyen megvenni, mert akár ezer forintos különbség is lehet az árakban. 

Félbevágva kerültek a muffinok a tálra

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

10 dkg kristálycukor

2 tojás

150 ml tej

30 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál vanília kivonat

15 dkg áfonya

5 dkg csokoládé

Elkészítés:

A vajat és a cukrot fehéredésig keverjük, ez azt jelenti, hogy a sárga krémből egy sokkal világosabb árnyalatú, habos, könnyű krém válik. Ekkor egyesével hozzáadjuk a tojásokat, a vaníliát, majd két-három részletben a térfogatnövelőkkel elkevert lisztet. Ha eddig robotgépet használtunk, a liszt belekeverését inkább már spatulával végezzük, hiszen a muffinok halála a túlkeverés. Elegyítsük el a masszában a lisztet, de ne akarjunk tökéletesen homogén anyagot. Végül adjuk hozzá az áfonyát és a csokoládét.

A muffinsütő mélyedéseibe tegyünk papírt, két kanál segítségével töltsük meg a formákat, majd 170 fokos sütőben süssük 25-30 percig a muffinokat. Tűpróba javasolt.

Chia mag puding

Utálom a kifejezést, hogy super food, a világból lehet vele kikergetni. De ez a chia kifogott rajtam.

"A gyógyító tulajdonságai leginkább magas omega-3 zsírsavtartalmának és kiegyensúlyozott omega-3-omega-6 zsírsav aránya. A chia mag ráadásul különösen gazdag alfa-linolénsavban, ami nagyszerűen támogatja a szív- és érrendszert. A Superfoods for Dummies szerzője azt írja, hogy mogyorós íze jól passzol a különböző ételekhez. Ráadásul képes nagy mennyiségű vizet elnyelni, így nagyon eltelíti a gyomrot, ami által a szénhidrát felszívódása lelassul, így később éhezünk meg. Ráadásul ennek a tulajdonságának köszönhető, hogy képes elmulasztani a gyomorégést és nyugtatja a felfúvódott beleket is.  

(forrás: http://chia-mag.hu/)

Anyukám jó ideje eszi már reggelire, én meg szorgosan gondoskodom a chia utánpótlásról, de kipróbálni csak ma reggel sikerült. Előre szólok, először kisebb mennyiséget érdemes venni, mert simán el tudom képzelni, hogy kicsit kocsonyás, zselés állaga nem mindenkinek jön be. Nekem nagyon ízlik, állandó reggeli lesz, amíg csak van gyümölcs, amivel meg lehet koronázni.

Hozzávalók:

2-3 evőkanál chia mag
2 dl tej/rizstej/kókusztej/mandula tej
cukor/édesítőszer/nyírfacukor/eritrit/rizs szirup/juhar szirup
gyümölcs

Elkészítés:

Készísük el reggeli adagunkat előző este. A választott folyadékba keverjük bele a chiát, majd tegyük be a hűtőbe. Reggelre a szemek megduzzadnak, kocsonyássá válnak, felszívják a folyadékot. Ha akarjuk, ekkor édesítsük, adjunk hozzá gyümölcsöket, és fogyasszuk el.

Ha a gyümölcsöt összeturmixoljuk, úgy adjuk a pudinghoz, szépen megszínezhetjük az egyébként nem túl dekoratív ételt, sokkal étvágygerjesztőbb lesz.

Padlizsán fasírt

Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy szinte bármiből képes vagyok fasírtot csinálni. Cukkiniből, karfiolból többfélét is, sült zöldségből, csicseriborsóból bármikor, és ha padlizsán kerül a kezem közé, hát abból is. 

Most zajlik a Nagy Paradicsombefőzési Projekt, mint minden évben, így a szószt most nem kellett külön készítenem, csak a beüvegezésre váró szószból kellett egy keveset félre tennem.

Hozzávalók 3 személyre:

2 nagyobb padlizsán

1 tojás

1 zsemle

5-6 dkg reszelt parmezán sajt

friss bazsalikom levelek

só

bors

zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

Paradicsomszósz:

1 kis fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kg paradicsom

1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

Ha van kész paradicsom szószunk, használjuk azt, ha nincs, akkor az olívaolajon fonnyasszuk meg az apróra vágott vöröshagymát, dobjuk rá a szeletekre vágott fokhagymát, majd adjuk hozzá a meghámozott, negyedekre vágott paradicsomot (vagy konzervet), és főzzük addig a szószt, amíg sűrű és krémes nem lesz. Sózzuk, borsozzuk.

A padlizsánt több helyen szúrjuk meg, nehogy sülés közben felrobbanjon, majd 180 fokos sütőben süssük puhára. Vágjuk ketté, húsát kaparjuk egy tálba, hűtsük ki. 

A zsemlét áztassuk vízbe, nagyon alaposan csavarjuk ki, majd morzsoljuk a padlizsánhoz. Jöhet bele reszelt sajt, a só, bors, a felaprított bazsalikom levél, végül a tojás. Ha nagyon lágynak találjuk a masszát, köthetjük még némi zsemlemorzsával.

Formáljunk belőle közepes méretű gombócokat, hempergessük zsemlemorzsába, majd forró olajban süssük pirosra a "fasírtokat". 

Tálaláskor a tányérra szedett szószba ültessük, hintsük meg parmezánnal.

Szilvás pite

Megérkezett a szilva szezon, most jó néhány hétig tömve lesznek a piacos standok vele, és ez jó. Sok fajta van, ismerkedjetek mindegyikkel. Én most egy kicsit éretlent, de jóízűt vettem, azt mondta az árus, hogy csak ilyen féléretten lehet leszedni, ha megérik, már kezelhetetlen lesz. Hát kíváncsi vagyok az érett állapotra, mert még így keményen is kellemes ízű a gyümölcs. A sütemény alapja omlóstészta, pillanatok alatt készen van.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
13 dkg hideg vaj
5 dkg cukor
2 tojás sárgája
esetleg egy kevés hideg víz

50 dkg gyümölcs
cukor
őrölt fahéj

Elkészítés:

A lisztet és a vajat késes aprítójú robotgépbe tettem - az most úgyis állandó lakója a konyhapultnak, tekintettel az éppen hatályos paradicsom szezonra, amikor is nálam spagetti szósz készül hektó számra... -, vizes homok állagúra kevertettem a géppel. Ez mindösszesen néhány pulzáló gombnyomást jelent. Ekkor hozzáadtam a cukrot és a két tojás sárgáját, azzal is járattam a gépet néhány másodpercig, majd folpack fóliára öntöttem a tésztát, kicsit összenyomkodtam a kezemmel. Nem gyúrtam, csak összepaskolgattam. Becsomagoltam a fóliába, ment egy órára a hűtőbe.

Közben a szilvát megmostam, kimagvaltam és felnegyedeltem, ugyanezt tettem még néhány sárgabarackkal is, ami még fellelhető volt otthon - esküszöm, szezonjában nem volt olyan édes és lédús a sárgabarack, mint a múlt heti szerzemény, és cseppet sem volt drágább, mint a szezonben -, kezembe akadt két ringló, ezeket is hozzáadtam a töltelékhez.

Az egy óra leteltével kerekre nyújtottam a tészta kétharmadát, kibéleltem vele egy üveg piteformát, beleöntöttem a gyümölcsöket, megszórtam őket egy marék cukorral, némi fahéjjal, majd a maradék tésztából rácsokat készítettem a süti tetejére.

180 fokos sütőben 50 percet sült.

Töltött krumpli

Ősziesre fordult az időjárás, és azon nyomban eszembe jutott ez az étel. Télen szoktam igazából sütni, de most még paradicsom salsával, tejföllel épp a határmezsgyén mozgott a nyári és téli étel között.

Hozzávalók:

közepes méretű krumplik, fejenként legalább egy darabot számoljunk

reszelt sajt (Cheddar, ha van)

tejföl

só

bors

friss petrezselyemzöld

1 tojás (hacsak nem készítünk extrém mennyiséget, egy tojás elég szokott lenni)

sonka, paprikás szalámi vagy kolbász apróra vágva

Elkészítés:

A krumplikat megsikáljuk, héjukban megfőzzük vagy alufóliába csomagolva a sütőben, air fryerben megsütjük. Néhány percig hűlni hagyjuk, majd mindegyiket félbe vágjuk, belsejüket kikaparjuk úgy, hogy viszonylag kevés maradjon a héjban, de azért át se lyukasszuk azt. Egy tálba tesszük a kikapart krumplit, villával összetörjük, majd hozzáadjuk a sonkát/kolbászt/szalámit, a reszelt sajtot, petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, végül elkeverjük a tojással a masszát, és csak annyi tejfölt adunk hozzá, hogy ne legyen nagyon sűrű a töltelék.

Sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük a burgonya csónakokat, és egy teáskanál segítségével megtöltjük őket.

15-20 perc alatt pirosra sütjük a krumplikat.

TIPP: Adhatsz mellé savanyúságot, de kevert zöld salátával is mennyei.

Szederleves hidegen

Az egyik legkedvesebb gyümölcsöm a szeder, ha finom édes. Mohánál olvastam a receptet, és már akkor tudtam, mikor olvastam, hogy nem lehet rossz. Aztán első alkalommal, mikor elkészült, el voltam tőle ájulva, de nemcsak én, hanem családilag mindenki. Úgyhogy most, mikor a Bosnyákon például 498 forintért is van szeder - és ezzel az egyik legolcsóbb gyümölcs a piacon -, egyfelől rakok el egy jelentős mennyiséget a fagyasztóba, másfelől pedig akár kétnaponta is elkészítem ezt a csodás levest. Ami igazából egy turmix, de annak aztán pazar!

Csodás lila színnel is megajándékoz a pazar íz mellett :)

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg szeder
3 dl habtejszín
6-8 dl almalé
egy kevés porcukor
ízlés szerint őrölt fahéj, szerecsendió, citromhéj
menta a tálaláshoz

Elkészítés:

A szedret az almalével és néhány levél mentával összeturmixoljuk, majd átszűrjük egy sűrű szűrőn, mert a magok ebben az ételben nem kívánatosak. Az átszűrt léhez hozzáadjuk a tejszínt, a fűszereket, alaposan lehűtjük, friss szedret adhatunk hozzá "betétként", de a mentát se hagyjuk el belőle!

TIPP: Őszibarackkal, sárgabarackkal, de áfonyával is el tudom képzelni...

Pásztortarhonya

Ahány pásztor, annyi tarhonya, mondhatnám, de én igazából csak egyféle pásztortarhonyát ismerek, és azt imádom, mióta csak megkóstoltam. Mondjuk... nem ma volt. 

Ez tipikusan az az étel, ami annyira egyszerű hozzávalókból, annyira puritánul készül, hogy megköveteli magának, hogy minden alapanyag a lehető legjobb minőségű legyen. Azaz jó minőségű kolbász (én a Gyulait részesítem előnyben), minőségi füstölt szalonna, kézi tarhonya, ízes paprika és paradicsom, no meg élénk vörös színű, finom fűszerpaprika. Ha ezek megvannak, elképesztően jó ételt fogunk készíteni.

Hozzávalók 6 személyre:

30 dkg kézzel készült tarhonya

30 dkg burgonya

fél pár Gyulai kolbász

20 dkg füstölt szalonna

1 paprika

2 paradicsom

1 nagy vöröshagyma

1 evőkanál pirospaprika

bors

só

víz

Elkészítés:

A szalonnát kis kockákra vágjuk, zsírját egy vastag falú edényben kiolvasztjuk, a pörcöt szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük. A zsíron átsütjük a karikákra vágott kolbászt, két perc bőven elég neki, majd a kolbászt is kiszedjük az edényből. (Tudom, sokan most azt mondják, a kolbász íze így nem fő bele rendesen az ételbe, de egyrészt szerintem ez nincs így, másrészt ha választani kell, én inkább az ízletes, roppanós állagú kolbászt választom, mint a szétfőtt, nem túl gusztusos karikákat.) 

A forró zsiradékon megdinszteljük a kockákra vágott hagymát, nem barnítjuk meg, csak puhítjuk. Rádobjuk a tarhonyát, átkeverjük, átforrósítjuk, meghintjük a fűszerpaprikával, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a paprikát és a paradicsomot, krumplit, majd felöntjük kb. 4 dl forrásban lévő vízzel. Fedő alatt megkezdjük a párolást, a vizet, amit a tarhonya magába szív, folyamatosan apránként pótoljuk. Sok vizet fog felvenni, mire megpuhul a tarhonya.

(Én azt szoktam csinálni, hogy a teáskannába odateszek vizet forrni, kis lángon forrón tartom, és abból öntögetek a tésztára.)

Csak mérsékelten kevergessük, ne törjük péppé benne a krumplit. (Ennek a nem nagyon kevergetésnek lesz az eredménye, hogy az edény alján isteni, kicsit odasült réteget kapunk, amiért lehet majd versenyezni a későbbiekben...)

Menet közben szükség lehet az utánsózásra, a krumpli igen sok sót képes elnyelni.

Amikor a tészta is, a krumpli is puha, visszatesszük az edénybe a kolbász karikákat, azzal már nem főzzük az ételt tovább. Tálaláskor kerül a tányérban a tetejére a sok finom szalonnapörc.

Tipp: Tejfölös uborkasalátával verhetetlen, de persze a kovászos uborka is finom mellé, és egy kis tejföllel való nyakon öntésért sem bántódik meg a tarhonyánk.

Jegeskávé de lux

Bitang meleg van. Már csak fagyin és dinnyén élünk. Meg kávén, mert az elmaradhatatlan. Ma megkívántam egy súlyosan egészségtelen változatát, és nem félek közreadni sem.

Hozzávalók:

1 erős dupla presszó kávé kihűtve
1 dl tejszínből vert hab, kevés porcukorral édesítve
1 nagy gombóc vanília fagylalt
1 evőkanál csokoládé likőr

Elkészítés:

A kávét lefőztem, a klasszikus módszerrel lehűtöttem, azaz két hideg pohárba oda-vissza öntögettem, minél magasabbról, a poharakat időnként hideg vízzel visszahűtöttem. Néhány perc alatt nagyon sokat veszít a kávé a melegségéből. Amíg a habot vertem, betettem a poharat kávéstól a mélyhűtőbe.

Felvertem a tejszínhabot, előkerestem a likőrt és a fagyit is elővettem a mélyhűtőből. Első réteg fagylalt, második réteg a hideg kávé, harmadik a tejszínhab, tetejére meg a csokilikőr. Perfekt volt.

Töltött paprika

Az eredeti bejegyzés 2007-ben kelt, blogolásom első évében örökítettem meg ezt a klasszikust. Most, hogy a Fakanál blog tartalma már nem elérhető, megpróbáltam másként megkeresni, de a gúgli barátunk egyáltalán nem hozza elő a bejegyzést, végül a fotó alapján találta rá. És még másik hét, azaz hét weblapra, ahol a töltött paprikát az én fotómmal illusztrálják, természetesen mindenféle hivatkozás nélkül. Az egyik website egy katolikus oldal, kicsit furcsának találom, hogy éppen ők nem hallottak a nyolcadik parancsolatról...

No de térjünk vissza a recepthez és ahhoz a bizonyos fotóhoz.

Aminél azóta készítettem jobbat is, mint a fent mellékelt ábra mutatja, bár őszintén szólva a töltött paprikát elég nehéz úgy fényképezni, hogy gusztusos legyen a fotó.

Hozzávalók:

50 dkg darált sertéshús
8 dkg rizs
4-6 paprika 
1 evőkanál vöröshagymakrém
só, bors
1 ág friss zellerlevél
2-3 evőkanál liszt
olaj
1 nagy doboz sűrített paradicsom
1 liter paradicsomlé
cukor
 
Elkészítés:
 

A darált húst összekeverem a megmosott rizzsel*, hagymakrémmel (fujj, undorító, tudom, de gyakorlatilag ez az egyetlen szégyellni való vétkem ezen a fronton, hogy időnként használok vöröshagyma krémet), sóval, borssal ízesítem, majd a kicsumázott paprikákba töltöm lazán a masszát. Ami töltelék a paprikákból kimarad, azokból csak gombócot készítek. Felforralok kb. 3 liter vizet, megsózom, majd a forrásban lévő vízbe csusszantom a paprikákat és gombócokat, beledobom a zellerzöldet, a paprikák gallérját, és puhára főzöm az egészet. Ez kb. 30-40 perc. Addig megkeverem a rántást. Amikor úgy ítélem meg, hogy puha a hús, szűrőkanállal kiszedem egy tányérra, majd a főzőlevet leszűröm. Merthogy ilyenkor van benne dezertőr rizs, kósza paprika- és zellerdarabok, ezeket eltávolítom. Abba az edénybe, amiben készre főzöm a töltött paprikát, beleöntöm rántást, rá a sürített paradicsomot, összemelegítem a kettőt, majd a paradicsomlével felengedem. Sózom, ha kell, cukrot teszek bele ízlés szerint (mi viszonylag édesen szeretjük), felforralom a mártást, majd visszateszem a töltelékeket. Ha szükséges, a főzővízzel hígítom a szószt. Kicsit rotyogtatom még együtt az egészet, majd tálalok.

* ha van időm, akkor meg szoktam párolni a rizst félig, majd kihűtve adom a húshoz

TIPP: Próbáljátok ki rizs helyett zabpehellyel, remekül működik, én fél kiló húshoz 8 deka zabpelyhez tettem, amit fél órával előbb egy kevés vízzel megspricceltem, hadd puhuljon.

Pórékrémleves

Már nem emlékszem, hogyan lett nálunk ez A Kedvenc Leves, talán egy karácsony előtti teszetoszáskodásom eredménye lett, és aztán úgy maradtunk. Évekig minden karácsonykor és minden családi ünnepen ezt kellett asztalra adni, néha legörbülő szájjal kérleltem a többieket, hadd főzzek inkább más levest, de nemigen engedtek a póréból.

Néhány napot a tanyán töltünk, tanyaőrségben (vesd össze: ellátjuk a legalapvetőbb teendőket az állatok és növények körül, városiak lévén persze bénázunk napszámba, de tevékenységünk nyomán azért minden életben marad...)

Hetek óta nincs kedvem főzni, és ez városon nem is olyan nagy dráma, számtalan módon megoldható egy vacsora, egyrészt ott a dugig pakolt kamra, amiből mindenki főzhet magának, akinek indíttatása van erre, és nem én vagyok, másrészt ugye az ételszállító cégeket is igénybe lehet venni. Ez a tanyán persze nem működik, mert még a pizzás se jön ide ki a városból. Így aztán valamit muszáj rittyenteni. Nagyon vicces, de a nyusziknak szánt zöldség halomban találtam két szuper állapotban lévő póréhagymát, nem is értem, miért került a rakásba, de én kiemeltem őket onnan, és negyed óra múlva kész volt a leves.

Hozzávalók:

1 megtermett póréhagyma, a zöldje is
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, bors, őrölt rozmaring, bazsalikom
3 dl tejszín
fél liter tej
2 evőkanál liszt
 
Elkészítés:

A hagymákat összedarabolom, egész pici olívaolajon puhára párolom. Turmixba töltöm és némi tej hozzáadásával pürésítem. Abban a lábasban, amiben a hagymák párolódtak, olívaolajjal és liszttel rántást készítek, majd hozzáöntöm a hagymapürét. Átforralom és ízesítem: ekkor jön a só, a bors, a rozmaring és a bazsalikom. Nálam ennek a levesnek a lelkét a rozmaring adja, úgyhogy kap belőle bőven. Belepottyantok egy erőleves kockát is a masszába, majd felöntöm tejjel. Kiforralom, a végén hozzáöntöm a tejszínt is. Lehet levesgyönggyel tálalni, esetleg pirított bagett szeletekkel, amire szórunk egy csepp parmezánt.

 
Lisztmentes változat:

A hagymához darabolok még egy-két szem krumplit, azzal együtt főzöm puhára a hagymákat. Pürésítés után már csak hozzá kell adni a tejszínt, nem kell bele liszt.

Majdnem baj lett :D