Citromos, áfonyás kenyér

Persze nem kenyér ez, csak nincs normális, jó fordítása ennek az angol loafnak. Gyümölcskenyér formában sütöttem, de lehetne kerek tortaformába is tenni akár. Szerintem nagyon kell a tetejére a citrommáz, különösen, hogy még van itthon Meyer citromom néhány darab, arra várnak szegények, hogy legyen annyi időm, hogy kinyomjam a levüket, és egy erős zacskóban lefagyasszam, hogy majd nyáron is legyen lemon curdnek való finomság.

Az úgy volt, hogy ma nagyon fontos napunk volt, és mivel sikerrel abszolváltuk, azt gondoltam, ezt igazán meg kell ünnepelni valami sütivel. Ráadásul hetek óta rá vagyok kattanva mindenféle tortaszerűségre, bármire, ami krémes, várakozik is a sorára egy jó sajttorta, szeretném megosztani veletek a vörös bársony tortámat, amit a vejem születésnapjára készítettem, és a macaronsütésről se nagyon tudok lejönni egyelőre. Nem akartam azonban ma túl bonyolult dolgot sütni, így aztán erre az áfonyás, citromos finomságra esett a választásom.

Hozzávalók:

21 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

15dkg kristálycukor

1 nagy csipet só

24 dkg tejföl (ment bele egy kis görög joghurt is, mert a felbontott tejföl kevésnek bizonyult, de nem akartam azért a pár dekáért újat kibontani)

60 ml étolaj

2 tojás

1 teáskanál vaníliakivonat

30 ml citromlé

1 citrom lereszelt héja

30 dkg áfonya (fagyasztott)

citrommáz:

12 dkg cukor

kb. 50 ml citromlé simára keverve

Elkészítés:

Ahogy azt azért itt általában megszokhattátok, az elkészítés a lehető legegyszerűbb metódus: összekevertem a száraz alkotóelemeket, egy másik edényben a nedveseket, végül összekutyultam a két edény tartalmát. Utolsó lépésként dolgoztam a masszába az áfonyát. Egy fontos dolog van ilyenkor: ne keverjük túl a masszát, mert nem lesz elég levegős a végeredmény. Fölösleges, sőt káros tökéletességre törekedni ebben az esetben.

Egy szokványos méretű gyümölcskenyér formát kibéleltem sütőpapírral, óvatosan beleóvatoskodtam a tésztát (ó, te jó ég, hányszor jártam úgy, hogy nekiestem, mint bolond az anyjának, és a tészta súlya igencsak megviselte a sütőpapírt, és ment a massza mindenhová...), elsimítottam a tetejét, és bedugtam a 180 fokosra előmelegített sütőbe. Bizony-bizony, kell neki egy órácska, hogy teljesen átsüljön.

Rácsra téve kihűtöttem, ez fontos, mert ha nem hideg a citromkenyerünk, akkor bizony a máz úgy elfolyik rajta, mint a kanyargó Tisza ott, ahol a kis Túr siet beléje (true story).

Innentől kezdve már csak ellen kell állni a kísértésnek, hogy a konyhapultnál állva, szép, markáns, jól látható vastagságú szeletekben be ne toljuk az egészet az arcunkba. Előre szólok, nagy kihívás lesz.