Ausztrál banánkenyér

Éspedig azért ausztrál, mert onnan jutott a birtokomba, Anitától származik a recept, aki Ausztráliában élő séf, és már sok remek receptet köszönhetek neki, többek között a csodás kókusz kockát, a Lamingtont.

Ez a banánkenyér egy karácsonyi süticserére készült, amibe az utolsó pillanatban értem célba, így volt szerencsém Hedonista Anával, Lila Fügével, Zsófival, Sajtkukac Nikivel egy csapatot alkotni. A deal az volt, hogy mindenki süt egy fajta süteményből öt adagot. Egyet megtart magának, a többi négyet odaadja a négy társának, aminek eredményeképpen egy sütéssel lesz ötféle sütije. Remek ötlet, jövőre is résen leszek, vagy ha lemaradok, akkor keresek magam mellé társakat. Én ezzel a sütivel készültem, és pozitív visszajelzéseket kaptam.

Íme a recept:

Hozzávalók:
320 gr banán
240 gr növényi olaj
320 gr kristálycukor
80 gr barna cukor
160 gr (3 db) tojás
310 gr liszt
2 gr őrölt fahéj

6 gr szódabikarbóna
3 gr só
1 teáskanál vaníliakivonat
60 ml tejszín

Elkészítés:

A tojásokat kikeverjük a cukrokkal, majd hozzákeverjük az olajat. Hozzákeverjük a pépesre tört banánt és a tejszínt.

Összeszitáljuk az összes száraz hozzávalót, és a masszához adjuk. Ízlés szerint lehet bele tenni durvára őrölt diót is – én 100 grammot tettem a legkisebb adagba. De nem árt neki némi kandírozott narancshéj, csak hogy erősítsük a karácsonyi hangulatot.

Sütőpapírral bélelt formába öntjük. Ez lehet kenyérsütő forma, gyümölcskenyér forma, vagy egyszerű tepsi. 170 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük a tésztát, légkeveréssel ugyanilyen sütési idő mellett 150 fokon. Mindenképpen szükséges tűpróbával ellenőrizni, hogy átsült-e a közepe is.

Amint látható, a mennyiségek igen pontosan vannak megadva, ami köszönhető egyrészt annak, hogy a recept séftől érkezett, akiknél az anyaghányadok ugyebár igen pontosak egy-egy receptben, de ennek oka az is, hogy az eredeti recept ipari mennyiségre készült (példának okáért 2045 gr banánnal indít...), és erre a normál konyhai adagra így lett leosztva.

A sütemény csodásan gazdag ízű, sokáig frissen tartható, szuperfinom cucc, a mindenképpen-próbáld-ki kategória. Fotó sajnos nincs, merthogy egészben nem különösebben látványos a süti, felvágni természetesen nem akartam a többiek részét, a sajátunkat pedig mesterséges fénynél fotózni teljesíthetetlen küldetés volt.