Húsz év. 2006. szeptember 1-jén írtam meg az első bejegyzést az Ahogy eszik, úgy puffad blogra, ami akkor még a fakanal.freeblog.hu domainen lakott.
Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy húsz év múlva is itt leszek, több mint két évtizednyi recepttel a hátam mögött, és közben megjelenik az első szakácskönyvem is, valószínűleg elég hitetlenkedve néztem volna rá.
Pedig az egész nagyon egyszerűen kezdődött.
A lányom akkor 19 éves volt, a fiam 16. Nekik kezdtem el írni egy családi receptgyűjteményt. Azt szerettem volna, hogy amikor egyszer majd elkezdenek főzni, legyen mihez nyúlniuk. Legyen összegyűjtve valahol az, amit itthon ettek, amit szerettek, amitől számukra az otthoni étel otthoni étel volt.
Nekem még megvannak anyai nagymamám és anyám kézzel írt receptjei, és őrzök egy legalább nyolcvanéves szakácskönyvet is, ami a Mamié volt. Az én gyerekeim öröksége már más formában született meg: az interneten.
Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből az elektronikus családi receptes dobozból mi minden következik majd.
Akkoriban Magyarországon még alig létezett gasztroblogger, mint olyan. Néhány év múlva már egy tévéműsorban beszéltem arról, mit jelent gasztroblogot írni. Később két évadon át dolgoztam gasztronómiai szakértőként egy kereskedelmi televízió gasztro-reality műsorában, majd két évig a TV Paprika szakmai lektora voltam, ahol közel 900 főzős műsorepizód ment át a kezemen.
Vezettem hetilap gasztro rovatát, írtam recepteket és cikkeket különböző online felületekre. Terveztem és készítettem esküvői vacsorát, főztem ismert embereknek ünnepi alkalmakra, évekig vállaltam karácsonyi főzést családoknak. Közben rengeteget tanultam, új alapanyagokat, konyhákat, technikákat ismertem meg, és természetesen főztem tovább itthon is.
A blog pedig közben tette a dolgát, persze nem magától, szorgalmasan tettem bele a tartalmakat. Mert most már így hívjuk: tartalomgyártás.......
És ami talán a legfontosabb: teljesítette azt a feladatot, amiért húsz éve létrehoztam. A gyerekeim megtanultak és megszerettek főzni, és ma is használják azt a receptgyűjteményt, amit eredetileg nekik kezdtem írni.
A blogból pedig lett egy könyv.
Idén ugyanis történt valami, ami húsz évvel ezelőtt még végképp elképzelhetetlen lett volna számomra: megjelent az Anya főztje című szakácskönyvem.
Tulajdonképpen visszatértünk a kiindulóponthoz. Ami egy családi receptgyűjteménynek indult az interneten, abból húsz év elteltével valódi, kézbe vehető szakácskönyv lett.
A könyvbe családunk sok év alatt kipróbált és megszeretett receptjeiből válogattam. Olyan ételeket szerettem volna megmutatni, amelyeket valóban főzünk és eszünk. A könyv fotóit a lányom készítette, aki annak idején – a konyhát nagy ívben kerülő kamaszként – az egyik fő oka volt annak, hogy egyáltalán létrejött ez a blog. Az életnek van humora.
A képeken pedig pontosan azok az ételek vannak, amelyeket elkészítettem, és amelyeket a fotózás után jó étvággyal megettünk. Nem egy elképzelt magazinéletet akartam megmutatni, hanem a mienket.
És itt még nincs vége, terveim szerint ugyanis lesz második könyv.
A koncepciója megvan, a receptek válogatását elkezdtem, és ha sikerül úgy megvalósítanom, ahogyan most a fejemben létezik, a szerkezete kissé eltér majd a megszokott szakácskönyv-formátumoktól. Többet egyelőre nem mondok róla.
És akkor ünnepeljünk!
Húsz év azért mégiscsak húsz év, úgyhogy szeretnék adni valamit annak, aki velem ünnepel.
Összeállítok egy személyes gasztro-ajándékcsomagot. Kerül bele valami a saját szakácskönyv-gyűjteményemből, néhány különlegesebb fűszer, amit az utazásaimról hoztam, és készítek bele saját kezűleg valamit én is.
Hogy pontosan mit? Legyen igazi meglepetés.
A játékhoz nézz körül a blogon, válassz egy receptet, amelyet már elkészítettél, vagy amelyiket szívesen elkészítenéd, és ennek a receptnek a címét írd meg a jubileumi Facebook-poszt alatt kommentben.
Ha pedig van kedved, azt is írd meg, mióta olvasod az Ahogy eszik, úgy puffad blogot. Nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e még itt olyanok, akik szinte a kezdetektől velem vannak.
A válaszolók közül egyvalaki kapja meg az általam összeállított jubileumi gasztrocsomagot.
Húsz évvel ezelőtt két gyereknek kezdtem recepteket gyűjteni. Fogalmam sem volt róla, hányan fogják még olvasni őket. Mostanra pedig építettem egy kis híján 23.000 tagot számláló közösséget, ami nagyon nagy öröm számomra.
Köszönöm mindenkinek, aki valamikor ebben a húsz évben idetalált, sőt, itt is maradt. Annak is, aki 2006 óta olvas, és annak is, aki tegnap kattintott ide először. Terveim szerint még sok-sok használható, nem túlbonyolított, ízletes receptet osztok meg veletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése