Lotharingiai quiche

A lotharingiai quiche, vagyis a klasszikus „Quiche Lorraine”, Franciaország északkeleti régiójából, Lotharingiából származik. Eredetileg egyszerű, paraszti eredetű étel volt, amely tojásból és tejszínből készült, gyakran kevés füstölt szalonnával gazdagítva. 

A 16-17. században vált népszerűvé a vidéki konyhában, majd a 19. században kezdett elterjedni a francia gasztronómiában, mint elegáns előétel vagy könnyű fogás.

Hidegen, melegen egyaránt kínálható és nagyon finom mindkét formában.

Kép: pixabay.com

A quiche jellegzetessége a omlós tésztából készült alap és a krémes tojás-tejszín töltelék, amelyet az idők során különféle hozzávalókkal – például sajttal, hagymával vagy zöldségekkel – gazdagítottak. Ma már a világ számos országában a klasszikus francia konyha ikonikus darabjaként tartják számon.

Az omlós tészta készítésének van néhány szabálya, amit betartva biztosak lehetünk a kitűnő végeredményben. Hideg vaj és hideg kéz kell hozzá, no meg hűtőben való pihentetés. Ennyi az egész. 

Hozzávalók a tésztához: 
20 dkg liszt
9 dkg hideg vaj
egy mokkáskanál só
1-2 evőkanál jéghideg víz

Töltelék:
10 dkg bacon
1,5 dl tejszín (legalább 30 százalékos)
1 dl 2,8 százalékos tej
3 tojás
só, bors

Elkészítés: 

A tésztához valókból minél gyorsabban tésztát gyúrunk. Ne dolgozzuk túl, ne gyurmázzuk túl sokat, mert a kéz melegétől hamar elolvad a vaj, az pedig ennek a matériának nem tesz jót. Akkor járunk legjobban, ha a hozzávalókat egy késes betétű aprítógéppel, pulzáltatva a motort, dolgoztatjuk össze néhány másodperc alatt. 

Folpackba csomagolva tegyük fél órára a hűtőbe a tésztát. 

Amíg pihen, pirítsuk meg a kockákra vágott bacont, szűrjük le a zsírjából, bár sok nem fog keletkezni, ha jófajtát választottunk. 

Keverjük el a tejet, tejszínt és tojást, sózzuk, borsozzuk, reszeljünk bele szerecsendiót. Ezután a tésztát két sütőpapír között nyújtsuk vékonyra, béleljünk ki vele egy 23-24 centis tűzálló edényt úgy, hogy a felső papírt eltávolítjuk a tésztáról, majd a másik, alsó papír segítségével belefordítjuk az edénybe. Szurkáljuk meg a tésztát, borítsuk be sütőpapírral, szórjunk rá babot, és végezzünk egy 10 perces úgynevezett vaksütést.  180 fokos sütő lesz jó hozzá.

A 10 perc letelte után vegyük ki a tésztát a sütőből, távolítsuk el belőle a babot és a papírt, szórjuk bele a szalonnát, öntsük a tetejére a tojásos keveréket, és süssük készre további 30 perc alatt. Süthetjük egy nagy edényben, de megtölthetünk egy személyes formákat is, úgy talán még mutatósabb lesz.

Pillekönnyű amerikai palacsinta kókuszlisztből

 

Fura, hogy egy palacsinta fotóján salátalevelek körítik a palacsintát? Nos, ezen lehet, hogy én is ellamentálnék egy sort, de hogy időt és energiát spóroljak nektek, rögtön elárulom: ezek nem édes palacsinták, hanem sósak.

Alapjuk a kókuszliszt. Nem, nem kókuszreszelék, liszt. Az alternatív (és gluténmentes) lisztek közül ez az egyik legklasszabb, mindig kevesebb kell belőle egy receptben, mintha mandula- vagy szezámlisztet használnál, és a kalóriatartalmát tekintve (429 kcal/100 gr) ez nem mindegy.

Élettani hatásai közül kiemelném a rosttartalmát, ami kedvez a bélműködésnek, illetve a glikémiás indexét (45), ami azt jelenti,  hogy lassabban emeli a vércukorszintet, mint a hagyományos lisztek.

Természetesen a zsírtartalma miatt oda kell figyelni, mennyit eszel belőle, de nemigen ismerek olyan embert, aki napi rendszerességgel fogyasztana kókuszlisztes ételeket, bár őszintén szólva ezt a palacsintát én akár minden nap is meg tudnám enni.

Hozzávalók 9-10 db, kb. 10 cm-es palacsintához:

56 gramm kókuszliszt

6 db közepes tojás

4 evőkanál olvasztott, de nem forró vaj vagy kókuszzsír

12 evőkanál mandulatej (én zabtejet használtam, mert az van itthon, és a mandulatejet amúgy sem kedvelem)

2 teáskanál sütőpor

egy csipet só

vagy ha édesen ennéd, akkor egy teáskanál édesítő és egy kevés vaníliakivonat

a sütéshez vaj vagy kókuszolaj

Elkészítés:

A tojásokat üsd fel, verd fel alaposan, add hozzá a magtejet, amit használsz, az olvasztott zsiradékot, majd keverd bele a kókuszlisztet, melyben előzőleg elkeverted a sütőport, sót. Hallgass rám, és ne csináld fordítve! Dolgozd el alaposan a tésztát, csinálhatod elektromos habverővel, de spatulával is.

Tedd félre a tésztát, hogy a kókuszliszt megszívhassa magát, meglátod, ez nagyon hamar meg fog történni.

Egy serpenyőben melegíts egy pici vajat vagy kókuszzsírt, és evőkanállal adagold bele a tésztát. Az a tapasztalatom, hogy egy evőkanál tészta szétterítve a serpenyőben pont ideális egy 10 centis palacsintának.

Ha több eszed volt, mint nekem, és nagy serpenyőt vettél elő, ahogy tanácsoltam, hamarabb fog menni a sütés, mint nekem, de ügyelj, hogy kifejezetten alacsony lángon végezd a sütést, hogy ne égjenek meg a palik.

Fordításhoz érdemes szilikon eszközt használni, én egy viszonylag szélesebb keverő készséggel fordítottam meg a palacsintákat, az elég hajlékony is, és szélesebb, mint a megszokott spatulám, amivel a normál palacsintát kezelem.

Ilyen szendvicsek készültek belőle:

  

TIPP:

Nos, az elkészítése egy egész kicsit időigényesebb, mint a sima lisztből készült rokonáé, ugyanis ezeket a palacsintákat kicsire kell hagyni, mert elég nehéz a nagyobbakat megfordítani (kipróbáltam, hogy neked már ne kelljen), de ami ennél is lényegesebb, hogy a legkisebb lángon kell sütni őket, mert hamar, nagyon hamar megsülnek. Érdemes egy nagy, hibátlan bevonatú serpenyőben sütni őket, hogy elég messzire tudd tenni őket egymástól.

Mindig a felvert tejes tojásba tedd a kókuszlisztet, ha fordítva csinálod, nem lesz könnyű dolgod, hogy homogén matériát kapj, és csúnyán káromkodni fogsz, az meg nem szép dolog 😃

Ha a palacsinták kihűltek, csinálhatsz belőlük szendvicseket is, klassz lesz!

Ötletek a tálaláshoz: tegyél rá tejfölt, sajtot, akár pirított bacon is mehet rá. Szervírozz mellé salátát, akkor már egy kiadós reggeli kerekedik belőle. De tálalhatod édesített tejföllel és áfonyával, néhány szem málnával is.

Természetesen hagyományos módon, édesen is eheted, juharsziruppal, vajjal, lekvárral, vagy amivel szereted.

Légmentesen záródó dobozban egy-két napig eltartható, air fryerben, serpenyőben, mikróban átmelegíthető.

Sütőtökkrémleves

Annyi változata van ennek a levesnek, ahány ember, aki nekiáll megfőzni. A blogon is van két változata is, egyik jobb, mint a másik. Ez pedig egy harmadik, kevésbé fűszeres, mint az említett kettő, de remek ez is. És végtelenül egyszerű is.

Hozzávalók:

egy kisebb sütőtök

1 db közepes vöröshagyma

4 cm friss gyömbér

2 db narancs lereszelt héja és leve

1,2 liter zöldség alaplé

1,5 dl tejszín

3 evőkanál olívaolaj

só, fehérbors

A magvas rúdhoz:

1 csomag leveles tészta

egy kevés reszelt sajt

tökmag

1 tojássárgája a tészta lekenéséhez

Elkészítés:

A tököt meghámozzuk, kimagozzuk, majd közepes nagyságú kockákra vágjuk, 180 fokos sütőben puhára sütjük. Ha elkészült, villával pépesre törjük.

Amíg a tök sül, a kiterített leveles tésztát csíkokra vágjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és a tészta két végét ellentétes irányba csavarba rudakat formálunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, lekenjük tojássárgájával, megszórhatjuk még sajttal a tetejét is, mehet rá a tökmag, és a sajtos rudakat megsütjük a még meleg sütőben.

És amíg a rudat sülnek, az olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a gyömbért, átpirítjuk. Beletesszük az edénybe a tökpürét, a reszelt narancshéjat, sózzuk, borsozzuk, átforrósítjuk, majd felöntjük a levessel és a narancs kifacsart levével.

Felforraljuk, végül egy botmixerrel krémesre mixeljük a levest.

Beleöntjük a tejszínt, megkóstoljuk, kell-e még ízesíteni, és ha elégedettek vagyunk, késznek nyilvánítjuk a levest.

TIPP:

Természetesen a sajtos rúd elhagyható, akkor egy kevés szárazon pirított tökmaggal tálaljuk a levest.

Ha van otthon tökmagolajunk, azzal megpöttyözhetjük a tányérban a levest, jót fog tenni az ízének a tökmagolaj.

Érdemes a tök kockákat megsütni, és nem megfőzni (azt is lehet persze, nincs megtiltva senkinek), jóval intenzívebb, édesebb íze lesz, és azt tapasztaltam, hogy hamarabb el is készül, mint főzve.

Érdemes a sózásra odafigyelni, azt tapasztaltam, viszonylag sok só kellett, hogy az ízek kikerekedjenek, és ne csak édes legyen a leves.

Ha elhagyod belőle a tejszínt, vegánná tehető a fogás.

Akár ünnepi levesnek is megfelel, lehet akkor esetleg más, karácsonyi formákat (csillag, szív, fenyőfa) szaggatni a leveles tésztából.

Buddha tál – ahol minden jó dolog egy helyre kerül

A Buddha tál nem csupán egy trendi étel, hanem egy életérzés: a harmónia, a tudatosság és az egyensúly megtestesítője. Színes, friss, tele élettel – mégis egyszerű. Nincs szükség bonyolult receptre, ez inkább egy játékos, szabad műfaj, mintsem szigorú kerek közé szorított rendszer. A lényeg: mindenből egy kicsit, ami jót tesz nekünk. És főleg: mindenből egy kicsi, amit otthon találunk.

Kell egy alap - például barna rizs, köles, bulgur vagy quinoa, üvegtészta -, mellé sokféle zöldség nyersen, sütve vagy párolva, valamilyen fehérjeforrás (tojás, csicseriborsó, tofu, hal, csirke), és a végén egy ízes öntet, ami mindent összefog. A végeredmény nemcsak látványos, hanem tápláló is: rostokban, vitaminokban és energiában gazdag, mégsem nehéz.

Amiért a legjobban szeretem, hogy nincs benne szabály. A Buddha tál mindig olyan, amilyen kedvem épp van, vagy amit a hűtőben találok. (Most például a csirkés tacóból megmaradt csirkemellet használtam fel.) Télen melegebb, sütőben sült zöldségekkel készül, tahinis, mogyoróvajas dresszinggel, nyáron pedig friss, ropogós, egy citrusos, könnyed öntettel. Jólesik ebédre, vacsorára, sőt még vendégvárónak is – mert gyönyörű színes, és mindenki talál benne valamit, amit szeret.

Ráadásul semmi extra hozzávaló nincs benne, répa, hagyma, káposzta, retek, mind-mind kapható egész évben. Nálunk most a fodros kel a nagy kedvenc, viszonylagos közelségben két helyen is kapok télen, a harmadik hely kicsit messzebb van, de az én időmbe belefér egy kis kirándulás az egészségemért.

Hozzávalók ehhez a változathoz:

maradék sült csirkemell, lehetőleg jó fűszeres, felkockázva

zöldségek gusztusos darabokra/csíkokra vágva: lilakáposzta, fejes káposzta, sárgarépa, kaliforniai paprika, paradicsom, fodros kel, újhagyma

egy maréknyi üvegtészta

a tálaláshoz szezámmag, ha van kedved, előtte száraz serpenyőben meg is piríthatod

a mogyoróvajas öntethez:

10-12 dkg mogyoróvaj
2 evőkanál lime-lé
1 teáskanál rizsecet
1 evőkanál csípős szósz (nálam sriracha)
2 evőkanál szezámolaj
2 teáskanál juharszirup

só
víz

Elkészítés:

Az üvegtésztát tálba tesszük, forrásban lévő vízzel leöntjük, hogy bőven ellepje a víz, lefedjük egy tányérral, majd 5-10 percnyi pihentetés után leszűrjük és nagyon alaposan lecsöpögtetjük a tésztát. Azt szoktam csinálni, hogy dupla, tripla réteg papírtörlővel kibélelek egy száraz tálat, abba teszem a lecsöpögtetett tésztát, hogy még az a kevés nedvesség is leitatódjon róla, ami esetleg marad rajta.

Az öntet hozzávalóit egy üvegben összekeverjük, alaposan összerázzuk. Apránként annyi vizet öntünk rá, amíg el nem érjük a számunkra ideális dresszing állagot.

Egy csinos salátás tálba halmozzuk az alkotóelemeket, megöntözzük a dresszinggel, végül összekeverjük a saláta hozzávalóit. Tálaláskor szezámmaggal szórjuk meg.

TIPP:

Ez az étel roppant megengedő, gyakorlatilag bármit beletehetsz, amit szeretsz, amit találsz otthon. A csirkét tofura, fetára, tonhalra cserélheted, a zöldségek közül is azt használsz, amihez kedved van. Én mondjuk az üvegtésztát nem hagynám ki belőle, de ha te nem szereted, az sem kötelező. Tegyél bele bulgurt, kuszkuszt, gerslit, rizst, quinoát, bármit! Egyszóval szabad a vásár, tombolhat a kreativitás!

Ha hozzájutsz, használj fodros kelt, igazi szuperzöldség, tele van rosttal, vitaminnal.

Kísérletezz az öntetekkel, hidd el, ha van 3-4 variációd rá, sose lesz unalmas a Buddha tálad!

Ezt a fajta öntetet csak úgy lehet jól elkészíteni, ha kóstolgatjuk, és korrigáljuk az ízeket kedvünk szerint. Lehet, hogy neked túl savanyú lesz, ha lime-levet és rizsecetet is használsz, akkor jöhet még egy kis juharszirup (vagy méz), ha nem szereted csípősen, akkor csak egy kevés csípős szószt használj, vagy semennyit, a só mennyisége is egészen egyedi lehet. Tapasztald ki, neked milyen arányokkal finom ez az öntet.

És egy szokatlan tipp: ha marad a salátából, másnap akár rizslapba tekerve, megsütve, tavaszi tekercsként is tálalhatod egy kis édes-savanyú szósszal. Nyami! 

Ha sült zöldségek adják a tálad nagy részét, akkor fogyaszthatod melegen is, úgy is nagyon finom. Sült édesburgonya, csicseriborsó, sült cékla, kelbimbó kerülhet ilyenkor a tányérra.

Csirkés taco

Vannak napok, amikor nem akarunk bonyolult dolgokat a konyhában – csak valami frisset, ropogósat, színeset. Ilyenkor jön jól ez a csirkés taco, amit nálunk mindenki imád. A titka az, hogy a csirkemell egy éjszakát pihen a pácban, így másnapra omlós, ízes és illatos lesz.

A páchoz csak néhány dolog kell, aztán irány a hűtő. Másnap (vagy néhány óra múlva) már csak gyorsan serpenyőbe dobom, és pár perc alatt megsül.

A tortilla belsejébe ropogós saláta, friss pico de gallo, egy kis reszelt sajt és csípős majonéz kerül – ez utóbbi adja meg a végső lendületet az egésznek.

Összehajt, kézbe kap, és már indul is a fiesta a konyhában! 🌶️

Hozzávalók:

30 dkg csirkemell filé (használhatsz combfilét is, ha azt szeretitek)

kukoricalisztből készült taco kagylók (Auchan, Tesco a beszerzési helyük, de használhatsz sima tortilla lapokat is, azt meg már tényleg minden négybetűs áruházban lehet kapni)

Én ezt használom:

a csirke pácolásához:

5 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál taco vagy fajitas fűszerkeverék, de grillcsirke fűszersó is tökéletes
só, bors
fél lime leve

a pico de gallóhoz:

3 paradicsom (felnegyedelve, magházuk eltávolítva)

1 kicsi lilahagyma nagyon apróra vágva

néhány csepp lime-lé

só

egy kevés friss koriander (ha nincs, hát nincs, bár jót tesz neki)

fotó: pixabay.com

a taco összeállításához:

salátalevelek összevágva

a kedvenc sajtotokból egy kevés reszelve

tejföl

korianderlevelek

avokádó szeletek (elhagyható, de nagyon finom benne)

csípős majonéz: keverjünk össze majonézt egy kevés tejföllel vagy joghurttal, ízesítsük a kedvenc csípős szószunkkal, lehet az gochujang, sriracha, vagy bármi más, keverjük el alaposan, ha kell, sózzuk meg, és már használható is

Elkészítés:

A pác hozzávalóit összekeverjük, a csirkét bepácoljuk néhány órára, de akár egy éjszakára is, jót fog tenni neki. Alaposan forgassuk át a húsdarabokat, ha hosszabban pihentetjük a csirkét, néhányszor megmozgathatjuk a pácban.

Egy kevés olajon süssük meg a csirkéket. Ügyeljünk rá, hogy ne száradjanak ki a darabok, a tacoban a csirke fantasztikus voltát az adja, ha szaftos a hús. De persze ellenőrizzük le, hogy teljesen átsült-e!

Hagyjuk tíz percig pihenni a húst, majd kockázzuk, csíkozzuk fel.

A taco kagylókat/tortillákat száraz serpenyőben kíméletesen melegítsük meg, majd állítsuk össze az ételt. Legalulra mehet a salátalevél, rá a hús, arra a paradicsomos salsa, a sajt, ha használunk, jöhetnek az avokádó szeletek, végül koronázzuk meg a tacónkat valamilyen szósszal. Ez lehet készen vásárolt termék is, amit szeretünk (mondjuk ne bbq szósz legyen azért, az egy másik bábszínház), de egy kis csípős majonéz is tökéletes hozzá.

TIPP:

A taco fűszerkeverék alapvető összetevői a chili por, római kömény, fűszerpaprika, fokhagymapor, só, oregánó és bors. Gyakran tartalmaz füstölt paprikát és vöröshagymaport.

Ha teheted, ne hagyd ki a lime-ot a taco készítése során. A citrom is savanyú, de a lime, az lime, na. 

Tacóba tölthetsz fűszeres darált húst, más típusú zöldségeket, vörösbabot, kukoricát, de lehet készíteni húsmentes tacót is. Érdemes kísérletezni vele szerintem, egyik alapköve lehet annak, hogy több zöldséget fogyasszon a család.

Taco fűszerkeverékek, amik elérhetőek itthon is:

Taco kagylókat otthon is süthetsz, majd megmutatom, de az egy másik bejegyzés témája lesz.

Vöröslencséből sült kenyér – növényi lisztekkel, gluténmentesen

Igyekszem nem a Háború és béke hosszúságával vetekedő posztot írni erről a témáról, de nem lesz könnyű, nézzétek el nekem.

Két hete súlycsökkentő célú vállalkozásba fogtam, nem írom, hogy diéta, hogy életmódváltás, majd meglátjuk ugyanis, mi kerekedik belőle. Nem vagyok könnyű alany, úgyhogy még én sem tudom, mi lesz a folyamat vége, de reményeim szerint legalább mínusz 15 kiló.

Ennek megfelelően el kell hagynom néhány dolgot az étrendemből, a cukor ugye alapvető - lenne -, hiszen 2-es típusú diabéteszem van, és a liszttől való megszabadulás is igencsak áldásos lenne. Viszont én borzasztóan szeretem a kenyereket, pékárukat. Feloldhatatlan dilemmának látszik. De nem az.

Elkezdtem különböző növényi alapú "lisztekkel", hozzávalókkal kísérletezni, és azt kell mondjam, nyerésre állok, ugyanis van egy egészen csinos gyűjteményem már quinoából, zabpehelyből, mandulalisztből készült kenyerekből. Sőt, még pizza receptet is találtok a blogon mandulalisztből. Ezúttal azt a kenyeret mutatom meg, amin a legjobban én csodálkoztam el, hogy működik. És nemcsak hogy működik, de nagyon finom is. A receptet Annuskám blogján láttam meg, de telistele vannak a blogok hasonlókkal, sőt, még egyszerűbbekkel is. No, akkor hát lássuk a medvét!

Hozzávalók:

30 dkg vöröslencse (szárazon mérve)
10 dkg barnarizsliszt
10 dkg hajdinaliszt
1 evőkanál sütőpor 
1 evőkanál só 
3 dl víz
4 evőkanál útifűmaghéj 
6 dkg napraforgómag

Elkészítés:

A kenyér elkészítése során mindenben követtem Annus instrukcióit. A metódus egyébként végtelenül egyszerű, annyi benne a fifika, hogy legalább néhány órára előre kell gondolkodni sütés előtt, amennyi ideig a lencse ázik.

Tehát a vöröslencsét alaposan átmossuk, bő vízbe beáztatjuk. Az enyém ázott most úgy 4 órát, úgy láttam, éppen elég volt neki.

A liszteket, sütőport és a sót átszitáltam és összevegyítettem őket egy tálban. Hozzáadtam az útifűmaghéjat is.

A vöröslencsét lecsöpögtettem, turmixgépbe tettem, majd hozzáöntve a vizet simára, krémesre turmixoltam. Hozzáöntöttem a száraz anyagokhoz, és nagyon alaposan eldolgoztam a krémet a lisztekkel. Eközben adtam hozzá a napraforgót is.

A kimondottan tésztára hasonlító végeredményt hagytam annyi ideig állni, amíg a tepsit kibéleltem sütőpapírral, illetve összekevertem azokat a magokat (tökmag, napraforgó, lenmag), amivel a tetejét megszórtam.

Ezután a sütőpapíron veknit formáltam a masszából. Legközelebb kisebbet és magasabbat fogok gyurmázni az anyagból, hogy lehessen a kenyérből akár szendvicset is csinálni. Most egy kicsit lapos lett, de sebaj.

180 fokra előmelegített sütőben sütöttem, kellett neki 60 perc simán.

Szendvics: cottage cheese, sonka, uborka, saláta

Nagyon jó ízű, jó állagú kenyér, normál szeletből biztos, hogy egy mindenkinek elég, annyira tartalmas.

TIPP:

Hagyd a kenyeret kihűlni szeletelés előtt.

Pirítósnak is isteni.

Lehet magokat keverni a tésztába a napraforgón kívül is, ajánlom a szezámot, lenmagot például.

Annus azt mondja, lehet a liszteket variálni, nekem pont volt itthon hajdina- és rizslisztem is, de kísérletezni fogok más variációkkal is. (csicseriborsó, zabpehely, mandulaliszt)

Szeleteld fel a kenyeret, mondjuk kettesével csomagold folpackba, fagyaszd le, így mindig lesz tartalékod a mélyhűtőben váratlan esetekre.

Úgy gondolom, süthető ez a kenyér doboz formában is, amit előtte sütőpapírral bélelünk, de a sütés vége előtt legalább 10-15 perccel, amikor már a kenyér külseje szilárd, én kivenném a formából, és anélkül sütném tovább, hogy az esetleges gőz távozhasson a kenyérből.

Koreai sárgarépa-saláta – ismerős ízek egy kis csavarral

Ne ijedj meg a nevétől – ez nem az a különleges, fura ázsiai étel, amitől tartani kell. Ez a saláta ropogós, illatos, friss, és pont annyira különleges, hogy feldobja a megszokott ízeket.

Igaz, van benne két apróság, amit talán nem tartasz otthon: szezámolaj és friss koriander. De mindkettő beszerezhető piacon vagy egy ázsiai boltban, és hidd el, pár csepp, pár levél elég ahhoz, hogy a saláta életre keljen.

A többi hozzávaló egyszerű, hétköznapi – és az eredmény nemcsak finom, hanem a diétámba is remekül beilleszthető, akár önálló fogásként, akár egy szelet grillcsirke mellé.

Hozzávalók:

4 db közepes sárgarépa

2 szál újhagyma zöldjével együtt

1 piros kápia paprika (vagy sárga, ha az van otthon)

1 marék kesudió megpirítva, apróra vágva (elhagyható, vagy más olajos magra cserélhető)

chili pehely, ha szeretnéd, hogy kissé csípős legyen

friss koriander, ha szereted, ha hozzájutsz. El is hagyhatod, vagy petrezselyemre cserélheted.

dresszing:

1 evőkanál rizsecet vagy almaecet

1 evőkanál sötét szójaszósz

1 evőkanál szezámolaj

1 teáskanál cukor

Elkészítés:

A sárgarépát gyufaszál formájú és vastagságú szeletekre vágjuk, a paprikát is hasonlóan daraboljuk fel. Az újhagymát zöldjével együtt felkarikázzuk. A zöldségeket összekeverjük, a dresszinget ráöntjük, alaposan összeforgatjuk, majd lefedve legalább fél órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.

TIPP:

A koriandert nem mindenki szereti, ezért ha te sem kedveled, hagyd el. Petrezselyemmel nyilván nem lesz ugyanolyan, mint korianderrel, de hát ez természetes.

A kesudiót óvatosan pirítsd, magas olajtartalma miatt nagyon hamar képes megégni. Természetesen használhatsz más olajos magot is kesu helyett, sőt, igazából el is hagyhatod, bár a ropogós textúra minden salátának jót tesz.

Nézz körül a konyhaszekrény fiókjában, hátha találsz ott olyan reszelőt, amin van olyan él, amivel julienne-re vághatod a zöldségeket, sokat fog segíteni. Ha nincs, akkor vágd a répát hosszában szeletekre, majd a szeleteket aprítsd gyufaszál formájúra, persze minél vékonyabban, annál jobb.

Hasonló recept a blogon: koreai uborkasaláta

Magvas kenyér

Igen, az tagadhatatlan, hogy ez egy helyes kis magvas kenyér, a cím tehát helytálló.

Ha megvágjuk a kenyérkét, akkor is azt látjuk, hogy ez - nem csalás, nem ámítás - bizony kenyér.

Valójában tényleg kenyeret látunk a képen, de az alapanyagai nemigen hasonlítanak a szokásos liszt-só-víz-kovász/élesztő kombóra, ugyanis ebben mandulaliszt van, útifűmag van, tojás van többek között. És ez pedig azért van, mert most egy komolyabb diéta elején vagyok, nem fogyasztok lisztet, cukrot és egyéb ilyen dolgokat, viszont az hamar kiderült - mondjuk úgy 40 éve -, hogy én nemigen tudok meglenni kenyér nélkül. Ezt a súlyos ellentmondást kellett áthidalnom, és ez ezzel a kenyérrel sikerült is. Köszönet a receptért Ketochefnek.

Hozzávalók:

25 dkg mandulaliszt

1 csapott teáskanál útifűmaghéj

1 csapott teáskanál só

1 teáskanál chiamag

1 teáskanál szezámmag

1 teáskanál lenmag

2 evőkanál joghurt vagy kefír

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

10 dkg reszelt mozzarella sajt

4 db szobahőmérsékletű tojás

1/2 dl forró víz

magkeverék a tetejére

Elkészítés:

Egy tálba tesszük a mandulalisztet, útifűmaghéjat, sót, chiát, szezámot és lenmagot, valamint a reszelt sajtot is hozzáadjuk. Alaposan elvegyítjük.

Egy kis tálban a joghurtot elkeverjük a szódabikarbónával, várunk néhány percet, hogy reakcióba lépjenek egymással, és a joghurt habossá váljon.

Ekkor a tálban lévő mandulaliszthez adjuk a tojásokat és a forró vizet. Lehetőleg a forró vizet ne a tojásokra öntsük, mert nem rántottát készítünk, hanem a tál másik oldalára. Keverés következik ismét.

Végül hozzáadjuk a matériához a habzó joghurtot, azzal is alaposan elkeverjük a tésztát. Megszórjuk a tetejét még egy kevés maggal (jöhet tökmag, napraforgómag, szezám, mák, lenmag, bármi, ami akad otthon és kedveljük).

Egy sütőpapírral bélelt kicsi kenyérformába öntjük a tésztát, majd 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

TIPP:

Mindenképpen végezzünk tűpróbát, előfordulhat, hogy ahhoz, hogy a kenyered átsüljön, a te sütődnek nem lesz elég 40 perc, hanem egy kicsit többre lesz szüksége.

A tésztába nem kötelező a len-, szezám-, chia trió, de roppant jó állagot biztosít neki, én nem hagynám ki, az biztos.

A tetejét se muszáj maggal hinteni, de egyrészt dekoratív, másrészt kellemes ráharapni.

Felhasználásig, illetve két használat között hűtőben tartandó a tojás miatt.

Ebből az adagból lett egy akkora kenyér, hogy 6 szelet a mélyhűtőbe került, a többi a sima hűtőbe, néhány napig elég lesz reggelire.

Nagyon kellemes állagú kenyér, egyáltalán nem érződik rajta se a mandula túlzott ízzel, sem a tojás nem zavaró.