Baconbe tekert, sajttal, sonkával töltött csirkemell

Nagy kedvenc nálunk ez a típusú étel, az ünnepekkor nálunk elmaradhatatlan pulykakoszorú kistestvére. Ebben is megtalálhatóak azok a hozzávalók, mint abban, de esszenciálisabb formában. Érdemes jó minőségű sonkát (ha ajánlhatok: Lidl Dulano prosciutto cotto) és sajtot használni, ez az étel megérdemli a törődést, amit meg is fog hálálni, ugyanis nemcsak meleg főételnek, de hidegen, vékonyan szeletelve hidegtálra is jó, de szendvicsben is jól teljesít.

Hozzávalók 4 főre:

1 db csirkemell filé, inkább nagyobbacska, mint kicsi
20-25 dkg szeletelt bacon
sonkaszeletek
sajtszeletek

opcionálisan aszalt szilva, nyugodtan elhagyható, ha nem kedveled a hús-gyümölcs párosítást, de ha igen, akkor használhatsz akár aszalt sárgabarackot is

Elkészítés:

A húst lapjában vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. Egy duplán hajtott alufóliát megkenünk egy kis olajjal, nekem most volt kiolvasztott szalonnazsírom, azt használtam. A fóliára fektetjük a bacon szeleteket, ügyeljünk rá, hogy egy kicsit fedjék egymást, mert sülés közben összemennek némileg. A bacont fedjük be a kiklopfolt csirkemell szeletekkel, fektessük rá a sonka, illetve sajt szeleteket. Ha használunk aszalt gyümölcsöt, sorakoztassuk őket a hozzánk közelebb lévő hosszanti oldalra, szépen libasorban, akarom mondani: szilvasorban.

A fólia segítségével minél szorosabban próbáljuk feltekerni a roládot. Helyezzük azt úgy a fóliára, hogy alulra kerüljön a nyitott oldala a tekercsnek. Bugyoláljuk szorosan a fóliába, a végeket tekerjük meg szaloncukorszerűen és fektessük tepsire. Én mindig teszek alá sütőpapírt, mert bármilyen szorosan is tekercseltünk, valamennyi lé ki fog folyni a tepsire, azt meg vakargassa róla, akinek hét anyja lakik egy utcában.

190 fokon sütjük a csirkeroládot úgy 50 percig, majd leoperáljuk róla a fóliát (óvatosan, mikor megbontod, kicsaphat a gőz és megégetheti a kezedet), és pirosra sütjük a szalonnát rajta.

Tálalás előtt hagyjuk egy keveset állni, hogy a nedvek a húsban szépen eloszolhassanak, és szeletelni is könnyebb, ha már nem tűzforró. Élezzük meg a kést, mielőtt nekikezdünk a tálalásnak, sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat.

Én most krumplipürével és párolt zöldségekkel tálaltam, de rizzsel is tökéletes, vagy szénhidrát nélkül, salátával is pazar.

Úgy gondolom, ha nem túl nagy a roládod, vagy méretesebb az airfryered, abban is elkészíthető nyugodtan.

Almás-mákos villámsüti

Mindig jó, ha van kéznél olyan recepted, amiből fél óra alatt édességet varázsolhatsz. Lehet egy rosszkedvű nap, hirtelen jött vendégség, vagy esetleg neked kéne valami gyorsat és finomat rittyenteni ajándékba, ha mész valahová, a  gyereknek vinni kell a suliba/oviba sütit, mert születésnap lesz, el akarod bűvölni a kolléganőket, stb., stb., de azt hiszem, igazából mindenféle indok nélkül is vágyhat az ember időnként valami olyan finomságra, amivel nem kell fél napot balettoznia a konyhában.

Na, ez a süti pont ilyen. Öt perc alatt összekevered, fél óra alatt megsütöd és kész is vagy. Ha van kedved, csinálsz hozzá egy vaníliasodót, ha nincs, anélkül is tökéletes lesz.

Hozzávalók:

10 dkg liszt
10 dk porcukor
10 dkg darált mák (ne felejtsd el megkóstolni, mielőtt bárminek nekikezdesz, hogy nem keserű vagy avas-e!)
2 db tojás
100 ml olaj
1 csomag sütőpor
200 ml natúr joghurt
1 citrom reszelt héja
3 db hámozott, lereszelt, levétől kinyomkodott alma
egy csipet só

opcionálisan mazsola

Elkészítés:

Fogsz egy közepes méretű műanyag tálat, és beleteszed a lisztet, mákot, cukrot, sütőport, jöhet a tojás, a reszelt citromhéj, a joghurt és a só, valamint az olaj. Homogén állagúra kevered, beleteszed a lereszelt, kinyomkodott almát, a levét szépen megiszod, mert egészséges, ha használsz, jöhet a mazsola, elkevered, kalap, kabát!

Egy szilikonos sütőpapírt összegyűrsz, aztán szétszeded a gombócot, egy pillanatra a papírt víz alá tartod, lerázod a felesleget, és ezzel az immár kezelhetővé lágyult sütőpapírral kibélelsz egy formát. Olyat, amilyenhez kedved van. Szögleteset, kereket, felőlem őzgerinc forma is lehet, majd beleöntöd óvatosan a masszát, és bedugod a formát a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol 30 perc alatt megsül a sütid.

Tippek:

- Tehetsz bele a mazsolán kívül más aszalt gyümölcsöt is, hogy fokozd a hatást, nekem elsőre aprított aszalt sárgabarack, illetve aszalt vörös áfonya jutott eszembe, de az aszalt szilva is pöpec lehet, ráadásul nagyon passzol a mákhoz.

- Azt hiszem, ez simán átalakítható egészséges receptté teljes kiőrlésű liszttel, négyazegyben édesítővel. Azt nem tudom, hogy gluténmentesíthető-e, abban nincs gyakorlatom.

- Tálalhatod vaníliasodóval, borsodót is remekül el tudok hozzá képzelni, de ha tejszínhabra vágysz, hát hajrá!

Quinoás, sütőtökös téli saláta

Vallomás következik: nem vagyok nagy barátja a salátáknak. Mármint az egészséges salátáknak 😂 De ez az összeállítás, amit Sara Tercero oldalán találtam, megmozgatta a fantáziámat, és nem telt el 12 óra sem a rátalálás és a megvalósítás között.

Van a receptben olyan hozzávaló, ami nálunk nem olyan könnyen hozzáférhető, ez a fodros kel, ezt nyugodtan kicserélheted másféle zöld levélre, nekem az icipici lakótelepi kertecskémben a lányom jóvoltából van két tő, arról szedtem most szép sötétzöld leveleket. De ha már a cserén gondolkodtam azok kedvéért, akik nem jutnak hozzá a fodros kelhez, eszembe jutott a bébispenót, ami azért már minden szupermarketben megtalálható, és nemcsak eszembe jutott, hanem volt is itthon, úgyhogy tettem a salátába azt is.

Na nézzük, hogyan is áll össze a saláta? Első olvasásra kicsit talán babrásnak tűnhet, de nem igazán az. És ha szép nagy adagot készítesz belőle, jut két napra is, már megérte a ráfordított idő.

Hozzávalók:

fél csésze (1,25 dl) quinoa alaposan megmosva, lecsöpögtetve
1 darab sütőtök, nem kell sok, egy kanadainak talán a harmada
2 db mandarin gerezdekre szedve
fodros kel vagy bébispenót ízlésünknek megfelelő mennyiségben
1/3 kaliforniai paprika, főleg a színe és a ropogóssága miatt
1 üveg csicseriborsó konzerv leöblítve, lecsöpögtetve
olívaolaj

narancslé
1 teáskanál mustár
1 teáskanál juharszirup vagy egy kevés méz (de ha méz, akkor nem vegán a salid)

fűszerek: füstölt vagy sima pirospaprika, só, bors, egy pici római kömény, ha szereted

Elkészítés:

Kezdjük a quinoával. Az alapos öblítés után tegyük oda a magokat térfogatához képest kétszeres mennyiségű vízbe egy nagy csipet sóval főni, majd forrás után ugyanúgy, ahogy rizst is főzünk, kis lángon, fedő alatt főzzük puhára. Kanállal ne keverjük, mert összeáll, inkább villával lazítsuk fel. Én egy nagy lapostányérra terítettem hűlni, szép pergős lett.

A sütőtököt hámozzuk meg, kockázzuk fel falatnyi darabokra, öntözzük meg olívaolajjal, szórjuk meg egy teáskanál paprikával, pici sóval, ha használunk, akkor római köménnyel, és sütőben vagy airfryerben süssük meg a tököt. A paprikától gyönyörű színe lesz. Én airfryerben sütöttem, 15 perc alatt elkészült. Tegyük félre hűlni ezt is.

Mossuk meg a fodros kelt, középső, vastag erét vágjuk ki, öntsünk rá egy pici olajat, sózzuk meg, és kézzel masszírozzuk bele a levelekbe a sót. Ha bébispenótot vagy salátát használunk, ez a lépés elmarad.

Készítsük el a saláta öntetét, ami narancsléből, olívaolajból, egy teáskanál mustárból áll, és ha szükségét érzed, egy kevés juharszirupot vagy mézet is adhatsz hozzá. Csavard ki egy narancs levét, adhatsz hozzá pár csepp citromlevet is, ha van kéznél, ízesítsd az öntetet olajjal, mustárral, sóval, illetve sziruppal.

A saláta összeállítása nem meglepő módon úgy történik, hogy minden hozzávalót egy salátástálban összekeverünk. Jöhet először a quinoa, a csicseri, aztán a kellevelek vagy a bébispenót, érkezhetnek a sült tök kockák, az apró kockára vágott kaliforniai paprika. Végül a gerezdekre szedett mandarint tegyük a salátába.

Kóstoljuk meg, ha kíván még sót, ne sajnáljuk tőle. Végül az öntettel ízlés szerint locsoljuk meg a salátát, és fogyasszuk el akár főételként, akár köretnek mondjuk falafelhez, mint ahogy azt a fotón is láthatjátok.

Néhány tipp:

- A csicserit helyettesítheted fehér bab konzervvel, de akár lencsével is, ha úgy tetszik.

- Használhatsz narancsos öntet helyett sima vinegrett öntetet (1/3 rész balzsamecet, 2/3 rész olaj, só, bors, mustár).

- Ha akadna otthon friss menta levél, az nagyon jót tesz a salátának. Nem kell sok belőle, elég néhány levelet csíkokra vágnod, hogy megkoronázza az élményt.

- Ha szeretnéd fehérjével dúsítani a salátádat, használhatsz darabokra vágott, kis olajon ropogósra sütött tofu kockákat, de ha jófajta fetát találsz, azt is rámorzsolhatod a salátádra.

- Én most narancslében megáztattam egy kevés aszalt vörös áfonyát és aranymazsolát, azzal luxiztam egy kicsit.

- Nyugodtan adhatsz a salátához olajos magot, akár kesudiót, akár diót vagy mandulát is a ropogósság fokozása érdekében.

- A sütőtököt helyettesítheted édesburgonyával is, ugyanúgy járj el vele, mintha tök lenne.

- Végül pedig ha nem szereted a quinoát, vagy egyszerűen csak nincs otthon készleten, használj kuszkuszt, hajdinát vagy kölest, de nem szentségtörés árpagyöngyöt főzni, és azzal dúsítani a salátát.

Ennél jobban nem tudok kedvet csinálni egy színpompás, isteni téli salátához 😂

Paradicsomos, krémes csirke spagettivel

Nem is tudom, milyen frappáns nevet kéne adni ennek az ételnek, de a címben leírtak megfelelnek a valóságnak, csak nem elég csábítóak. Pedig ez az étel egy ízbomba, ráadásul viszonylag gyorsan el is készül, kiválóan újramelegíthető, ha marad belőle másnapra, szóval meleg szívvel ajánlom az elkészítését. És még szép is.

A kiindulási pont egy neten olvasott recept volt, de hiába volt csábító a recepthez mellékelt fotó, a leírásból kiderült, hogy ha követném azt, akkor bizony a csirkém nem főne át megfelelően, és az pedig a csirkehúsnál igencsak veszélyes. Úgyhogy végül csak a hozzávalók maradtak hasonlóak a recepthez, a metódus nem.

Hozzávalók 3 főre:

6 szelet csirkemell filé

1 kisebb vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma (ha szeretjük a fokhagymát, mehet bele több is)

400 gr darabolt paradicsom konzerv

200 ml habtejszín

4-5 evőkanál liszt

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 teáskanál dijoni mustár

szárított kakukkfű

szárított oregánó

szárított bazsalikom

őrölt rozmaring

1 teáskanál fokhagymapor vagy -granulátum

egy darab parmezán sajt, nem mondok súlyt, mert lehet, hogy nincs is otthon parmezánod, de ha esetleg van cheddarod, az is mehet bele

só

bors

olívaolaj

5 dkg vaj

opcionálisan egy marék kapribogyó, amit én nagyon szeretek, kellemes sósságot ad az ételnek, de ha nem szereted, nincs otthon, sose hallottál még róla, hagyd el

a tálaláshoz spagetti, aprított friss petrezselyem

Elkészítés:

A csirkét megmostam, szárazra töröltem, majd minden szeletet belemártottam az előkészített fűszeres lisztbe. A lisztbe belekevertem sót, borsot, fokhagymaport és kakukkfüvet, oregánót, bazsalikomot, rozmaringot. Ezek összességében úgy egy evőkanálnyi fűszert adtak ki, ez ment az 5 evőkanál liszthez. Ettől el lehet térni nyugodtan, ha valamelyik fűszert nem szereted, hagyd ki.

A fűszeres lisztes hússzeleteket az olívaolaj és vaj felforrósított keverékén átsütöttem annyira, hogy kívülről kapjanak egy aranybarna árnyalatot, de át nem volt főve a hús még. Tányérra szedtem őket, a serpenyőbe dobtam még vajat, és azon megpároltam az apróra vágott vörös- és fokhagymát. Néhány perc letelte után ment a serpenyőbe a sűrített paradicsom és a mustár, ezeket is kicsit lepirítottam. Felöntöttem a konzerv paradicsommal, megvártam, míg felforr, sóztam, borsoztam, és visszatettem az edénybe a hússzeleteket. 

Forraltam egy kevés vizet a vízforralóban, és abból öntögettem mindig egy keveset a mártásban párolódó húshoz, megelőzve ezzel a mártás odakozmálását és túlzott besűrűsödését.

Amikor a hús puha volt, a mártás besűrűsödött, hozzáadtam a tejszínt, azzal is forraltam egyet. Ezen a ponton dobtam bele a serpenyőbe a kapribogyót is. Végül belereszeltem egy darab parmezán sajtot is, ami egy pillanat alatt olvadt bele a masszába. Töredelmesen bevallom, hogy én a paradicsomos ételekbe majdnem mindig teszek egy pici cukrot, ennél kimondottan szükség is volt rá, valahogy túl savanyúnak éreztem az ételt, úgyhogy kb. egy teáskanálnyi cukor került a szószba.

Kifőztem a spagettit, amit köretnek szántam hozzá, a csirke szeleteket kivettem a serpenyőből, a mártásban megfürdettem a tésztát, és tálaltam. Friss petrezselyem a tetejére sokat emel az élményen.

Bomboloni, az olaszok fánkja

Bevallom, én egészen könnyen tudok ételekért lelkesedni, bár ugyanilyen könnyen tudom utálni is azt, ami nem jön be. A bomboloni az első kategóriába tartozik.

Már nem emlékszem, mikor zarándokoltam el a Pozsonyi útra, hogy megkóstoljam Szabadfi Szabi, a pék fánkjait, de van annak vagy három éve is talán. Na, azóta jön-megy az agyam szűk kis tekervényein a terv, hogy én ezt egyszer kipróbálom.  Fánkot minden évben szoktam sütni, szeretjük nagyon, én még másnaposan, hidegen is megeszem, amikor már rég nem emlékeztet önmagára a fánkocska.

Mostanra jött el az idő, hogy megvalósítsam a tervet. Amint látjuk, jó munkához idő kell 😁, és most kell azt is eldöntenem, hogy a receptet a családi hagyományok részévé teszem-e, vagy örökre elégetem, hogy írmagja se maradjon a kísértésnek... Nehéz dilemma. Ugyanis ez a bomboloni, ami vaníliakrémmel van töltve, életveszélyesen jó.

A tészta az egyik legjobb, amivel valaha dolgoztam, álomszerű vele minden munkafázis.

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

26 dkg pizzaliszt
26 dkg sima liszt
7 gr porélesztő
7 dkg kristálycukor
fél teáskanál só
2 tojás felverve
vanília kivonat
65 gr olvasztott vaj
235 ml langyos tej

vaníliakrém:

3 tojássárgája
50 gr cukor
30 gr liszt
1 evőkanál keményítő
475 ml zsíros meleg tej
vaníliakivonat

Elkészítés:

Egy robotgép táljába belemérjük, beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, cukrot, élesztőt, kicsit összekeverjük a száraz hozzávalókat. Ezután jöhet bele a vaj és a tojás, ezzel is érdemes kevertetni egy percig a tésztát. Végül a langyos tejet adagoljuk a tálba, és hagyjuk a gépet dolgozni. Először a krémkeverővel dolgoztam, aztán mikor összeállt a tészta az összes hozzávalóval, dagasztó karra váltottam. Legalább 8-10 percig dolgozott a gép.

Ekkor lisztezett deszkára borítottam a gyönyörű, sima tésztát, átgyúrtam még kissé, aztán kiliszteztem a robotgép tálját és visszaköltöztettem bele a tésztát. Letakartam, meleg helyen duplájára kelesztettem, ez kb. egy óra volt.

Elkészítettem a vaníliakrémet. A tojássárgájákat kikevertem a cukorral, hozzáadtam a lisztet, a keményítőt, aztán elkezdtem a tejjel apránként simára keverni. Amikor minden tej az edényben volt, odatettem főni a krémet, amikor felforrt, egyet-kettőt bugyogtattam rajta, hozzáadtam a vanília kivonatot, majd egy folpack fóliát közvetlenül a forró krémre borítva félretettem hűlni.

A megkelt tésztát deszkán téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabbik oldala mentén háromba hajtottam (balról középre, jobbról balra), elfordítottam 90 fokkal a téglalapot, ismét kinyújtottam, ismét meghajtogattam, végül letakartam, és ismét hagytam kelni. Ez az etap nem volt hosszabb 40 percnél.

A második kelesztés után ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, és fánkszaggatóval kiszaggattam a korongokat, majd tepsire ültettem, ahol letakarva még keltek 15 percet.

A fehér-piros konyharuha még a nagymamámé volt, aki 31 éve nincs velünk, én viszont nagyon vigyázok mindenre, ami tőle maradt rám.

Végül elérkezett az igazság pillanata is, a sütés. Egy 28 centi átmérőjű teflon serpenyőt választottam a művelethez, amibe nagyjából 2 ujjnyi olajat öntöttem, felmelegítettem hivatalosan 160 fokra, gyakorlatilag pedig az egyik fánkból lecsíptem egy mikronnyi darabkát, beledobtam az olajba, és mivel azonnal buborékozni kezdett a tészta körül az olaj, mehettek is a fánkok a serpenyőbe.

Legyünk óvatosak, ha túl forró az olaj, a fánk külseje pillanatok alatt sötétbarna lesz, de ez nem jelenti azt, hogy át is sült a tészta. Inkább kisebb hőfokon süssünk, mintsem magasabbon. Mivel ehhez a serpenyőhöz nincs méretben megfelelő fedőm, nem tudtam lefedni, pedig a szalagos fánkot úgy szokás sütni, hogy az első oldalát fedő alatt sütjük. Ez most elmaradt, és bizton állíthatom, semmiféle kárt nem okozott.

Két fapálcikával forgattam a fánkokat, majd amikor szép színük - és szalagjuk! - volt, rácsra tettem őket. Mondanám, hogy lecsöpögni, de valójában semmilyen olaj nem távozott a fánkokról. Ha jól eltalálod a sütési hőfokot, a fánk nem fog tocsogni sem az olajban, sem az olajtól.

Amikor mindegyik darab kisült, megvártam, míg langyosra hűlnek, ezután egy vastagabb fakanál nyelével óvatosan lyukat applikáltam a fánkokba, majd habzsákból adagolva a krémet, megtöltöttem a fánkokat.

Néhány jó tanács:

- ha fánkot sütünk - vagy bármilyen más kelt tésztát -, legyen minden alapanyag langyos. Én a lisztet zacskóstul rátettem a radiátorra, a tej is melegebb volt, mint langyos, a vajat is megolvasztottam, de már nem volt forró, amikor a tálba került. Ne nyissunk ablakot, ne generáljunk huzatot, azt a kelt tészta nagyon nem szereti.

- mindig nézzük meg az élesztő lejárati dátumát, tudnak kellemetlen meglepetést okozni.

- ügyeljünk az olaj hőfokára, 160 foknál semmiképp ne legyen forróbb, amikor a fánkokat beletesszük.

- érdemes a lisztet átszitálni kezdéskor, könnyebb lesz a tésztánk.

- ha van vaníliakivonatunk, használjunk azt, mivel az alkohol alapú, helyettesíti a hagyományosan a fánk tésztába kerülő rumot, aminek az a szerepe, hogy ne engedje sütéskor, hogy a fánk megszívja magát olajjal.

Isteni kis semmiség, ami bármikor kiránt a bajból

Igen, vannak ilyen ételek, amelyeket bármikor bevethetsz, sosem nyúlsz velük mellé. Ilyen ez a mérhetetlenül egyszerű sült krumpli salátával is.

Történt pedig, hogy tegnapra éttermi ebédet terveztünk, de én a reggelivel valahogy úgy elrontottam a gyomrom komfortérzetét, hogy gondolni se bírtam ételre. Megbeszéltük a férjemmel, hogy akkor ezt most kihagyjuk, majd egy másik, nyugisabb napon elviszem őt a Fridába, mert ezt ő is megérdemli, és a Frida is.

Az ebédet megoldotta okosba, én koplaltam, viszont vacsorára azért csak kellett valami normálishoz közelítő étel az asztalra. Így lett ez a pofon egyszerű, ámde igen finom sült krumpli salátával a vacsoránk.

Hozzávalók 2 személyre:

4-5 szem közepes vagy kisebb burgonya

fűszerek ízlés szerint, nálam most só, bors, kakukkfű, rozmaring, oregánó

olívaolaj

reszelt parmezán szintén ízlés szerinti mennyiségben, nyilván minél több, annál jobb.

A salátához pedig azok a zöldségek, amelyeket kedvelsz, amelyeket megtalálsz otthon: répa, salátalevél, uborka, paradicsom, cékla, retek, póréhagyma, kaliforniai paprika, stb. stb. stb.

az öntethez olívaolaj, só, bors, balzsamecet, de ha nem vagy rest, összekeverhetsz egy klasszikus vinegrettet is.

Elkészítés:

A krumplikat alaposan megsikáltam, majd héjastól másfél centi vastag karikákra vágtam, beledobtam egy tálba. Egy kis tálkában összekevertem a fűszereket a sajt kivételével. Kibéleltem egy tepsit sütőpapírral. A fűszerkeveréket rászórtam a krumpli karikákra, meglocsoltam az egészet olívaolajjal, hogy mindenhol érje a krumplikat, illetve egyenletesen bevonja a fűszer a karikákat. Szépen kirakosgattam a tepsire úgy, hogy ne érjenek a karikák egymáshoz, majd bőkezűen megszórtam a tetejüket sajttal, és 190 fokos sütőbe toltam a tepsit 20 percre.

Az idő lejártával megfordítottam a krumplikat, a másik felüket is megszórtam egy kevés sajttal, és pont annyi időre toltam vissza a sütőbe, amíg a salátát pillanatok alatt összevágtam. Került most bele kígyóuborka, paradicsom, szívsaláta, kaliforniai paprika, egy-két újhagyma és egy sárgarépa. Megöntöztem olajjal, kapott sót, borsot, pár csepp balzsamecetet, és kész.

Komolyan mondom, olyan jót ettünk belőle, hogy egy kacsacombos vacsora nem vetekedhetett volna vele.

Csirkehúsleves

Két alapvetéssel kezdeném: 

ad 1: nem ismerek olyan embert, aki nem szereti a húslevest. Persze biztos van ilyen, csak nem került még a látókörömbe egy se.

ad 2: a legjobb húslevest anyám főzte. 

Miután ezeket tisztáztuk, elmesélem, hogy nekem sokáig tartott, mire sikerült jót főznöm, abból a roppant egyszerű okból kifolyólag, hogy a főtt húst nem szeretjük, ezért aztán, hogy ne menjen a sok drága hús pocsékba, mindig keveset vettem. Márpedig kevés húsból nincs jó húsleves. Én ezt a mondást elviekben messzemenőkig a magamévá tettem, a gyakorlatban azonban nem sikerült megvalósítanom, mindig győzött a sóherságom. Jónéhány híg löttyöt kanalaztunk be könnyes szemmel, mire megadtam magam az elkerülhetetlennek. Leggyakrabban - sőt hovatovább kizárólag - csirkéből főzök húslevest, érthető okokból: a marhahúst lassan jegyzik majd a tőzsdén, olyan drága, arról azért nem lehet szó, hogy az is a kukában landoljon, és a macskákat se ezzel  etetném, dacára annak, hogy feltétel nélkül imádom mindkettőt. Gyöngytyúkhoz, kakashoz nemigen jutok hozzá, a pulykából készült leves nekem nem elég erős, így marad a csirke. Szóval én így főzöm a húslevest. 

A régi felületen (freeblog) vezetett blogomban ennél a bejegyzésnél megkaptam a kedves kommentet, hogy milyen pronyó (?) módon főzöm a húslevest, és bár nem tudom, hogy kell nem pronyó módon főzni, ennek a levesnek mindig sikere van nálunk, úgyhogy nem szégyellem megosztani itt sem.

Épp árválkodott a hűtőben egy csokor punnyadásnak indult petrezselyem csokor, az se rontja el a levesünket

Hozzávalók:

1-1,5 kg csirke, nálam a farhát-szárny-láb trió vált be, ezt mindenki maga dönti el, miből mennyit vesz, fontos, hogy csontos részek legyenek

1 fej vöröshagyma, gyökér része levágva, de a sárga héját rajtahagyom, szép színt ad a levesnek
2 kis gerezd fokhagyma
3 szál sárgarépa
1-2 szál fehérrépa
1 kis karablábé
fél zellergumó
néhány rózsa karfiol, ha akad otthon
1 kis szem krumpli
1 kis gerezd kelkáposzta cérnával összekötve
6 szem egész bors

egy ujjpercnyi friss gyömbér, ha nincs otthon, nyilván elhagyható  
só, sáfrány vagy sáfrányos szeklice

Elkészítés:

A húst megmosom, eltávolítom, amit el kell (toll, csontszilánk, ilyen-olyan cafatok), a farhátat kettévágom, lemetszem róla a farnál a nagy zsírdarabokat, kivágom a zsírzóját (a püspökfalat fölött lévő mirigy, döbbenetes szaga tud lenni a levesnek, ha véletlenül benne marad), és az összeset belerakom egy hat literes fazékba. Felöntöm hideg vízzel, és főni teszem. Amikor felforr, kisebbre veszem alatta a lángot, szűrővel eltávolítom a lé tetejéről a keletkezett habot, majd rögtön be is zöldségelem. Itt nincsenek nagy, átfővésre váró darabok, nem érdemes szerintem a zöldség hozzáadásával sokáig várni. Mehet bele csinos hasábokra vágva a zeller, karalábé, burgonya, a répák, a kel és a karfiol, sáfrány. Sózom, beledobom a borsot, gyömbért, majd a legkisebb lángon főzöm tovább. A lényeg, hogy a leves gyöngyözzön, de ne forrjon fel. Így szuttyong másfél-két órácskát, amikor is megnézem, minden zöldség megpuhult-e, nem kell-e utánasózni. Ha úgy ítélem meg, hogy minden rendben, akkor leveszem a gázról, és hagyom ülepedni. Amikor már nem tűzforró, egy megfelelő nagyságú edénybe átszűröm: merőkanalanként, véletlenül se öntve, mert akkor megtörik a leves fénye. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, halvány lila dunsztom sincs, de Nagyanyám mindig ezt mondta, hogy sose öntsem szűréskor a levest, én pedig mindig is vakon hittem neki. 

Külön porcelántálba kerülnek a zöldségek is. Betétnek legszívesebben cérnametéltet adok hozzá (rengeteget, mert a gyerekeim úgy szeretik a levest, ha megáll benne a kanál, azt szoktam mondani, hogy ti nem is húslevest esztek, hanem tésztafőzeléket...), esetleg csigatésztát. És nagyon-nagyon szeretnék egyszer egy olyan grízgaluskát is produkálni, mint amilyet a Mami tudott.

Flammkuchen, Flammekueche, Tarte Flambée, azaz a német pizza

Szeretjük a pizzát, még az itthon készültet is, főleg mióta rendelkezem pizzakővel, amin nagyon gyorsan megsül a pizza. Szeretjük a töki pompost is, és most már nagyon szeretjük a flammkuchent is.

A flammkuchen egy elzász-lotharingiai (hol német, hol francia) specialitás, a megtévesztésig hasonlít a mi töki pomposunkra vagy langallónkra, már ami a feltétet illeti, azonban a tésztája merőben más. A langalló élesztős kelt tészta, viszonylag vastagra nyújtva, úgy kerül rá a feltét, a flammkuchen viszont élesztő nélküli, vékonyra nyújtott, ropogósra sülő tésztájú étel. A neve is jelzi (lángoló pite), hogy igen magas hőfokon (rövid) ideig sül. Ne kövessük el azt a hibát, hogy sokáig bent hagyjuk a sütőben és kiszárítjuk.

Mivel kelesztésre nincs szükség, csak egy kb. 15 perces pihentetésre - ami alatt elkészíthetjük a rávalót -, sokkal gyorsabban elkészül, mint akár a pizza, akár a langalló, ez óriási előnye. Tegnap kb. 30 perc alatt varázsoltam vacsorát az asztalra, úgyhogy minden körülmény adott, hogy gyakori vendég legyen a téli vacsoraasztalunkon.

Hozzávalók 2 db flammkuchenhez:

50 dkg liszt
75 ml olívaolaj
300 ml langyos víz
1 teáskanál só

topping:

25 %-os tejföl (ha akad otthon mascarpone, egy evőkanállal adhatunk a tejfölhöz)

sonka vagy bacon kockákra vágva

1 nagy fej vöröshagyma

1 közepes fej lilahagyma

bors

szerecsendió

Elkészítés:

A tészta hozzávalóiból néhány perc alatt tésztát gyúrunk. Kellemes állagú, könnyen kezelhető alapot kapunk. Ha szép sima már a teteje a tésztagombócnak, csomagoljuk folpackba, és pihentessük, amíg a feltétet elkészítjük. Maximum 15-20 perc bőven elég neki.

A hagymát félfőre vágjuk, egy kevés olívaolajon némi só társaságában pároljuk pár percig. Nem kell, hogy puha legyen, de öt perc hőkezelés kell neki. Ha kész, szedjük ki egy tányérra.

Vágjuk kockára a sonkát vagy bacont, és néhány percig azt is süssük a serpenyőben. Nem kell, hogy színt kapjon, azt majd a sütőben kapja meg.

Ha a tésztánk megpihent, enyhén lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra. A vékony itt tényleg vékonyat jelent, 2 mm-nél ne legyen vastagabb a tészta.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a tésztát, tetejét megkenjük egy csipet sóval ízesített tejföllel (na persze ha van crème fraîche-ünk, az lesz a nyerő), megszórjuk a hagymával, szalonnával, tekerünk rá borsot, reszelünk rá szerecsendiót, és irány a 250 fokra előmelegített sütő!

Az én flammkuchenem 9 perc alatt sült meg. Legyünk óvatosak, nem hogy nem szükséges annyira megsütni, mint a pizzát, hogy a széleken akár fekete foltok is legyenek, hanem egyenesen tilos, ugyanis akkor annyira kiszáradna a tészta, hogy élvezhetetlen lenne. Amint a fotón is látszik, a 9 perc elég volt neki, a tészta tökéletesen átsült, a széle sem teljesen sápadt, pont jó.

Én most 25 dkg lisztből sütöttem a flammkuchent, de ráment 2 fej hagyma és 5 szelet bacon, ha teljes adagból sütöd, a feltétből több fog kelleni. Nekem a 25 %-os tejföl teljesen megfelelt, 12 %-ossal egyáltalán ne próbálkozz, a 20 %-os megfelel, de jobb a 25-ös.

És még valami. Sok receptben láttam, hogy a hagymát és a sonkát/szalonnát nyersen tették a tészta tetejére. Én nem szívesen reszkíroznék, hogy a hagyma átpuhul-e 9 perc alatt, vagy sem, úgyhogy én mindenképpen ajánlok néhány perces hőkezelést mindkettőnek.

Lehet a feltétet variálni is, használhatsz kenéshez krémsajtot, gazdagíthatod ráütött tojással, használhatsz póréhagymát és mondjuk bébispenótot, szóval tulajdonképpen a variációk száma nagyjából ugyanannyi, mint a pizzánál. Egy a lényeg, hogy gyorsan átsülő dolgokat tegyél rá.

Bang bang karfiol

Azt nem tudom, a neve honnan származik, de azt tudom, hogy a kedvenc oldalam, a Pinterest telistele van a receptjével, így aztán nem volt nagy csoda, hogy összefutottunk, miközben az idei vega/vegán/laktózmentes/gluténmentes családi szekció részére kerestem karácsonyi menüt.

Nem hogy nem csalódtunk a receptben, de egyenesen odáig voltunk érte, úgyhogy bizony bekerül az állandó kínálatba. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor ez egy sütőben sült rántott karfiol, de persze annál jóval több.

Zárójelben a vegán változatot olvashatjátok a hozzávalók között.

Hozzávalók a szószhoz:

-fél csésze (egy csésze=2,5 dl) majonéz (veganéz)
-negyed csésze csípős szósz, én most srirachát használtam, de szerintem jó a koreai változat, a gochujang is, de végső soron Erős Pistával is működhet, vagy csípős Piros Arannyal
-2 evőkanál juhar- vagy agavé szirup

hozzávalók a karfiolhoz:

1 fej karfiol kisebb rózsákra szedve
3/4 csésze (gluténmentes) liszt, esetünkben barna rizsliszt
1 evőkanál csípős szósz, mint amilyet a fenti mártáshoz használsz
fél csésze kukoricakeményítő
3/4 csésze tej (zabtej, rizstej, vagy amit szeretsz) + 2 teáskanál citromlé/almaecet bele
fél teáskanál só
ízlés szerint bors
fél teáskanál vöröshagyma por
1-2 csésze panko morzsa (gluténmentes kenyérmorzsa)

Elkészítés:

A szószhoz való három összetevőt összekavarjuk, félretesszük.

A karfiolt rózsáira szedjük. Az összes hozzávalót a panko/gm morzsa kivételével összekeverjük, ebből egy folyósabb tésztát kapunk. Ebbe keverjük bele a karfiolrózsákat, és alaposan összeforgatjuk, hogy mindenhol befedje a tészta a karfiolt. Ekkor megszórjuk a panko morzsával, az is fedje be szépen a karfiolrózsákat.

Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a karfiolt úgy, hogy ha lehet, ne érjenek össze, majd 230 fokos sütőben addig sütjük, míg a tészta meg nem sült rajta, nekem ez 15 perc volt.

Kivesszük a tepsit a sütőből, majd a megsült karfiolt átcsúsztatjuk egy olyan edénybe, amelyben kényelmesen össze tudjuk forgatni a szósszal. Menet közben nekem úgy tűnt, hogy elkelne még egy kis plusz szósz, úgyhogy gyorsan kevertem még egy keveset. Fontos, hogy mindenhol érje a mártásunk a karfiolokat.

Újra visszaegyengetjük a tepsire az összeset, és néhány percre visszatoljuk a meleg sütőbe. Elég 4-5 perc is, mert sülnie már nem kell semminek, hiszen a tészta ropogós, a karfiol puha, csak a mártásunk forrósodjon még át a felületén.

A sütőből kivéve tálra rendezzük a karfiolt, megszórhatjuk szezámmaggal, ha van hozzá kedvünk, akár egy kis koriander levéllel is, és már tálalhatjuk.

Én most petrezselymes rizzsel tálaltam, de adhatod kínai zöldséges tésztával is akár.