Bomboloni, az olaszok fánkja

Bevallom, én egészen könnyen tudok ételekért lelkesedni, bár ugyanilyen könnyen tudom utálni is azt, ami nem jön be. A bomboloni az első kategóriába tartozik.

Már nem emlékszem, mikor zarándokoltam el a Pozsonyi útra, hogy megkóstoljam Szabadfi Szabi, a pék fánkjait, de van annak vagy három éve is talán. Na, azóta jön-megy az agyam szűk kis tekervényein a terv, hogy én ezt egyszer kipróbálom.  Fánkot minden évben szoktam sütni, szeretjük nagyon, én még másnaposan, hidegen is megeszem, amikor már rég nem emlékeztet önmagára a fánkocska.

Mostanra jött el az idő, hogy megvalósítsam a tervet. Amint látjuk, jó munkához idő kell 😁, és most kell azt is eldöntenem, hogy a receptet a családi hagyományok részévé teszem-e, vagy örökre elégetem, hogy írmagja se maradjon a kísértésnek... Nehéz dilemma. Ugyanis ez a bomboloni, ami vaníliakrémmel van töltve, életveszélyesen jó.

A tészta az egyik legjobb, amivel valaha dolgoztam, álomszerű vele minden munkafázis.

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

26 dkg pizzaliszt
26 dkg sima liszt
7 gr porélesztő
7 dkg kristálycukor
fél teáskanál só
2 tojás felverve
vanília kivonat
65 gr olvasztott vaj
235 ml langyos tej

vaníliakrém:

3 tojássárgája
50 gr cukor
30 gr liszt
1 evőkanál keményítő
475 ml zsíros meleg tej
vaníliakivonat

Elkészítés:

Egy robotgép táljába belemérjük, beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, cukrot, élesztőt, kicsit összekeverjük a száraz hozzávalókat. Ezután jöhet bele a vaj és a tojás, ezzel is érdemes kevertetni egy percig a tésztát. Végül a langyos tejet adagoljuk a tálba, és hagyjuk a gépet dolgozni. Először a krémkeverővel dolgoztam, aztán mikor összeállt a tészta az összes hozzávalóval, dagasztó karra váltottam. Legalább 8-10 percig dolgozott a gép.

Ekkor lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam még kissé, aztán kiliszteztem a robotgép tálját és visszaköltöztettem bele a tésztát. Letakartam, meleg helyen duplájára kelesztettem, ez kb. egy óra volt.

Elkészítettem a vaníliakrémet. A tojássárgájákat kikevertem a cukorral, hozzáadtam a lisztet, a keményítőt, aztán elkezdtem a tejjel apránként simára keverni. Amikor minden tej az edényben volt, odatettem főni a krémet, amikor felforrt, egyet-kettőt bugyogtattam rajta, hozzáadtam a vanília kivonatot, majd egy folpack fóliát közvetlenül a forró krémre borítva félretettem hűlni.

A megkelt tésztát deszkán téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabbik oldala mentén háromba hajtottam (balról középre, jobbról balra), elfordítottam 90 fokkal a téglalapot, ismét kinyújtottam, ismét meghajtogattam, végül letakartam, és ismét hagytam kelni. Ez az etap nem volt hosszabb 40 percnél.

A második kelesztés után ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, és fánkszaggatóval kiszaggattam a korongokat, majd tepsire ültettem, ahol letakarva még keltek 15 percet.

A fehér-piros konyharuha még a nagymamámé volt, aki 31 éve nincs velünk, én viszont nagyon vigyázok mindenre, ami tőle maradt rám.

Végül elérkezett az igazság pillanata is, a sütés. Egy 28 centi átmérőjű teflon serpenyőt választottam a művelethez, amibe nagyjából 2 ujjnyi olajat öntöttem, felmelegítettem hivatalosan 160 fokra, gyakorlatilag pedig az egyik fánkból lecsíptem egy mikronnyi darabkát, beledobtam az olajba, és mivel azonnal buborékozni kezdett a tészta körül az olaj, mehettek is a fánkok a serpenyőbe.

Legyünk óvatosak, ha túl forró az olaj, a fánk külseje pillanatok alatt sötétbarna lesz, de ez nem jelenti azt, hogy át is sült a tészta. Inkább kisebb hőfokon süssünk, mintsem magasabbon. Mivel ehhez a serpenyőhöz nincs méretben megfelelő fedőm, nem tudtam lefedni, pedig a szalagos fánkot úgy szokás sütni, hogy az első oldalát fedő alatt sütjük. Ez most elmaradt, és bizton állíthatom, semmiféle kárt nem okozott.

Két fapálcikával forgattam a fánkokat, majd amikor szép színük - és szalagjuk! - volt, rácsra tettem őket. Mondanám, hogy lecsöpögni, de valójában semmilyen olaj nem távozott a fánkokról. Ha jól eltalálod a sütési hőfokot, a fánk nem fog tocsogni sem az olajban, sem az olajtól.

Amikor mindegyik darab kisült, megvártam, míg langyosra hűlnek, ezután egy vastagabb fakanál nyelével óvatosan lyukat applikáltam a fánkokba, majd habzsákból adagolva a krémet, megtöltöttem a fánkokat.

Néhány jó tanács:

- ha fánkot sütünk - vagy bármilyen más kelt tésztát -, legyen minden alapanyag langyos. Én a lisztet zacskóstul rátettem a radiátorra, a tej is melegebb volt, mint langyos, a vajat is megolvasztottam, de már nem volt forró, amikor a tálba került. Ne nyissunk ablakot, ne generáljunk huzatot, azt a kelt tészta nagyon nem szereti.

- mindig nézzük meg az élesztő lejárati dátumát, tudnak kellemetlen meglepetést okozni.

- ügyeljünk az olaj hőfokára, 160 foknál semmiképp ne legyen forróbb, amikor a fánkokat beletesszük.

- érdemes a lisztet átszitálni kezdéskor, könnyebb lesz a tésztánk.

- ha van vaníliakivonatunk, használjunk azt, mivel az alkohol alapú, helyettesíti a hagyományosan a fánk tésztába kerülő rumot, aminek az a szerepe, hogy ne engedje sütéskor, hogy a fánk megszívja magát olajjal.