A bakonyi, ami nem borda

Gyerekkoromban hús gyanánt csak a karajt ettem meg, azt is csak akkor, ha a széléről le volt vágva még az a fél milliméteres zsírréteg is. Szegény anyám két tűz közé szorult vasárnaponként, mert míg én lehántottam a panírt a rántott karajról, és undorodva levágtam a hússzéli zsírt, addig apám azon dohogott, hogy ebbe a karajba bele kell fulladni, olyan száraz. Ma sem szeretem a zsíros húsokat, engem egy csülökkel, körömpörkölttel a világból tudnál kikergetni. Ha megmutatnám azt a tarját, amit a holnapi ebédhez vettem, sírva fakadnál, mert egy gramm zsír nincs benne/rajta, hát milyen tarja az ilyen? Kiváló! Pont az a fajta, amire én párás szemmel csapok le öt évente egyszer a hentesnél, ha ilyennel találkozom. A bakonyi sertésszelet valamiért mégse megy nekem karajból. Valahogy sose lesz olyan omlósan puha, amilyennek én szeretném. Így aztán - vessetek meg érte, bánom is én - csirkemellből csinálom. Emígy.

Hozzávalók:

1-1,5 csirkemell filé, attól függően, mekkora a család kapacitása
1 fej vöröshagyma nagyon apróra vágva
2 db paradicsom apróra vágva
fél tv paprika, felcsíkozva, apróra kockázva
kb. 3 evőkanál olaj
pirospaprika
só
bors
25-30 dkg gomba megtisztítva, vastag szeletekre vágva
2 dl tejföl
1 evőkanál liszt

Elkészítés:

Egy serpenyőben egy teáskanál olajon a felaprított gombát nagy lángon, mindenféle sózás és fűszerezés nélkül megsütjük. Az a lényege az eljárásnak, hogy a gomba ne engedjen levet, hanem mély barnára süljön, így adja ki legjobban az ízét. Ha kész, félretesszük.

A csirkemelleket tetszés szerinti nagyságú, formájú darabokra vágjuk. Én nem szeretem, ha túl nagyok a darabok, ezért maximum női tenyérnyiekre vágom a húst. Ha szükséges, kicsit megklopfolom, majd sózom, borsozom mindegyiket. Egy kevés olajon átsütöm mindegyiket, legyenek gusztusosan barnák, de nem az a cél, hogy teljesen át is süljenek. Kiszedjük őket egy tányérra. Ugyanabban a serpenyőben egy kevés olaj hozzáadása után az apróra vágott vöröshagymát dinszteljük, amikor elkezd puhulni, jöhet mellé a paradicsom és a paprika. Megszórjuk pirospaprikával. Vagyis készítettünk egy jól ízesített pörkölt alapot. Ha ezek mind puhák, visszatesszük a serpenyőbe a hússzeleteket, felöntjük annyi vízzel, hogy éppencsak ellepje a húsokat. Jöhet rá egy kevés só. Én dobtam a lébe egy fél tyúkhúsleves kockát, tutira nem ártott neki, de ez el is hagyható. Néhányszor párolás közben megfordítjuk a húsokat, hogy mindkét felük megpuhuljon, ha szükséges, pótoljuk a vizet. Ahogy a pörköltnél szokás, elfőzzük a serpenyőből a párolólét, majd egy kevéssel pótoljuk, megint elfőzzük, megint pótoljuk. Ha a szeletek puhák, ismét kivesszük a serpenyőből őket, én a szaftot beleöntöttem egy magas falú műanyag edénybe, és merülő mixerrel simára turmixoltam. Nem szeretem, ha a hagyma- és paprika darabok önálló életre kelnek a tányérban, legyen csak szép krémes a mártás. Közben a tejfölbe belekevertem a lisztet, kanalanként a szafthoz adtam, azzal is simára turmixoltam, majd az egészet visszaöntöttem a serpenyőbe, visszaköltöztettem a húsokat is, végül a gombát is elvegyítettem a mártásban. Egyet forraltam az egészen, hogy a habarásból a liszt nyers ízét eltüntessem, és készen voltam. Egy kevés só, pici bors még kellett bele.