Mákos guba vaníliasodóval

Először is: nálunk a mákosguba mindig is 24-i ebéd volt. Akkor volt szükség egy egyszerű, könnyű ételre, ami hangulatában megágyaz az estének, nincs vele 5 perc munkánál több. 

Sok-sok évig nekünk a december 24. arról szólt, hogy idős rokonainkat, ápoltjainkat látogattuk körbe, keresztanyámnak születésnapja is volt aznap, ahhoz járt a délelőtti kis pezsgőzés vele, meg aztán vittük a három napra szóló ünnepi ételeket is nekik, úgyhogy általában kissé kimerülten értünk haza kora délután, és akkor még előttünk állt a fadíszítés. Aztán volt olyan év, hogy mindenki beteg volt, senkinek nem kellett a mákos guba, se más étel, idén pedig úgy jött el az a nap, hogy előtte két álló napon át csak főztem, főztem, úgyhogy még a gubára se volt energia, a vacsorát pedig a férjem és a fiam celebrálta, én meg néztem. Na de mákos guba nélkül nem élet az élet, beszereztük hozzá a kifliket is, úgyhogy tegnap végre elkészítettem. Általában juharsziruppal szoktuk felütni, most vaníliasodó járt hozzá. Szánom-bánom bűnömet, de abból a főzés nélküli zacskóst használtam...

Hozzávalók 4 személyre:

6 db vajas kifli

5 dkg vaj

5-6-7 dl tej, ez majd megmutatja magát, hogy valójában mennyire van szükség

1 csomag bourbon vaníliás cukor

darált mák összekeverve porcukorral, ennek arányát, mennyiségét mindenki maga tudja

1 csomag vaníliasodó a csomagoláson található leírás szerint elkészítve (vagyis a tasak tartalmát egy percig habverőzni 2,5 deci tejjel)

ízlés szerint mazsola, kandírozott narancshéj

Elkészítés:

A mákot és a porcukrot összekevertem. A kifliket néhány órával korábban felkarikáztam, hagytam szikkadni, máskor, ha több időm van, néhány percre beteszem a sütőbe kicsit megpirulni, de amellett ott kell állni, nehogy túlsgáosan kiszáradjon, most erre nem volt érkezésem. A tejet felforraltam a vajjal és a vaníliás cukorral, majd egy nagy tálban apránként elkezdtem a forró vajas tejet ráönteni a kiflikarikákra. Minden egyes kanál tejjel kicsit átmozgattam/rázogattam a tálban a kiflit. Ezt mindaddig ismételtem, amíg a kiflikarikák át nem áztak, természetesen ronggyá áztatni nem szabad őket. Ez az egyetlen truváj ennél a műfajnál, amit tudni kell, ismeritek a klasszikust: még nem jó, még nem jó... már nem jó. Ha használsz mazsolát, még az elején szórd a kiflikre, hogy valamelyest azokat is megpuhítsa a tej. Amikor a kiflik megáztak, mehet rá az indokolatlanul sok mák 😀, végül pedig fogtam a fém tálalógyűrűimet, és jó szorosan beletömködtem a mákos matériát, kicsit le is nyomkodtam a formában, hogy jó tömör legyen. Kicsit megvajaztam egy sütőpapírt, arra ültettem a megtelt formákat, és 220 fokos sütőbe dugtam őket néhány percre. Tényleg csak néhány perc volt, nem akartam kiszárítani a gubát, csak annyi volt a cél, hogy szép formára süljenek.

Amikor késznek nyilvánítottam, egy vékony pengéjű késsel körbevágtam a formát, elválasztván így a gubát a formától, és beleültettem a sodóval kibélelt mélytányérba.