Igen, immár a 12. Nem dicsekedhetek túl sok recepttel ebben az évben, és tartok tőle, hogy ez most még egy kicsit így is marad. Aztán egyszer csak visszatérek...
Terveztem, hogy sütök ma ezt-azt, amit fel lehet ide is pakolni nektek, de aztán amikor megkóstoltam a holnapi ebédnek készülő zöldbab főzeléket, amikor a számban megéreztem a gyermekkorom ízeit - sok tejföllel, még több petrezselyemmel, pici fokhagymával, berántva készült mindig a zöldbab -, akkor már tudtam, hogy itt ma nem lesz semmilyen ünneplés. Mert most sajnos a gyásznak, az emlékezésnek van itt az ideje, és annak feldolgozásának, hogy nincs már senki a testvéremen kívül - néhány távoli rokont leszámítva -, aki ismert volna gyerekként, aki emlékezne a régmúlt időkre. Mindenki elment. Én pedig itt maradtam nehéz érzelmekkel, kusza gondolatokkal, rendezésre váró sorokkal.
Mindenesetre a blogot továbbra is nagyon szeretem, és megígérem, hogy nem leszek hűtlen hozzá. De most kell egy kis idő, hogy visszataláljak ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése