Újabb bűnre csábítom a blog olvasóit. És ez olyan bűn, amibe nagyon, nagyon, nagyon érdemes beleesni. Úgy hívják: briós. Elkészítéséhez egy esküvői vacsora adta az alkalmat, amelynek az elkészítésére engem kértek fel. Nagyon izgalmas feladat olyan embereknek főzni, akiket nem ismerek. Izgulok is eléggé, de nem azért, hogy ne lennék képes a feladat elvégzésére, inkább csak azért, hogy ne jöjjön közbe semmi nem várt esemény, ami befolyásolná az ételek minőségét.
A brióst előételként fogom tálalni fűszeres sajtgolyók mellé. A recept Julia Childtól való.
Hozzávalók a színpadra lépés sorrendjében:
80 ml langyos tej
2 dkg friss élesztő (vagy 7 gr szárított)
1 nagy tojás
36 dkg liszt
4 tojás
15 dkg PUHA vaj
6-8 dkg cukor
fél mokkáskanál só
20 dkg liszt
Elkészítés:
A langyos tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, alaposan keverjük el, adjuk hozzá a szobahőmérsékletű tojást, azzal is kavarjuk egyneműre, majd adjuk a masszához a liszt felét, és fakanállal dolgozzuk össze. Végül hintsük a masszára a maradék lisztet, ezzel már ne keverjük el, és tegyük félre kelni. 30-40 perc múlva azt fogjuk látni, hogy az élesztős massza szépen dolgozik, ennek következtében a felső lisztréteg repedezetté vált.
A 4 tojást villával verjük fel, adjuk hozzá a sót és a cukrot, majd öntsük a megkelt tésztára. Harmadik rétegként adjuk hozzá a 20 dkg lisztet. Fogjuk a dagasztókaros robotgépet, és először alacsony fordulaton keverjük a tésztát. Amikor már egynemű, válthatunk magasabb fokozatra. Ha szép sima a tésztánk felülete, következik az egyetlen kihívás, ami ennél a receptnél áll elénk. A puha vajat 2-3 részletben bele kell dolgozni a tésztába. Ne kövessük el azt a hibát, amit én, hogy megolvasztottam a vajat (mondjuk nem volt szándékos, csak kicsit tovább maradt a mikróban). Az olvasztott vajjal már-már lehetetlen megoldani a feladatot, de a kitartásomat végül siker koronázta. Szóval a puha vajat kell szépen részletekben beledolgozni, nem az olvasztottat. Ha elkészültünk, takarjuk le a tálat, tegyük félre kelni. Amikor duplájára kelt, lisztezett felületre húzzuk a tésztát, kíméletesen átmozgatjuk, hogy a levegő nagy része távozzon belőle.
Következik a formázás. A klasszikus briós egy nagy gömbből és egy kisebből áll, ő az úgynevezett brioche à tête, más néven parisienne. Az én céljaimnak most ez a forma volt megfelelő. Elővettem a kis alumínium kosárka sütő formáimat, és beleültetgettem a kis gombócokat. A formában hagytam őket ismét megkelni, lekentem őket tojássárgájával, majd 190 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem őket. Hála a tésztában található rengeteg vajnak és tojásnak, még másnap is kifogástalan állagúak a briósaim.
Mivel ez egy próbasütés volt (hála az eszemnek, hogy beiktattam), kiderült, hogy a briósok túl nagyok lettek (mármint előételnek nagyok, amúgy pont ideális a méretük a reggeli kakaó mellé), úgyhogy pénteken, az éles sütéskor jóval kisebbeket kell készítenem, mert nem célom, hogy a vendégsereg már az előétellel jól lakjon. Bár kelleni fog az az idő nekem, amíg pihegnek utána, hiszen meg kell sütnöm a libamájat és a burgonya kroketteket addig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése