Hollywood a tányérodon

Csodás eseményen vettem részt tegnap. Amikor megláttam a hirdetést, azt súgták az ösztöneim, mit súgták, ordították, hogy ott a helyed, ott a helyed! És persze azt is megmondták, kivel menjek, akivel a legjobban fogom magam érezni ott és akkor. Amúgy is nagyon-nagyon időszerű volt a találkozás Bea barátnőmmel, és mivel jó pár dologban egy húron pendülünk, kart karba öltve megcéloztuk az este a Király utcai Table Private Restaurant & Event Space-t, ahol Kiss Mariann privát séf várt ránk egy elképesztő menüsorral, amit különböző alkoholmentes italok is kísértek.

Kiss Mariannról jó pár éve olvastam először - és ezidáig utoljára is, tegnap este óta viszont mindent elolvastam róla, ami a neten fellelhető -, amikor Angelina Jolie és Brad Pitt Pesten forgatták az isten tudja, melyik filmjüket, és hónapokra beköltöztek egy érzésem szerint Rózsák tere környéki lakásba, ahol Mariann főzött rájuk, mint a privát séfjük. Valamiért megragadt a fejemben a neve, és ezelőtt vagy három héttelig ott is pihent valamelyik agytekervényem alján. Furcsállottam is, hiszen nem igazán vagyok célcsoportja a sztárokról szóló bulvárhíreknek, talán mert több évtizedig magam is közöttük éltem a munkámból adódóan.   De mostantól megszállott követője leszek Mariannak, az biztos, és ha bármilyen eseményt tart itthon, ami nyilvános lesz, én ott leszek.

A helyszín egy kellemes belvárosi lakásétterem, ízlésesen berendezve, és noha azt hittem, hogy mire felkúszom a gyerekkoromból jól ismerten rohadt magas* belvárosi 3. emeletre, elpusztulok, hála istennek ez nem így történt.

És milyen jó, hogy túléltem a lépcsőket, hiszen az este fő elemei, Mariann és a főztje, az mindennél érdekesebb és értékesebb volt.

Előétel: vegán sajtok kesudióból, mandulából, különböző ízesítésekkel. Sajnos a fényviszonyok nem voltak kedvezőek a fotózáshoz.

Mariann mesélt az életéről, a családi hátteréről, ami nélkül nem tartana ott, ahol tart, elképesztő szakmai útjáról Bugacpusztától New Yorkig, Peruig, Japánig. Mesélt az alapanyagokról, amiket használ, a filmsztárok étkezési szokásairól, és közben hozta, hordta elénk a csodásabbnál csodásabb étkeket és italokat. Ez utóbbiak mind-mind saját készítésű, fermentálással készült darabok voltak, számomra a legemlékezetesebb a tepache volt, ez a mexikói illetőségű, ananászhéjból készült, fermentált ital. Életem végéig tudnám inni víz helyett.

Edamame bab, a poke bowl egyik eleme

Tonhal tataki

Nopales, fermentált kaktusz salsa

Avokádós és jackfruitos taco

Az ételek is egészen elképesztőek voltak, vegán sajtválogatással kezdtünk, poke bowllal folytattuk, volt tonhal és görögdinnye !!! tataki, fermentált kaktusz salsa, kétféle taco, és az est fénypontja a rák, amit sosem fogok elfelejteni. A történethez hozzátartozik, hogy nem vagyok tengeri herkentyű rajongó, és akkor nagyon enyhén fogalmaztam. Fehér húsú halat szívesen eszem, de az se áll a kívánságlistám élén. Ha olyan országban járok, aminek van tengere, nem mulasztom el a halevést, hiszen igazán frisset ilyen helyeken lehet enni, és  néhány évente a lazacot is megkívánom, de polip, kagyló, rák és társai nem kerülnek a tányéromra. Ettem már finom rákot kétszer életemben, egyszer Szú barátnőm készítette jó fokhagymásan, egyszer pedig csodák csodájára egy pesti tapas bárban sikerült élvezeteset kóstolnom.  

Természetesen egy ilyen vacsoraesten az ember nem hagyja ki azt sem, amit esetleg annyira nem preferál, és én lettem volna a világ bolondja, ha mégis kihagytam volna. Nem tudom elmondani sem az ízét, sem az állagát annak a ráknak, amit Mariann kreált, és aminek a folyamatát volt szerencsém végignézni, ahogyan hihetetlen lazasággal dobálja a wokba a hozzávalókat, hogy aztán néhány perc múlva már tálalja is a tányérokra a rákocskákat. (Nyilván pont arról nem készült fotó...) A rákok puhák voltak, ízletesek, nem voltak kiszárítva, ugyanakkor tökéletesen átsültek, az a vékony kis mártás, ami bevonta őket, az pedig leírhatatlanul ízgazdag volt. Az ételsor végén felszolgált italt már nem is voltam hajlandó meginni, mondván, én ugyan el nem rontom azt az ízorgiát, amit a rákok hagytak maguk után.

Három órán át ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, és talán-talán a végén sikerült rávennünk Mariannt, hogy vezessen még ilyen vacsoraestet, hiszen biztos lehet benne, hogy a tegnapin részt vett vendégek mind egy szálig ott fognak tolongani az ajtóban, hogy bejuthassanak, ha lesz következő alkalom. Arra, hogy én ott leszek, mérget lehet venni.

Igazából csak olyan végkövetkeztetéseket tudok levonni az este után, amelyeket régóta tudok, de nem árt időnként a megerősítés. Ezért aztán azt mondhatom, hogy az eltökéltség és a szorgalom legtöbbször meghozza a gyümölcsét, alighanem Mariann esetében is ez történt. Nem volt elég, hogy van tehetsége az ízekhez, kellett az elszántság, hogy haladjon előre az úton bármilyen akadályon át, kellett a tudásvágy, az újdonságok iránti kíváncsiság, bizonyára a kitartás is, hiszen azért azt elmondhatjuk, hogy nem könnyű szakma az övé. Sőt, valószínűleg százszor nehezebb, mint amit a kívülállók el tudnak képzelni. 

Alapvetésnek számít az is, amit a magyar nyelv nem túl kultúráltan, de annál kifejezőbben mond el: xarból nem lehet várat építeni. Ha közepes, vagy ócska minőségű alapanyagból főzöl, abból sose lesz minőségi étel, lehetsz te bármilyen briliáns tehetség. Ha nem szánsz időt, energiát és persze sok pénzt a hozzávalók kiválasztására, nem várhatod, hogy a főztöd első osztályú legyen, és kész. Ez van, srácok, ezt jobb, ha mindenki elfogadja, ez ugyanis nem igazán vita tárgya.

Végül, de nem utolsó sorban nem árt, ha a személyiséged legalább olyan érdekes és karizmatikus, mint Marianné, ugyanis nehéz eldönteni, melyik az élvezetesebb dolog: őt hallgatni, vagy a főztjét enni. Nyilvánvalóan ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy eljusson oda, ahol most tart. És akkor ha mindez megvan, jöhet egy kevés szerencse is, mert se a szenvedély, se az elkötelezettség nem biztosíték egy ragyogó karrier létrejöttére, kell hozzá egy jó adag szerencse is, hogy jókor legyél jó helyen. Azt hiszem, neki ez sikerült.

Kiss Mariann, hálás köszönet az élményért!

A hivatalos menü:

Zsírszegény vegán sajtok
Poke bowl, tahini dresszing
Cézár wrap rákkal
Tonhal tataki, edamame herbs saláta
Jackfruit
Nopales – fermentált kaktusz salsa

Italok:

Tepache

Ginger Bug

Taro Milk Tea Boba-val
Vízi Kefír – Kristálygomba

*Nagymező utcában felnőtt gyerek voltam, ahol csak ilyen tüdőgyilkosan magas emeletek vannak, lift meg sehol