2014. június 23., hétfő

Lecsó


Egy jó lecsó... Az bizony isteni tud lenni nyáron, amikor a paradicsom és a paprika már szabadföldön terem, nem fólia alatt. De mi kell egy igazán jó lecsóhoz? Lehet, hogy a választ mindenki másként adja meg, szerintem a jó lecsó kizárólag zsírral készülhet. Igen, én is olajjal főzök már több, mint harminc éve, ennek ellenére meggyőződésem, hogy egy igazán jó lecsó alá csakis jó minőségű sertészsír való. Nem az a hófehér, nem-akarom-tudni-hogyan-készül bolti zsírtéglából, hanem mondjuk a kerekegyházi piacon vásárolt kicsit sárgás, jellegzetes illatú házi zsírból. Ez az alap. Aztán kell hozzá vastag húsú paprika, hogy amikor a lecsó elkészül, ne csak az összepöndörödött paprikahéjakat együk, hanem legyen igazi teste is a paprikának. Kell ezenkívül napon érett, édes paradicsom. Elengedhetetlen hozzá sok vöröshagyma, amitől tartalmas, sűrű szaftja lesz. És még valami, ami nagyon-nagyon fontos, az az őrölt pirospaprika. Na, az a nem mindegy! Az ad a lecsónak csodálatos színt, egyedülálló ízekkel gazdagítja azt, és végül, de nem utolsó sorban biztosít neki egyfajta sűrűséget, amire csak a pirospaprika képes. Én évek óta Bátyáról veszem őstermelőktől, köszönet érte Juditnak, akivel sosem találkoztam személyesen, de évről évre küldi nekem az egy, másfél, két kiló leírhatatlanul finom bajai pirospaprikát. Megmondom őszintén, nagy bajban lennék, ha ez a paprika forrás elapadna, mert annyira a konyhám alapvető tartozéka ez a csodálatos fűszer, hogy alig tudom elképzelni nélküle a főzést. Az, hogy kerül-e a lecsóba kolbász vagy virsli, esetleg szalonna, hogy rizzsel vagy tojással, netán magában tálaljuk, az részletkérdés. Ami azonban felteszi a koronát egy jó lecsóra, az a puha fehérkenyér, amivel kitunkolhatjuk a paprikás szaftot a tányér aljáról. Én az alábbiak szerint főzöm a lecsót, ahogy olvashatjátok mindjárt, és nekem sem lesz sohasem kétszer egymás után egyforma. Ez a mai, tanyán készült azonban nagyon jól sikerült. 

Hozzávalók: 

1,5 kg paprika
6 db közepes paradicsom
házi paradicsompüré
2 db vöröshagyma
egy darab kolbász
fél csésze rizs

pirospaprika
egy púpos evőkanál sertészsír

 Elkészítés: 

A zsírt megmelegítettem, és lassú tűzön üvegesre pároltam rajta az apróra vágott vöröshagymákat. A hagymát én azonnal meg szoktam sózni, amint a zsiradékba kerül, mert a sótól levet ereszt, és abban hamarabb párolódik puhára, mint anélkül. Közben csíkokra, majd a csíkokat tovább darabolva kockákra vágom a paprikát, a paradicsomnak kivágom a zöld csumáját, aztán négybe vágom. Amikor a hagyma puha, rádobom a paprikát, és néhány percig melegítem az ételt, hogy a paprika átforrósodjon. Megszórom pirospaprikával - én azt szeretem, ha igazán gazdag, piros a lecsó színe, tehát úgy egy evőkanálnyi paprikát használok -, elkeverem, hozzáadom a rizst és a paradicsomot a készülő lecsóhoz. Megvárom, míg felforr az étel, megsózom, és felöntöm a magam által eltett paradicsompürével. Ebben fog a rizs megpuhulni, ezt szívja majd magába. Isteni lesz! Fedő alatt főzöm tovább a lecsót, időnként megkeverem, de nem vadul, csak hogy a rizs mindenhol meg tudjon puhulni. Ha beszívta a levét, adok még hozzá a paradicsomléből. Közben a negyedelt paradicsomok is megfőnek, a paprika is megpuhul, a rizs is készre fő. Nem sokkal a főzés vége előtt adom az ételhez a karikázott kolbászt, mert nem szeretem, ha a kolbász íze kifő a lébe, szeretem, ha annak a tányéron is van íze, ha értitek, mire gondolok. Tudom, hogy az ízhatás akkor is hasonló, ha a főzés elején adom hozzá a füstölt kolbászt, én mégis jobban szeretem ilyenkor beletenni a lecsóba. A rizses lecsónak legtöbbször nincs külön szaftja, hiszen minden ilyesmit a rizs elhasznált, magába szívott a fővés során. De ne aggódjunk, azért lesz mit kitörölni a tányérból a kenyérrel így is!

6 megjegyzés:

  1. Pontosan értem-tudom mire gondolsz, az ízeket illetően, én is zsírral készítek mindent, amit csak és kizárólag azzal lehet, amellett, hogy egyébként én is olajjal főzök:-))) Finom lehetett a lecsód, ahogy az kell:-))) És tényleg soha nem egyforma, nem ugyanolyan egyik sem:-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem állítom, hogy mindig zsírral csinálom, de ha igazán jót akarok, akkor csakis!

      Törlés
    2. Én ahogy öregszem, úgy egyre inkább egy csomó mindent zsírral készítek, valahogy jobban ízlenek úgy az ételek.
      Pl a kifőtt tésztát mindig zsírra szedem ki és keverem össze akár sós lesz, akár édes, anyósom és a dédiék is, meg a nagymamáim is mindig így csinálták, és úgy érzem igazuk van, sokkal jobb ízű úgy.

      Törlés
  2. Mivel én sem szeretem a paprika felpöndörödött héját, újítottam. Először a paradicsomot teszem a hagymára és ha már főtt egy egy ideig, akkor teszem hozzá a paprikát. Éva

    VálaszTörlés
  3. Én fejes káposztát is teszek a lecsóba. Nagyon jó!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És nem marad kemény? Vagy mire megfő, nem lesz plötty a paprika?

      Törlés