Én óvatosan bánok a kekszekkel itthon, mert tudvalevő, ha van itthon keksz, azt megesszük. Ha meg nincs, akkor könnyű ellenállni a kísértésnek 😃, tiszta sor.
Még tavaly vettem egy mintázott sodrófát, gondoltam, álomszép kekszeket fogok vele készíteni, csak aztán tavaly karácsonykor a sok minden mellett erre nem maradt kapacitás. De majd most!
Hát most van kapacitás, csak minta nincs a kekszeken, ugyanis a vájatok nem elég mélyek a sodrófán, így a minták nagyjából egyáltalán nem láthatók. Viszont maga a keksz tészta finom, úgyhogy érdemes megörökíteni és megsütni alkalomadtán. És ha valaki szerencsésebb, mint én, és van jó mintázója, akkor meg hajrá! Akár otthoni fogyasztásra kitűnő ez a keksz, tea, kávé mellé, akár vendégeknek, akár ajándékba nagyon ajánlom.
Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg porcukor
vanília őrlemény ízlés szerint
1 csipet só
1 tk reszelt narancs- vagy citromhéj
14 dkg vaj
2 evőkanál 20 %-os tejföl
Elkészítés:
Rém egyszerű a munkamenet. A lisztet elkeverjük a porcukorral, vaníliával, sóval, citrushéjjal, eldörzsöljük a vajjal, végül beledolgozzuk a tejfölt. Kész.
Folpackba csomagoljuk a tésztát, ellapítgatjuk, majd egy órára betesszük a hűtőbe. Érdemes két részre osztani a tésztát, hogy amíg az első adaggal dolgozunk, a másik pihenhessen a hűvösben, ne olvadjon fel.
A tésztát enyhén lisztes felületen kinyújtjuk. Ha mintázni akarjuk, akkor hagyhatjuk kicsit vastagabbra, 3-4 mm-re, mert a sütipecsétet a tésztába nyomva valamelyest vékonyodni fog a keksz.
A kekszeket kiszúrjuk vagy körülvágjuk, majd óvatosan a sütőpapírral bélelt tepsire emeljük.
180 fokon sül, az én sütőmnek kellett 15 perc, elképzelhető, hogy más sütők hamarabb megsütik.
Fontos, hogy ne hagyjuk bent a sütőben barnulásig a kekszeket.
Amint úgy érzékeljük, hogy a tészta már nem nyers, vegyük ki a tepsit a sütőből, a sütőpapírt húzzuk le a kekszekkel együtt egy hűvös felületre, és ne nyúljunk hozzájuk, amíg jelentősen nem vesztenek a hőmérsékletükből. Melegen ugyanis még hajlékonyak, de meglepően gyorsan lesznek kemények és ropogósak. Én egy rácson hűtöttem ki őket, így tudott alulról is levegőzni.
A többi tésztával is hasonlóan járunk el.
TIPP:
Nagyon sokféle módon ízesíthetjük ezt a tésztát, mehetnek bele a kedvenc fűszereink, kardamom, fahéj, mézeskalács fűszerkeverék, bármi, amit szeretünk.
Terveim között szerepelt, hogy a kekszek talpát csokiba mártom, de majd a legközelebbi adagnál. Viszont ez is egy lehetőség.
A sót semmiképp ne felejtsük ki a tésztából. Imádnivaló, ahogy az ember egy-egy sószemcsére ráharap, kár lenne megfosztani magunkat az élménytől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése