Spárgás omlett

Ezt a végtelenül egyszerű receptet spárgarajongó olvasóim kedvéért teszem közzé. Sokan megjegyzik, hogy a spárga drága, és ebben igazat is kell, hogy adjak nekik, a spárga még akkor se olcsó mulatság, amikor már dömping van belőle.

Előfordul, hogy nem használunk el egy teljes csomag spárgát, és nem tudjuk, mit kezdjünk a maradékkal, nyilván eszünk ágában sincs kidobni... Nos, ilyenkor jön jól ez a recept.

Hozzávalók egy igen tisztességes adaghoz:

3 db tojás
2 dkg vaj
néhány spárgasíp
egy maréknyi reszelt sajt (elhagyható, de szerintem az omlett közepén lévő olvadt sajt a korona ezen az ételen)
só, bors

Elkészítés:

A spárgát megmossuk, fás szárát letörjük, a szárat vékony karikákra vágjuk, a fejeket egyben hagyjuk. Egy kevés vajon megpuhítjuk a spárgadarabokat, majd egy tányérra félretesszük. Kitöröljük a serpenyőt, újabb kis adag vajon elkezdjük sütni a tojást, amit előzőleg nagyon alaposan, habosra vertünk, sóztunk, borsoztunk.

Itt jön a flikkflakk. A felforrósodott vajra ráöntjük a tojást, természetesen a széle azonnal megszilárdul. Egy spatulával a szélekről befelé húzogatjuk a megszilárdult tojást, és ahonnan elhúztuk, oda a még folyékony részt beterelgetjük. Ezt addig csináljuk, amíg már nincs folyatható tojás. Ekkor persze még nem lesz készen az omlettünk, félig nyers lesz. Ekkor tesszük rá a spárgát és a reszelt sajtot, mégpedig úgy, hogy a kerek omlettnek az alsó harmadába halmozzuk ezeket. Majd a spatulával (és ha szükséges, még egy segédeszközzel) elkezdjük felgöngyölíteni az omlettet, magunktól és a sajt-spárga tölteléktől távolodva. Általában két, de maximum három hajtást tudunk eszközölni vele. Ekkor a töltelék az omlett közepében van. Kicsit a spatulával még lenyomkodjuk a tekercset, hogy biztosan átsüljön a közepe is, és elolvadjon benne a sajt.

Tányérra csúsztatjuk és ízlésünk szerint díszítjük.

TIPP:

Hasonlóképpen felhasználhatjuk a maradék spárgasípokat például rizibizibe, ott dúsítjuk az ételt a borsó mellett a spárgakarikákkal is.

Sztrapacska

Nem szeretnék arról szóló előadásba bocsátkozni, hogy a sztrapacska honnan származik, melyik az igazi, a juhtúrós galuska, vagy a reszelt, nyers krumplis változat, mindenesetre nálunk ez utóbbit illetjük sztrapacska névvel. Káposztás sztrapacskát még nem készítettem (viszont enni ettem már Szú barátnőm jóvoltából), de ami késik, nem múlik, azt is elkészítem hamarosan.

Most azért került sor erre az ételre a menüben, mert húsvét táján szereztem be bryndzát, de persze nem dolgoztam fel, viszont nemsokára kicsit magára hagyom a konyhámat, nem akartam, hogy tönkremenjen a juhtúró.

Hozzávalók 3 adaghoz:

50 dkg burgonya hámozva
20 dkg liszt
1 mokkáskanál só
1 nagyobb tojás
20 dkg juhtúró
1 evőkanál tejföl + igény szerint a tálaláshoz
kolozsvári szalonna ízlés szerinti mennyiségben (kb. 20 dkg)
egy kanál mangalicazsír

Elkészítés:

A szalonnát vágjuk kockákra, és egy kevés zsír társaságában, lassú tűzön olvasszuk ki, majd pirítsuk meg. A pörcöt szedjük ki a zsírból, tegyük félre tálalásig. A zsírban melegítsük fel óvatosan a juhtúrót és egy kiskanál tejfölt, de legyünk résen, ha nagy lángon olvasztjuk a túrót, gumis lehet.

A burgonyát apró lyukú reszelőn lereszeljük. Okosabbak turmixgépbe teszik és pépesítik, én ehhez sose voltam elég bátor, maradtam a fáradságosabb verziónál.A reszelt burgonyát kicsit nyomkodjuk ki a levétől, de nem kell szárazra, hiszen a levében található keményítő jó barátunk lesz a főzés során.

Adjuk hozzá a tojást, a sót, és adagoljuk hozzá a lisztet. Amolyan kelt tészta állagot kell kapnunk. Tudom, hogy ez gyakorlatlanoknak nem segítség, de annál jobban nem tudom megfogalmazni, hogy ne legyen túl kemény se, de túl lágy se. A felforrt, megsózott vízbe szaggathatjuk is mindjárt a galuskákat. (Kevésbé rutinosak kanállal szaggathatnak a vízbe néhány galuskát, hogy megnézzék, nem fő-e szét a vízben? Ha úgy tűnik, hogy túl lágy, egy kevés liszttel korrigálhatunk az állagon.)

Mivel ez nem szimpla nokedli, hanem nyers krumpli van benne, várjuk meg, míg a kis sztrapacsok feljönnek a felszínre, és onnan még hagyjuk egy-két percig főni őket. Ezután szűrővel kiszedjük a vízből, lecsepegtetjük, és a meleg szalonnazsíros, túrós keverékre szedjük. Átkeverjük az egészet alaposan, majd tányérra szedjük, megszórjuk a szalonnapörccel, igény esetén még egy kis tejföllel, őrölt borssal turbózhatjuk.

TIPP:

Én az egyszerű nokedlit mindig leöblítem hideg vízzel, amint leszűrtem, egyrészt a fölös keményítő eltávolítására, másrészt a fővési folyamat leállítására. A sztrapacskánál NEM KELL lemosni a galuskákat, azonnal mehet a zsírra.

Ugyanígy készítem a sima túrós tésztát is: szalonna kiolvaszt, zsírban a túró és a tejföl óvatosan átmelegít, arra jön a kifőtt tészta.

Hideg eperkrémleves túrógombóccal

Ez az egyik kedvenc levesünk a vegyes gyümölcsleves mellett nyáron. Még csak most fog beindulni az eperszezon, biztosan sokszor fogom elkészíteni, annál is inkább, mivel pillanatok alatt készen van, hiszen ez tulajdonképpen "csak" egy eperturmix, ha nagyon őszinték vagyunk.

Amivel kicsit különlegesebbé lehet tenni, az a levesbetét. Persze lehet csak tejszínhabbal tálalni, meg eperdarabokkal, de ez a hideg túrógombóc nagyon különlegessé teszi ezt a levest.

Hozzávalók 3 adaghoz:

40-50 dkg eper
2 dl habtejszín
porcukor ízlés szerint

a túrógombóchoz:
10 dkg tehéntúró
porcukor ízlés szerint
5 dkg darált mandula vagy mogyoró
1 evőkanál zsíros tejföl

Elkészítés:

Az epret megmossuk, lecsumázzuk, és az ízlésünk szerint adagolt porcukorral és a tejszínnel leturmixoljuk.

A gombóchoz a túrót villával eldolgozzuk, cukorral édesítjük és belekeverjük a darált mandulát/mogyorót, végül annyi tejfölt adunk hozzá, hogy egy jól formázható, nem lágy masszát kapjunk. Ebből golyókat formázunk, ha van kéznél, darált mandulába forgatjuk és a leveshez tálaljuk.

Díszítésre használhatunk mentaleveleket, én nagyon-nagyon kedvelem a menta ízét a gyümölcslevesekben. 

Sokan készítik a túrógombócot a szokásos recept szerint, amit főzni kell, én úgy gondoltam, ha már van egy receptünk, ami pillanatok alatt elkészíthető, akkor ne vágjuk már agyon ezt az előnyt azzal, hogy a betétet pihentetni kell, meg főzögetni...

Epres, túrós piskóta Anyák napjára

Biztos voltam benne, hogy úgy a lányom, mint a fiam meglátogatnak Anyák napján, így aztán mindenképpen szerettem volna kedveskedni nekik valami édességgel.

Mariannkonyha oldalán láttam néhány napja ezt a receptet, és nagyon megtetszett, úgyhogy erre a sütire esett a választásom. Nagyon ízlett mindenkinek, elkészíteni sem egy agyműtét, szóval jó szívvel ajánlom másoknak is.

Hozzávalók:

4 db egész tojás

15 dkg kristálycukor

1 evőkanál vaníliakivonat

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 csipet só

1 dl olaj

1 dl tej

túrókrém:

50 dkg túró

15 dkg porcukor

1 citrom reszelt héja

1 csomag főzős vaníliapuding

2 evőkanál 20 %-os tejföl

díszítéshez eper

Elkészítés:

Először a piskótát kevertem össze. Az egész tojásokat fehéredésig, habosodásig kevertem a kristálycukorral, majd hozzáadtam a vaníliakivonatot és az olajat. Keverés. Jöhet a liszt, amelyben előzőleg elkevertük a sütőport és a sót. Én szeretem a piskótához a lisztet átszitálni, most is ezt tettem. Úgy kevertem a lisztet a cukros, olajos tojáshoz, hogy egy adag liszt, egy kevés tej, még egy adag liszt, még egy kevés tej, amíg minden bele nem került a tálba. Kevertem még rajta egyet, majd a masszát beleöntöttem a sütőpapírral bélelt tepsibe. (A tepsi mérete 42x23 cm)

Elkészítettem a túrókrémet, összekevertem az összes hozzávalót.

A tepsiben várakozó piskótatésztába evőkanálnyi túrókrém halmokat tettem egymás mellé, majd minden pötty túrókrémre került egy negyed eper. Ha kisebb szeműek az eprek, mehet fél szem is, nem fog ártani.

180 fokosra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem a sütit.