Készülődik egy ideje ez a poszt, nem is bánom, hogy nem volt időm eddig megírni, mert ha frissen osztom meg az élményt, valószínűleg olyan áradozó és lelkes lettem volna, hogy mindenki elkönyvelte volna: ezt a nőt megvették kilóra! Azóta eltelt egy kis idő, leülepedtek az élmények, a beszámoló nem lesz kevésbé áradozó így sem, de most már van egy bizonyos rálátásom a történetre.
Mondjuk egyébként pontosan így történt: engem az a készülék, amelyik egy hétig vendégeskedett a konyhámban, megvett kilóra. Ez a gép pedig egy sous vide (ejtsd: szuvid, azaz magyarul vákum alatt) készülék volt a Sous Vide Hungary jóvoltából. A gép jött, látott és győzött. És sajnos vissza is ment a jogos tulajdonosához, de maradandó emlékeket hagyott mindannyiunkban, és persze a vezérhangyát is itt felejtette, amelyik folyamatosan jön és megy a fejünkben: hogyan tehetnénk szert egy saját sous vide-olóra? A válasz persze egyszerű: meg kell venni.
De a helyzet mégsem ennyire kézenfekvő, a megoldás felé ugyanis több lépcsőfok vezet. Először is egy vákumozónál kezdődik, ami nélkül a módszer nem működik. Ő az.
És ő pedig A Gép...
Ez a két masina az, ami felforgatta a húsokról alkotott képünket, megváltoztatta véleményünket arról, hogy vannak ilyen puccos gépek, amikért mindenki odavan, de igazából semmi olyat nem tudnak, ami nélkül ne lehetne élni. És van ebben valami igazság, hiszen a magam részéről simán leéltem naponta főző háziasszonyként 33 évet sous vide-olás nélkül. De! Manapság, amikor mindenki, aki teheti, megpróbál odafigyelni az étkezésére, minőségi alapanyagokat vásárolni, nem szeméttel etetni a családját, egy ilyen gépre lehet azt mondani, hogy úri huncutság, de csakis közvetlenül azután, hogy kipróbáltad volna. A magam részéről nem most ismertem meg a sous vide-ot, egy régen-volt-tán-igaz-sem-volt Gundel-beli főzőesten kóstoltam először talán báránybordát, amit ezzel a technikával készítettek el, aztán volt szerencsém egy alkalommal a Rosintante Stílusos Vidéki Szállodában részt venni egy vásáron, ahol a mellettem lévő standon épp ez a gép szerzett magának széles rajongótábort. Engem sem hagyva ki a partiból, persze...
Szóval a gép jött, látott és tarolt. Megpróbáltam abba az egy hétbe szinte mindent beleszuszakolni, amit érdemes kipróbálni nyomás alatt, terítékre került a csirke, a marha, a sertésszűz és egy kacsamáj is.
A konkrét tapasztalatokkal a következő posztban jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése