Rugelach

Lassan két hónapja, hogy egy betűt se írtam a blogba, nagyon sokat dolgoztam decemberben, és úgy tűnik, a munka mennyisége nem lesz kevesebb januárban sem. De ez nem nagy baj, sőt, vannak a munkámnak olyan részei is, amiket nagyon-nagyon élvezek, ez erőt ad ahhoz, hogy azt a részét is nyavalygás nélkül elvégezzem, amit azért nem annyira kedvelek.

A tegnapi egyszerű grillezett sajt, saláta vacsorához úgy éreztem, kell valami olyan lezárás, amitől a fiúk egy óra múlva nem kódorognak éhes zombiként a konyhában, Lucinda Scala Quinn pedig épp egy hasonló tésztát készített spenóttal és ricottával töltve az általam lektorált műsorában, amitől én is kedvet kaptam egy hasonló tésztához.

Az ő tésztájával nagyon könnyen lehetett dolgozni, erről az én változatomról ez egyáltalán nem mondható el. De sokszorosan megéri a fáradságot ezzel a rugelach-hal bíbelődni.

Hamarosan közzéteszem az ő verzióját is, spenóttal, túróval töltve.

Hozzávalók 8 darab kiflihez:

20 dkg mascarpone (krémsajt is jó, de nekem volt egy igen régóta árválkodó tégely mascarponém a hűtőben, végre felhasználtam)
3 dkg vaj
15 dkg liszt
3 evőkanál porcukor
csipet só

Töltelék:
baracklekvár
darált dió
egy marék aszalt vörös áfonya

a tetejére egy tojássárgája

Elkészítés:

A késes betétű aprítóba tettem a mascarponét és a vajat, pulzáltatva a gépet összedolgoztam, majd hozzáadtam a porcukrot, lisztet és sót, és csak addig nyomtam a gép gombját, amíg labdává nem dolgozta a tésztát.

Kivettem a gépből, folpackba csomagoltam és néhány órát pihentettem a hűtőben. Ez elengedhetetlenül fontos, pihentetés nélkül nincs ember, aki ebből a tésztából kiflit formáz.

Erősen lisztezett deszkán 3 mm vastag kör alakra nyújtottam a tésztát, megkentem baracklekvárral. A józan ész azt mondatja az emberrel, hogy ne sajnálja a lekvárt, mégis önmérsékletet kell tanúsítanunk, ha nem akarunk a feltekerésnél illetlen szavak kíséretében megőrülni, ugyanis a túl sok lekvár folyik ki a kifliből világba, és megy pocsékba, az meg kinek jó? Szóval kenjük meg a tésztát lekvárral, szórjuk meg dióval (mennyiségét hasonlóképpen szabályozzuk előrelátóan), dobáljuk rá az aszalt vörös áfonyát, majd pizzavágóval vágjuk először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba a kört. A szélesebb vége felől csavarjuk fel a háromszögeket kiflikké, és úgy tegyük őket a sütőpapírral bélelt tepsire, hogy a háromszög csúcsa mindenképpen a kifli talpa alatt legyen, így nem fog kibomlani sülés közben a tekercs. 

A kiflik tetejét kenjük le tojással, és 180 fokos sütőben süssük szép pirosra, nem néztem pontosan, de szerintem úgy 20 percet voltak a sütőben.

Langyosan egyszerűen lenyűgöző, de ma reggelire egy pohár tejjel sem volt megvetendő...