Tökfőzelék

Oké, tudom, hogy egy csomóan utálják, de szerintem ez is tipikusan az az étel, amit ha jól készítenek el, nem sajnálják a belevalókat, akkor nagyon finom tud lenni. Nem vagyok egy Főzelékes Feri:), úgyhogy az én tökfőzelékem a világ legegyszerűbb étele, ahogy nagyanyámtól tanultam, és amin nem változtattam évtizedek alatt sem semmit, mióta a saját konyhámban főzöm.

Sajnos lassan elfogy majd a savanyúságosok pultjáról a gyalult tök, én meg fagyasztott tökből nem főzök (minek? a tök nagyjából 98 százaléka lehet víz, ha azt lefagyasztom, jégtömb lesz. Felolvasztva meg egy élvezhetetlen katyvasz. Úgyhogy én fagyasztott tököt nem használok), úgyhogy addig kell enni, amíg van.

Hozzávalók:

1 kg gyalult tök

1 fej vöröshagyma

kevés olaj

2 púpozott evőkanál liszt

3 dl sűrű, zsíros tejföl

egy csokor kapor

só

mokkáskanálnyi ecet

pirospaprika

Elkészítés:

A zsiradékot megolvasztom, elkezdem fonnyasztani rajta a félfőre vágott hagymát. Mikor már majdnem puha, rádobom a tököt, jól megsózom, átkeverem, majd fedő alatt puhára párolom. Nagyon-nagyon ritkán van szükség plusz folyadék hozzáadására a tök párolásakor, mert a tök nagy része víz, úgyhogy a sózás és a hő hatására bőven kienged magából annyit, amennyiben megpuhul. Közben a lisztből és a tejfölből elkészítem a habarást, egy kevés forró vízzel csomómentesre keverem, ráöntöm az elkészült tökre. Hozzáadom a pirospaprikát, a kaprot, és rottyantok rajta egyet, odafigyelve, nehogy leégjen, főzöm pár percig, hogy a liszt nyers íze eltűnjön, megkóstolom, ha kell, még fűszerezem, és kész is.

Szoktam úgy is készíteni, hogy amikor a tök megpuhul, megszórom liszttel (vagyis staubolom), aztán adom hozzá a tejfölt. Mivel azonban ilyenkor a liszt hajlamos a csomósodásra, és a csúf kis nokedliket nem annyira méltányolom a főzelékben, inkább habarni szoktam.