2013. november 20., szerda

Salátaleves

Mindig tisztelettel néztem a gyerekeimre, akik olyasmit is megettek a kezemből kisbabaként, amit én felnőttként biztos nem ettem volna meg senki kezéből. Ilyen volt a céklapüré, a paradicsomos krumpli, és a salátafőzelék. Én a salátát legjobban a tojásos nokedli mellé szeretem, se főzeléknek, se levesnek nem nagyon tudom elképzelni. Váratlanul is ért, mikor Sólyom Gabi, kedvenc mesterem pénteken azzal várt, hogy jöjjek, kóstoljam meg a salátalevest, amit a Nyitott Műhely résztvevőinek főzött. Ráadásul a gyomrom sem volt egészen rendben, de a világért sem akartam volna Gabit megbántani, így megkóstoltam a levest. Igaz, csak miniatűr adagot a rakoncátlankodó bélés miatt, de milyen jól tettem! Elsőként azt tapasztaltam, hogy a forró leves kellemesen megnyugtatja háborgó bensőmet, aztán a finom fokhagyma íz áradt szét a számban, végül pedig a tejszínes, tojásos habarás könnyű textúrája tűnt fel. Köszönöm Gabi a rám gondolást, és a receptet is, no meg a végtelen türelmet, amivel alkotásaim során mellettem állsz! Meg kell mondanom, hogy vasárnap, amikor a Szimpla Piacon jártam, és hazavittem két csodálatos csokor narancssárga(!) céklát, eszembe sem jutott a leveleit eldobni, hasonló krémleves készült belőle, és az is isteni volt. 
A salátaleves receptjét, és a nekem szóló ajánlást  ITT olvashatjátok.


És megmutatom a két tárgyat is, amit pénteken Gabinál készítettem az útmutatásai alapján.




1 megjegyzés: