2013. október 26., szombat

Bukta. Ja nem! Bagel.

Mint oly sok hasznos információval, a Budapest Bagel nyitásával is a Facebookon találkoztam. Nem vártam sokáig, hogy nyakamba vegyem a várost és elzarándokoljak a Kecskeméti utcába, hiszen sok kulináris gyengém van, de az egyik legérzékenyebb gasztronómiai pontom a bagel. Imádatom az első pillanattól töretlen irányába, mióta csak megismerkedtünk. És az már nem most volt. Sajnos nem találtam megbízható adatot a neten arra, mikor nyitott a New York Bagel Budapesten üzletet, de az biztos, hogy 1997 előtt volt, és az első üzletük a Bajcsy-Zsilinszky út 21-ben volt, a mai Box utca étterem helyén, aztán nyitottak még egyet az Astoriánál. Én mindkettőnek törzslátogatója voltam, tekintve, hogy a Bajcsy-Zsilinszky útiba a Szabadság téri munkahelyemről jártam rendszeresen, az Astoriában lévőt pedig szinte egész nap láttam az akkori munkahelyem ablakából. Ó, az a krémsajtos bagel...! Hosszú percekig voltam képes csodálni a gépekből kipotyogó friss, meleg karikákat, beszívtam az illatukat, és rajongtam értük.
Ha külföldön járok, most is bagel bárba vezet az utam, Londonban nem voltam rest vasárnap reggel egész a Viktória pályaudvarig gyalogolni, hogy friss, meleg bagelt reggelizzek, de New Yorkban is első dolgom volt házigazdáimat megkérni, hogy vigyenek el bagelt reggelizni. Magam is sütök otthon bármikor. Egyszóval: megdöglök a bagelért és kész.
Ezért voltam nagyon boldog, mikor olvastam, hogy Budapest Bagel néven új hely nyílt a Kecskeméti utcában, rögtön szerveztem is egy anya-fia programot ezen a héten. Elmentünk egy jó filmet megnézni, aztán pedig irány a földi paradicsom. Legalábbis a helyet méltató cikkekből ezt vizionáltam. 
Nos, vízió persze volt, de korántsem olyan, amilyet szerettem volna. A hely szinte üres, ami tekintve a jogi egyetem közelségét és a késő délutáni órát, elég furának tűnt. A bageles kosár állapota már ennél jóval aggasztóbb volt, árválkodott benne öt tökéletesen egyforma péksütemény, amin ha nem is látszott még az idő vasfoga, de nem voltak teljesen frissek, az biztos. De még ez sem szegte kedvemet, hiszen a hely hangulatos, gondoltam, kellemesen megbeszélgetjük az előzőleg látott filmet és a BKV-ellenőrök szintén előzőleg tapasztalt tapló stílusát a fiammal, végül is nem ismerkedni jöttünk. 
Sajnos ugyanezt gondolta a pincér lány is, mert köszönéssel nem fárasztotta magát, és hosszú percek teltek el, mire egyáltalán bármiféle tudomást látszott rólunk venni, de ez csak abban merült ki, hogy szólt egy fiúnak, hogy bagelt akarunk enni. Innentől viszonylag gyorsan hozzájutottunk az ételünkhöz, igaz, hogy nagyjából csak a pármai sonkás és a pármai sonkás változatból választhattunk. Amikor a sonkát elővették a hűtőből, zaklatott lelkem kicsit megnyugodott, mert felismerni véltem a sonka csomagolásából az eredetét, és az tutinak látszott. Maga a kompozíció nem volt rossz, de átütőnek nem nevezném, és biztos, hogy még egyszer ezért a minőségért nem vágok át a városon. A tulajdonosoknak pedig tiszta szívvel tanácsolom, válogassák meg úgy a személyzetet, hogy a vendég vendégnek érezze magát náluk, ne felesleges nyűgnek a pincérek nyakán, akiknek megzavarják kellemes délutáni sziesztájukat. Mert aztán majd lehet megint jajongani, hogy nem ment a bót, pedig szívüket-lelküket beletették.






2 megjegyzés:

  1. Kár, hogy még mindig itt tartunk a vendéglátóip.helyek tekintetében, mintha állna az idő. Sajnálatos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszerűen nem értem. Van egy isteni helyen lévő helyisége, megcsinálja tök hangulatosra, kitalál bele valami hiánypótlót, ami klasszul felfuttatható lenne. És akkor alkalmaz egy olyan lányt, akit ez az egész egyáltalán nem érdekel...

      Törlés