2013. április 14., vasárnap

Ha tavasz, akkor tojásos nokedli

Úgy emlékszem, nem találkoztam olyan emberrel eleddig, aki ne imádta volna a tojásos nokedlit salátával. A magam részéről ha nincs hozzá fejes saláta, inkább nem eszem, sőt, amilyen zsarnok vagyok, nem is készítem. Most minden volt hozzá: saláta, tojás, jókedv és napfény.

Hozzávalók a nokedlihez:
40 dkg liszt
2 tojás
tej

4 tojás felverve a tetejére

Hozzávalók a salátához:
saláta
só, cukor, ecet, víz

Elkészítés:
Egy ötliteres lábasba vizet tettem oda forrni. Egy öblös tálba beleöntöttem a lisztet, egy csapott evőkanál sót - a halálom a sótlan nokedli... -, hozzáadtam két tojást, kicsit elkevertem a liszttel, majd elkezdtem a tejet önteni a masszához. Önt, kever, önt, kever, egészen addig, amíg nem túl lágy tésztát kapunk. Azt tanultam, hogy a jó nokedli (legalább fele részben) tejjel készül, és nem kell túlságosan kidolgozni, de pihentetni se célszerű, mert meglágyul. Jó időzítés mellett ekkor már forr a víz, amit szintén megsóztam, majd beleszaggattam a nokedlit. Én azóta szeretem ezt a műveletet - na jó, ez túlzás, hogy szeretem, de már nem ver le a víz, ha nokedlit kell készíteni -, amióta Fackelmann szaggatót használok. Van még Tupperware is, de az inkább kisebb mennyiséghez jó, ha több személyre kell nokedlizni, letörik a csuklóm a művelet végére.

 
A kiszaggatott nokedlit néhány percig főzöm, majd egy tésztaszűrőbe öntöm, lehetőleg a mosogatóban mindezt. Sajnos előfordult már, hogy a mosogatóba belehelyeztem ugyan a tésztaszűrőt, de gondosan a mosogatótálba zuttyantottam a nokedlit. Ezt a hibát rohadt nehéz korrigálni, mert ugyan az lenne az első, önkéntelen mozdulata az ember lányának, hogy kézzel gyorsan belelapátolja a megfelelő edénybe a cuccot, igen ám, de nem kell hozzá sok ész, a nokedli ilyenkor tűzforró. Nem, nem mesélem el, mi történt, amikor erről megfeledkeztem, ne is kérjétek!:) Hideg vízzel leöblítem a nokedlit, alaposan lecsöpögtetem, majd egy alkalmas - teflon - serpenyőben melegedő egy-két evőkanálnyi olajra öntöm. Átkavarom, hogy újra forró legyen a tészta, akkor ráöntöm a habosra vert, megsózott tojást - természetesen minél többet, annál finomabb lesz -, és közepes lángon kavargatom, amíg meg nem szilárdul a nokedlin. Túlsütni nem tanácsos, mert úgy nem finom, ráadásul a serpenyőben még utólag is sül egy kicsit, miután már nem ég alatta a gáz. A salátát mindezeket megelőzően leveleire szedtem, alaposan megmostam. Elkészítettem a salátalevet, megfürdettem benne a leveleket. Nem mondom, hogy ehhez a roppant egyszerű(nek tűnő) ételhez nem kell rutin. De, kell. Nekem évekig nem sikerült olyan nokedlit csinálnom, amivel elégedett lettem volna, de most már azért nagy biztonsággal készítem.És a salátalé ízét is el kell találni, ki mennyire édesen vagy ecetesen szereti.

A bejegyzés 2007. április 14-én, tehát éppen hat éve látott napvilágot megboldogult fakanálos blogomban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése