Emlékszem, évekkel ezelőtt szent borzadállyal néztem mindenkire, aki életében evett már mogyoróvajat, sőt, képes még szeretni is azt. Aztán harmadik amerikai látogatásom során valahogy egy fiókból, rejtélyes körülmények között a kezembe került egy mogyoróvajjal töltött csoki, ami egyszerre volt gazdagon krémes, lágy, édes és sós, és ez utóbbi párosítással teljesen levett a lábamról.
Már régen rakosgatom a receptet, azt tervezve, hogy a Maradj talpon című vetélkedő utolsó forgatási napjára, melyben van szerencsém nekem is dolgozni, a kollégáknak amolyan búcsú ajándékként viszek egy kis mogyoróvajas sütit. Erről menet közben lebeszéltem magam, hátha a kollégák között is van olyan, aki ellenérzéssel viseltetik a mogyoróvajjal szemben. A családi teszten sem ment át csont nélkül, de én feltétlen rajongója lettem. A keksz nem puha és omlós, ellenben ropogós, kávé mellé például egészen eszméletlenül jó.
Hozzávalók 30 közepes méretű darabhoz:
6 dkg vaj
15 dkg mogyoróvaj (sima vagy darabos, egyre megy)
1 tojás
15 dkg liszt
15 dkg barnacukor
1 teáskanál szódabikarbóna
Elkészítés:
A kétféle vajat robotgéppel habosra keverem. Hozzáadom a tojást, azzal is keverem egy kicsit, majd hozzáadom a cukrot és a szódabikarbónával elkevert lisztet, sót, majd ennek a keveréknek is adok a robotgéppel egy fordulót. Nem lesz homogén a tésztamassza, kézzel még gyúrjuk át alaposan. Formáljunk kis golyókat a masszából, és ültessük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, tekintettel arra, hogy sütés közben a szódabikarbónától terjedelmesek lesznek a kekszek. 190 fokon 10 perc sütés elég nekik. Amikor kivesszük a sütőből, még lágynak fogjuk érezni a tésztát, de emiatt nem kell aggódnunk, miközben hűlnek a kekszek, meg is fognak szilárdulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése