Birsalmakrémleves – az őszi ízek kavalkádja

Az ősz egyik legillatosabb gyümölcse a birsalma, és nincs is jobb módja, hogy a szezon ízeit asztalra varázsoljuk, mint ha egy finom, krémes birsalmakrémlevessel kényeztetjük el a családot. 

Ez a leves nemcsak ízletes, hanem  illatos, fűszeres is, ráadásul előző nap elkészítve az ízek még mélyebben összeérnek. Az előre elkészíthetőség vendégvárásnál nagy előny lehet...

A múlt héten Balatonfüreden jártunk, szeretünk ősszel is Füreden sétálni, sőt, jobban szeretünk ősszel, mint nyáron, az az igazság. A Borcsa étteremben rendelte a férjem ezt a levest, és meg kell mondanom, isteni volt, úgyhogy nem volt kérdés, hogy megpróbálom megalkotni a saját verziómat. Még van egyetlen fűszer, ami a füredi verzióban benne volt, és én még nem jöttem rá, mi lehet az, de az én verzióm is nagyon finom lett, szívből ajánlom kipróbálásra.

Hozzávalók 7 főre:

4 nagyobb birsalma (kb. 1-1,2 kg)

2 evőkanál cukor
1,5 evőkanál vaj vagy kókuszolaj
2 liter víz vagy almalé (esetleg felesben)
1 nagy rúd fahéj (vagy 1 csapott teáskanál őrölt)
1,5 cm friss gyömbér (vagy 1 csapott teáskanál őrölt)

1 nagy csipet szerecsendió
1 púpos csipet vaníliamag vagy 1 teáskanál vaníliakivonat
3–4 evőkanál méz/datolya szirup/juharszirup, ki mit használ
1 nagy csipet só
250 ml tejszín (vagy növényi alternatíva, például kókusztej)
szárazon pirított, szeletelt mandula, kevés citromlé és méz a tálaláshoz

Elkészítés:

A birsalmákat alaposan megmossuk, héjastul feldaraboljuk (magház nélkül). 

A választott zsiradékon (én olajat használtam) megkaramellizáljuk a két evőkanál cukrot, majd rádobjuk a feldarabolt birsalmát, átforgatjuk, átforrósítjuk.

Felöntjük a vízzel vagy almalével, hozzáadjuk a fahéjat, gyömbért, sót és vaníliát.

Lefedve főzzük kb. 30–35 percig, amíg a birsalma teljesen megpuhul.

A fahéjrudat eltávolítjuk, az egészet krémesre turmixoljuk, majd sűrű szitán vagy szűrőn átszűrjük. 

Belekeverjük a tejszínt és az édesítőt, majd ízlés szerint pici citromlével frissítjük az ízeket.

Tálaláskor megszórjuk pirított mandulával vagy dióval, és csorgathatunk rá egy kevés mézet.

Tipp:

A leves még finomabb, ha előző nap elkészíted, hiszen az ízek szépen összeérnek.

Készítheted úgy, hogy nem hámozod meg a birsalmát, akkor sűrűbb állagot fogsz kapni, de készítheted úgy is, ha nagyon szőrös a gyümölcs, hogy meghámozod. Ebben az esetben elképzelhető, hogy szükség lesz egy kis keményítős sűrítésre.

Utálatos dolog átpasszírozni a sűrű birskrémet a szűrőn, de hidd el, fontos lépés. A birs csakúgy, mint egynémely körtefajta, tele van apró kövecskékkel, nem tudok rá jobb szót, mert ezek ugyebár nem magok, hanem ilyen kemény kis izék. Ezeket jobb, ha nem engedjük bele a levesbe, nagyon kellemetlen tud lenni.

Melegítéskor lassan, alacsony lángon melegítsd újra, és ha szükséges, adj hozzá kevés vizet vagy tejszínt. Mivel a birsalma dugig van pektinnel, és a héját is rajta hagytuk főzéskor, szinte biztos, hogy higítanod kell majd.

Tálalás előtt  csorgathatsz rá pár csepp citromlevet, hogy feléledjen a leves íze.

Langyosan a legfinomabb, ha túl meleg a leves, kevésbé érezni benne az ízeket.

Érdemes a fűszerezésével kísérletezni, ha jól csináljuk, el fogjuk találni azt a kellemesen fűszeres ízvilágot, amit szeretnénk.

És végül: légy nagyon óvatos a birsalma tisztításánál, kőkemény tud lenni, nagyon vigyázz, meg ne szaladjon a kés, amikor a magházát vágod ki például, mert csúnya sérülés lehet a vége.

Jöjjön végre egy ultrabrutál egészséges recept! Gyömbéres immunerősítő

Angol nyelvterületen az a neve, hogy ginger shot, és a shot szó igencsak jól jellemzi ezt az italt. A shot magyarul rúgást, lövést jelent, és ez az energiabomba pont egy rúgás az immunrendszernek, azt üzeni, ébresztő, munkára!

Mariannál, a Mariannkonyha blog írójánál láttam meg az ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg fogom én is csinálni magunknak, már csak azért is, mert a családban mostanában gyakrabban fordulnak elő légúti megbetegedések, mint az indokolt lenne, ami egyértelműen az immunrendszer gyenge működésére utal. Így aztán nekiálltam.

Hozzávalók:

6-7 dkg gyömbér
2 narancs
1 citrom
méz ízlés szerint

1 púpos teáskanál kurkuma
egy csipet cayenne-i bors
egy csipet fehér bors

2,5 dl víz

Elkészítés:

Az elkészítés roppant egyszerű, bár kissé macerás. Nálam úszott az egész konyhapult, de a következő adag készítésénél már rutinos leszek. Tehát: a gyömbért meghámozzuk, aprítógépbe tesszük. Utánaküldjük a citrusokat, az a legjobb, ha kifilézzük őket, és a húsukat használjuk, ha ehhez nincs türelmünk, nyomjuk ki a levüket, úgy küldjük a gyömbér után. Következik a kurkuma és a fűszerek, végül a víz.

Alaposan turmixoljuk le a keveréket, én a késes betétű aprítómat használtam, remekül működött.

Fogjunk egy szűrőt és egy sűrű szövésű anyagot, azon alaposan, precízen szűrjük át a keveréket, egy kanál hátával nyomkodjuk a matériát, hogy minden cseppet kinyerjünk belőle.

Én még a nyáron a Temuról rendeltem sajtkészítéshez használt anyagot, ezzel gyerekjáték a lé kipréselése.

Végső lépésként édesítsük ízlésünknek megfelelően mézzel az italt, ne feledjük, a méz is kiváló immunerősítő.

Ennyi az egész, mehet a lé jól záródó üvegbe, hűtőben biztosan eláll két hétig. Naponta egy felest kell belőle lenyomni.

TIPP:

Fogyasztás előtt alaposan rázzuk fel az italt.

A száraz anyagot, ami visszamarad a préselés után, egy sütőpapíron oszlassuk el vékonyan, a sütőben nem túl magas hőmérsékleten szárítsuk ki kopogósra, majd daráljuk le, remek tea alapot kapunk, csak rá kell önteni a forró vizet, máris kortyolhatjuk a gyömbérteánkat.

Új poszt, régi recept - a legjobb bagel

A bagel Lengyelországból, a 17. századi krakkói zsidó közösségből ered. Az első írásos említése 1610-ből származik, kör alakja a folytonosságot és az élet körforgását jelképezte.

A bagelt a kelet-európai zsidó bevándorlók vitték magukkal az Egyesült Államokba a 19–20. század fordulóján, ahol New Yorkban vált igazi ikonikus streetfooddá.

Európában csak a 20. század végén kezdett újra népszerű lenni, főként az amerikai kávézóláncok (pl. Starbucks) terjedésével. Ma már a nagyvárosokban (London, Berlin, Budapest) is elérhető, és egyre inkább a modern, gyors, de minőségi reggelik része.

Nekünk családilag óriás kedvencünk, annál is inkább, mert ez a bagel, aminek a receptjét olvassátok, a kezdéstől számítva egy óra alatt el is készül, tehát alkalmas még akár olyan esetekben is, amikor váratlanul derül ki, hogy nincs otthon reggelire való péksütemény.

Amikor legutóbb fél adagot sütöttem, videóra vettem az elkészítés lépéseit, mutatom:

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg liszt
7 gr porélesztő
2 evőkanál cukor
2 teáskanál só
3 dl meleg víz
3 dkg tejpor (elhagyható)
tojássárgája a kenéshez

Elkészítés:

Egy edénybe öntöttem a hozzávalókat, nem bonyolítottam a dolgot, a porélesztő is ment az edénybe anélkül, hogy elkevertem volna a vízzel. Összeállítottam a tésztát, alaposan kidolgoztam. Könnyen kezelhető tészta kerekedik az anyagokból, öröm vele dolgozni. 30 percig kelesztettem letakarva a cipót, majd 8 részre vágtam, azután minden gombócot kinyújtottam,  hosszú oldalú téglalapot formáztam belőle, hosszanti tengelye mentén hurkát sodortam belőle, majd igyekeztem csinosan összeilleszteni a két végét. 

Ebben az állapotában még kelt pár percet, majd következett a fürdő: egy kis lábasban vizet forraltam, tettem bele egy maréknyi kristálycukrot, ebben a szolidan gyöngyöző vízfürdőben pancsoltak a karikák fél-fél percet oldalanként. Ezután sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket, megkentem gazdagon tojássárgájával, megszórtam mákkal és lenmaggal, végül 20 percet töltött a 180 fokra előmelegített sütőben.

Gyerekkorunk kedvence, a lekváros bukta

Van valami varázslatos a kelt tésztában. A puha, illatos, édes tészta, ami alatt a lekvár lapul, mintha mindig is ott lett volna. Számomra a bukta nem csupán édesség: családi emlékek, reggelek illata, a nagymamám konyhája, amikor még minden ráérősen, szeretettel készült.

Ez a lekváros bukta pontosan ilyen: egyszerű és otthonos. Most megmutatom, hogyan készítheted el te is – mert hiszek abban, hogy a jó dolgokhoz nem kell bonyolult recept, csak egy kis türelem és szeretet.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
egy csipet só
5 dkg olvasztott, de már nem meleg vaj

kemény lekvár a töltéshez, legjobb a szilva, de ki milyet szeret

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe tettem egy keveset a kimért cukor mennyiségből, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. A hozzávalókat konyhai robotgép táljába tettem a vaj kivételével, hozzáöntöttem a tejet, majd megdagasztottam. Azt követően, hogy összeállt a tészta, hozzádagasztottam a puha vajat is. Lisztezett gyúrólapra húztam és alaposan átdolgoztam. Folpackkal letakart edényben kb. egy óra alatt duplájára dagadt.

A tésztát kissé átgyúrtam, ujjnyi vastagra nyújtottam, és olyan téglalapokra vágtam őket, amik csaknem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. Közepükre hosszában lekvárt tettem - ne essünk túlzásba, a sok lekvár biztosan kifolyik a tésztából, és csak bosszúságot okoz -, majd a téglalap hosszabb oldalát ráhajtottam a lekvárra, mintegy lezárva a bukta oldalát. Végül feltekertem a tésztát, ahol a két réteg találkozott, összecsipkedtem, ez a rész került a sütőpapírral bélelt tepsiben alulra.

A bukták tetejét megkentem egy kevés tejjel elkevert tojássárgájával, hagytam újabb 20-25 percet kelni, újabb tojásos lekenés következett, végül 180 fokos sütőben, alsó-felső sütési beállításnál kb. 25 perc alatt pirosra sütöttem.

 

Ropogós házi rétes, ahogy otthon készül

Igen, tudom, manapság már nem divat kézzel húzott rétest készíteni otthon, mert az olyan macerás. Nos, az igazság az, hogy kell hozzá némi előkészület, de ha az ember gyakorlatot szerez a réteskészítésben, akkor nem több idő és energia, mint egy bármilyen másik süteményt elkészíteni.

Szombaton inspiráló napom volt, és mire hazaértem a pátyi rétes workshopról, még mindig csak a rétes járt a fejemben, és a házi feladat, ami úgy szólt, hogy másnap álljunk neki egy újabb adag rétesnek önállóan, hogy rögzüljön a kezünkben és a fejünkben mindaz, amit szombaton megtanultunk. 

Túrós, meggyes-mákos, káposztás

Káposztás rétes

Sós túrós rétes

A tészta roppan, a káposzta illata betölti a konyhát, és minden falatban ott van az otthon íze. Egyszerűen nem lehet abbahagyni!

A posztban nem fogom leírni az apró trükköket, azt az ember vagy élőben ellesi valakitől, vagy a saját belefektetett energiája által saját maga kikísérletezi. A lényeg megígérhetem, benne lesz a posztban.

Hozzávalók 4 rúd réteshez:

50 dkg finom liszt (igen, sima BL-55-ös)
1 (kicsi) egész tojás
1 evőkanál olvasztott zsír
fél evőkanál étolaj
3-3,5 dl langyos víz
fél evőkanál só

a továbbiakhoz még 4-5 evőkanál olvasztott zsír

Elkészítés:

- A lisztet átszitáljuk, ez fontos.

- Hozzáadjuk a tojást, zsiradékot, majd elkezdjük adagolni a sós vizet. Nagyjából a kétharmadát nyugodtan hozzáönthetjük az elején, aztán pedig apránként adhatunk még hozzá, ha szükségét érezzük.* Nem biztos, hogy az összes vizet felveszi a lisztünk, ez függ a liszt minőségétől.

- Most jön a kidolgozás, és ez bizony fáradságos munka, még akkor is, ha eleinte robotgéppel dolgozunk, a kézi kidolgozást nem ússzuk meg. Ha mégis elblicceljük a melót, simán előfordulhat, hogy egy csomós, nem nyúló tésztát kapunk, amiből az életben nem lesz jó rétes, vagy leginkább semmilyen. True story......

A tészta kidolgozásának mikéntje. Itt még ragad a tálhoz is, a kezemhez is, kell még neki jó pár perc

- Amikor a tészta elválik a kezünktől is, a táltól is, készen vagyunk. Sima, gyűrődésmentes, apró buborékos felületet kell látnunk. Ekkor készítsünk sima tésztagombócot, a tészta széleit hajtsuk a gombóc alá, majd lisztezett konyharuhára tegyük le, olajozzuk le a tetejét, és egy konyharuhával letakarva hagyjuk pihenni legalább egy órát.

Hallgass rám, és te ne tedd alufóliára, rá fog ragadni

- Ha letelt a pihenőidő, egy asztalt teríts le tiszta lepedővel vagy asztalterítővel, vékonyan szórd meg liszttel. A tésztagombócot emeld fel, és a kézfejeden elsősorban a közepénél kezdd el vékonyítani, jusson eszedbe, hogyan csinálják ezt az olasz pizzaiolók. Neked nem kell olyan virtuóznak lenned, de a feladat kábé ugyanaz, mint az övék.

- Tedd a kissé megnyújtott tésztát az asztal közepére, kend le zsírral, majd a széleknél kezdve kezdd el húzni a tésztát, egyre nagyobbra, és nagyobbra nyújtva.

- Ha a tészta betakarja az asztalt, az oldalain lelógó vastag tésztaréteget vágd/szakítsd le, tedd félre, ha elég szorgalmas vagy, ezt újra kidolgozhatod, húzhatod és töltheted. Most szólok, az nem fog olyan könnyen menni, mint az első adag.

- Elkezdődhet a töltés. A tésztát egyenletesen spricceld meg olvasztott zsírral, oszlasd el a tésztán a tölteléket, majd a szélek behajtása után a lepedő segítségével tekerd fel a tésztát.

Gurítunk. Ezt a videót 1,4 millióan látták a Facebookon.

- A tésztát vágd fel a tepsidnek megfelelő hosszúságú darabokra, sütőpapírral bélelt tepsibe pakold bele, majd a tetejét kent le vagy olvasztott zsírral, vagy ha a töltelékhez illik a tejföl, akkor egy kevés tejjel higított, egy tojássárgájával elkevert tejföllel.

- 180 fokosra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt süsd szép pirosra a réteseket.

*Itt az a probléma a recepttel, hogy azt, hogy milyen a jó rétes tészta állaga, egy receptből sose fogod megtudni, azt ki kell tapasztalni. Igazából talán azt mondanám, hogy a nokedli tésztánál egy gondolattal keményebb, de egy kelt tésztánál lágyabb. Tudom, nem sokat segítek, de másként nem tudom elmagyarázni.

Jó tanácsok:

- Ne kezdj el rétest sütni, ha nincs épp nyugi otthon, ha van más dolgod, ha a gyerekeidet, unokáidat várod, ha nem vagy kipihent, ugyanis garantált a kudarc ilyenkor. A réteskészítés nem ördöngősség, de rá kell szánni az időt, az energiát, nem lehet összecsapva letudni. Ugyanakkor nem is misztifikálnám túl a rétest, szerintem mindenki meg tudja tanulni, ha nekem sikerült, neked is menni fog.

- Sokan sokféleképpen készítik a rétest, én nem állítom, hogy az a módszer, amit én megtanultam, az egyedül üdvözítő. Rengeteg videót megnéztem, mindből szeretem leszűrni azt az elemet, amely számomra hasznosnak tűnik. Aztán majd a gyakorlat megmutatja, tényleg az volt-e?

- Rengetegféle töltelékkel készítheted a rétest, érdemes elmozdulni a túrós, almás vonalról, és amikor már flottul megy, kicsit extravagánsabb töltelékeket is kipróbálni. Gondolok itt például a burgonyás rétesre mondjuk.

- Tartsd szem előtt az ahány ház, annyi szokás elvet, ne gyere nekem azzal, hogy ezt másképp KELL, mint ahogy én csinálom. Nem, semmit sem KELL másképp csinálni, mindent úgy érdemes csinálni, ahogy neked kézre esik, ahogy te tanultad, ahogy te szoktad csinálni. Kérlek, ne erőltesd rá a véleményedet senkire! Én se teszem.