Sült padlizsántekercsek

Puglia... Hol is kezdjem? Megpróbálom röviden bevezetni a soron következő recepteket. Valamikor februárban jutottam el odáig, hogy nem bírom tovább a telet, a szürkeséget, a bezártságot, ezért egyszerűen muszáj végre elutaznom valahová. Valahová, ahol süt a nap, tenger is van, és nem elhanyagolható módon ehető az étel. Ekkor tolta az univerzum az orrom elé a Baraka utazási iroda ajánlatát egy pugliai gasztrotúráról. Miután a gerinctörésemet megelőzően már egy kéthetes pugliai körút csontra le volt szervezve, de mivel én egy székről a padlóra estem, az út pedig ezzel kútba esett, a hiány azóta is ott égette a kis bensőmet, így aztán most nem is volt kérdés, hogy ebbe az útba belecsapok. A barátnőmmel mentem, akit épp szintén a fulladásos halál felé kergetett a tél és a bezártság, úgyhogy április 19-én nekivágtunk a kalandnak. Hát napsütést viszonylag keveset láttunk, esőt annál többet, de tenger tényleg volt, és az étel nemcsak ehető volt, hanem pompázatos.

A túrának részét képezte két este, amikor a vacsoránkat mi készítettük el, természetesen a szálláson lévő étterem séfjével. Ez az étel a második estén szerepelt, és kitűnőre vizsgázott, így tegnap neki is ugrottam, hogy itthon is elkészítsem.

A kép még Olaszországban készült, rossz fényviszonyok között, de hát abból főzünk, amink van, ugyebár...

Hozzávalók 2-3 főre:

2 db kerek, duci padlizsán, könnyebb lesz tölteni, mint a hosszúkás változatot
1 gombóc mozzarella kockákra vágva, annyi kell, ahány szelet padlizsánunk lesz
10 dkg szeletelt mortadella
friss bazsalikomlevelek
3 dl sűrű paradicsomszósz

egy csészényi reszelt parmezán
fogpiszkálók
olívaolaj

a mártáshoz:

egy vöröshagyma

1 doboz paradicsom konzerv

só

Elkészítés:

Ha frissen készítjük a paradicsomszószt, akkor egy kevés olíván a finomra vágott hagymát megdinszteljük, ráöntjük a darabolt paradicsomot, megsózzuk, icipici vizet adunk hozzá, és nagyjából 40 perc alatt sűrűre főzzük a mártást. Vehetünk természetesen kész mártást is, egy a lényeg, hogy jó sűrű legyen, hogy az elkészült étel alatt ne álljon semmiféle folyadék. Legalábbis nekem ez fontos, a világ végéig szaladok azoktól az ételektől, amik alatt áll a szutty. Nem tudom, milyen becsípődés ez, de ez van... Én most a saját, nyáron eltett mártásommal dolgoztam.

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk, és kb 3 mm-es szeletekre vágjuk hosszában. Használhatunk mandolint is, ha van nekünk olyanunk, de késsel is szépen el lehet vele boldogulni.

Egy megfelelő méretű tepsibe sütőpapírt terítünk, megkenjük olívaolajjal, ráfektetjük szorosan egymás mellé a padlizsán szeleteket, lekenjük őket olajjal, kissé megsózzuk, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt átsütjük őket, majd kihűtjük a megsült zöldséget.

Ha a szósz és a padlizsán is elkészült, kezdődhet a böngyörgetés.

Egy szelet padlizsánt magunk elé teszünk, vékonyan megkenjük paradicsom szósszal, ráhelyezünk egy szelet megfelelő méretűre vágott mortadellát, megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal, egy bazsalikomlevélbe becsomagolunk egy kis kocka mozzarellát, rátesszük a padlizsánra, feltekerjük és a csomagot megtűzzük egy fogpiszkálóval.

Egy merőkanálnyi szószt öntünk a sütőtál aljára, abba ültetgetjük szépen az egyre sokasodó padlizsán tekercseket.

A maradék szószt a tekercsek tetejére kenjük, alaposan megszórjuk reszelt parmezánnal, majd 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük az ételt.

Előételnek is kiváló, jól előkészíthető, a hűtőben szépen elvárakozik, amíg sor nem kerül rá, de szerintem nyári estéken főételnek is nagyon tuti egy pohár borral.

Variálhatod a tölteléket, ha akarod, nekem most a spenót-ricotta keverék jutott eszembe, de nem lehet ez rossz gombás töltelékkel sem.

Konyhagép ajánló

Nem, sajnos nem kapok a reklámért egy rohadt buznyákot se, sőt, a blog olvasóitól hálás köszönőleveleket sem nagyon hoz a gmail, ennek ellenére mégis megírom ezt a posztot, mert szeretek jó dolgokat ajánlani.

Történt a múlt héten, hogy szeretett Moulinex aprítóm megadta magát. Az előző darabnak a motorja égett le, teszem hozzá, rengeteg sok évi szolgálat után, ennek a mostaninak pedig a kés műanyag nyele fáradt el, szintén tisztes szolgálati idő elteltével. Amúgy konyhagépek terén a Moulinex márkát preferálom, mert nálunk nagyon bevált. 

Volt egy konyhai robotgépem, amit 1982-ben Svájcból kaptunk nászajándékba, az 30 éven át szolgált, ekkor alapozta meg a Moulinex nálam a renoméját.

Szóval szegény aprító jobb létre szenderült, de mivel enélkül a gép nélkül az én háztartásom nemhogy fél karú óriás, de egyenesen kar nélküli, így pótolni kellett a hiányt. Van ugyan egy csodaszép Kitchen Aid darabom, annak műanyag a tálja, és tapasztalatból tudom, hogy elég az első vöröshagymát leaprítani benne, és soha az életben ki nem űzöd belőle a hagymaszagot, ezért arra nem használom. Viszont soffrittóhoz, egyéb dolgokhoz a hagyma elengedhetetlen, szóval a gordiuszi csomót át kellett vágni. Mivel a régi típust nem lehet már kapni, így született meg ez a kis szépségjóság:

800 wattos a motorja, kimondottan csendes, két kés tartozik hozzá, ami tökéletes aprítást, krémesítést biztosít, ÉS üvegből van a tartálya, ami egyet jelent azzal, hogy kevésbé gyorsan veszi be a szagokat, mint a műanyag, és mosogatógépben is tisztítható. Ezenkívül valószínűleg sokkal tovább marad gusztusos a tartály, nem úgy, mint a műanyagok, amit bekarcolódnak, bemattulnak. Ráadásul most akcióban nem volt még tízezer pénz se az ára, szóval rögtön kettőt vettem, tekintve, hogy kiderült, a lányomnak is tönkrement az előző darabja, ráadásul mindjárt születésnapja lesz, úgyhogy...

Tegnap az avokádós tésztánál kipróbáltam a kicsikét, hát soha rosszabb teljesítményt egy aprítótól!

Vendégváró pestós csiga

Itt is megörökítem a jeles eseményt, miszerint Gabó barátnőm, akivel hát lassan huszonéve ismerjük egymást, végre eljutott hozzánk egy késői ebédre. Annak, hogy a huszonév ellenére ez most történt meg először, az a roppant egyszerű magyarázata, hogy külföldön él. De a héten végre összehoztuk a dolgot, a vacsora után még színházba is eljutottunk, szóval perfekt volt a nap. Olasz húsgombócot rittyentettem neki, egyrészt mert az szinte mindenkinél tuti befutó, másrészt meglehetősen büszke vagyok a saját spagettiszószomra, ami az alapját képezi ennek az ételnek, azt is meg akartam neki mutatni. Ámde előtte egy klassz kis előétel mindenképpen járt neki.

Hozzávalók 9 darabhoz:

1 csomag friss leveles tészta
1 üveg pestó, ez nem fog elfogyni, lehet vele tervezni a következő napokban spagettiszószként például, vagy pestós csirkéhez
néhány hajszál vékony szelet sonka, a prosciutto cottót ajánlom, sokkal inkább, mint a nálunk ismert gépsonkát
parmezán vagy más reszelt sajt
2-3 csipet fenyőmag, amiből talán van még a hűtőben, ha vettünk a zöld orechiettéhez

Elkészítés:

A leveles tésztát elterítettem, megkentem pestóval, rátépkedvem a sonkát, ment rá a reszelt sajt, a fenyőmag, és a töltéssel kész is voltam. A téglalap alakú tésztát először a jobb oldali rövidebb oldalán kezdtem felhengergetni a téglalap közepéig, majd ugyanezt megtettem a bal oldali rövidebb oldalnál, és a két henger középen találkozott. Éles késsel vékony szeletekre vagdostam a tésztát, és lapjával a tepsibe fektettem. 190 fokon sült, amíg szép piros nem lett.

Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a tésztát elfelezem töltés előtt, mert nekem valahogy a feltekerés következtében túl sok tészta lett egy-egy csigában, pont azt a légiességét véve el, ami a lényege lenne. Az áldozati alanyoknak ízlett a cucc, ki azért nem kellett dobni.

Krémes avokádós tészta

Csodálatos recept. Először is szép. Harsogó zöld, itt-ott dekoratív piros foltokkal, itt-ott pedig apró fenyőmagocska pöttyökkel. Másodszor egyszerűen elkészíthető, némiképpen variálható is. Ha nincs rukkolád, elhagyod. A spenót és az avokádó nagyjából kötelező, a borsó pedig ajánlott. Nekünk ez egy igazi húsvéti, ünnepi tésztaétel.

Hozzávalók:

A pestóhoz:

10 dkg bébispenót
1 db érett avokádó héja, magja nélkül
friss bazsalikom levelek, úgy 10-12 db, de jóval többet is elbír
opcionálisan néhány levél friss menta (hihi, nekem a zsebkendőnyi lakótelepi "kertecskémben" szépen kidugta a fejét a földből)
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
só

A későbbiekben:

30 dkg orechiette (vagy más) tészta
1 evőkanál olívaolaj
1 nagy salotta hagyma (ennek hiányában egy csokor újhagyma)
10 dkg fagyasztott zöldborsó (főzés előtt egy órával tedd ki a pultra felengedni)
10 dkg bébispenót
10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom összevágva
1-2 dkg fenyőmag száraz serpenyőben kicsit megpirítva, hogy jobban kiadja az ízét
egy marék rukkola (elhagyható)
só
bors

Elkészítés: 

A pesto hozzávalóit késes aprítóba tesszük és krémesre turmixoljuk. Félretesszük.

A tésztát a csomagoláson lévő instrukciók szerint kifőzzük. Természetesen nem muszáj orechiette tésztát használnunk, de ez esetben - és minden más krémes recepthez - kimondottan ideális választás. A főzővízből mentsünk meg egy bögrényit mindenképpen.

Itt jön a dolog lényegi része, néhány perc mindössze. Egy kevés olívaolajon az apróra vágott salottát (vagy újhagymát) kíméletesen megpároljuk, ezután következik a borsó és a spenót. Mivel a borsó már nem jéghideg, néhány perc alatt meg fog puhulni, a spenót pedig csodálatosan összeesik. Mehet a serpenyőbe a kifőtt tészta, arra az avokádó pesto, végül, de nem utolsó sorban pedig az összevágott aszalt paradicsom, és ha használsz, akkor a rukkola. Utolsó mozzanatként szórd meg a tésztát a fenyőmaggal. Ha túl sűrűnek találod a krémet, higíthatod egy kevés tészta főzővízzel, amiből érdemes egy keveset félretenni, az esetleges maradék újramelegítéséhez is jól jön.

Meghintheted a tányéron némi reszelt parmezánnal, de egyáltalán nem kötelező elem.