Bejgli

Kevés embert ismerek, aki nem szereti a bejglit. Meggyőződésem, hogy akik nem szeretik, azok még nem ettek igazán jót ebben a műfajban. Az pedig igen nagy kár, mert a bejgli jó. Egy titka van szerintem mindössze: legyen több a töltelék benne, mint a tészta :)  

Nem állítom, hogy bejglit sütni nagyon könnyű. Nem az, mert gyakorlat kell hozzá. Az kezdőknek  pedig nem szokott lenni, viszont senki nem úgy születik, hogy a kisujjában van a sütés minden tudománya. És ha ez így van, akkor egy a jelszónk, és az nem feltétlenül a béke, hanem a gyakorlás!  Érezni kell, milyen híg lehet a töltelék, egyáltalán, mennyit lehet a bejglibe tenni a szétrepedés veszélye nélkül (azt az isten se tudja persze, mert a bejgli elég öntörvényűen viselkedik ebből a szempontból...), rá kell érezni, milyen vékonyra kell nyújtani a tésztát (nagyon vékonyra), és még számtalan egyéb szempont van, de bejglit sütni klassz dolog. Súlyosan terápiás elfoglaltság, ne kezdjünk neki, ha nincs elég időnk, ha folyton szól a telefonunk, ha a gyerekek ott rohangálnak a lábunk körül, vagy ami még sokkal rosszabb ezek összességénél is: az éhes párunk toporzékol a küszöbön. Egyszóval szánjunk rá időt, energiát, és biztos, hogy a jó csillagzat alatt elkövetett bejgli sütés meghozza a várva várt karácsonyi hangulatot. Lökjük be Michael Bublét az iPodba, és hadd szóljon! Szabadjon itt egy halkat üzennem a Jézuskának, én nagyon bírnám ezt a CD-t a CD-lejátszóba is belökdösni, ha úgy adódna...

Hozzávalók 6 darab 50 dekás rúdhoz:

1 kg liszt
20 dkg vaj
15 dkg zsír
60 dkg cukor (8 dkg porcukor, 52 dkg kristálycukor)
1 dkg friss élesztő
2 tojás (1 a tésztába, 1 a kenéshez)
2 dl tej
só
40 dkg mák
40 dkg dió
10 dkg mazsola
fél citrom

Elkészítés:

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.

Utána 6 egyenlő részre osztjuk a tésztát (én mérleget is használok ilyenkor, hogy mind egyforma súlyú adag legyen) és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Vékonyra kell nyújtani a tésztát, hiszen amikor feltekerjük majd a bejglit, több réteg tészta lesz benne, és ha nem elég vékonyak a rétegek, nehéz, fojtós lesz a végeredmény.

Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket széles pengéjű késsel (ne adj isten, nedves kézzel, hogy érezzük, mindenhol egyforma vastag-e a töltelék) a tészta széléig kenjük, kihagyva egy egy centis sávot a széleken. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, le is nyomkodjuk, hogy tekerés közben ne tudjon kipenderedni a hajtás. Ezután a szélesebb oldalánál kezdve felsodorjuk, magunktól elfelé sodorva a tekercset. Gyengén kizsírozott tepsibe, avagy sütőpapírral béleltbe rakjuk a rudakat, talán mondani sem kell, hogy az az oldala lesz a tepsin, amelyiken a hajtás van. Tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük, de ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Ettől lesz szép márványos a bejglik teteje. Villával, hústűvel, hurkapálcával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. 

Mérsékelten meleg sütőben (170-180 fok)  kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel szirupot főzünk, ezzel  leforrázzuk a diót, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, reszelt citromhéjat. Ugyanígy járunk el egy másik adag sziruppal is, csak azzal a mákot öntjük nyakon. Ha szeretjük, reszeljünk a mákos töltelékbe egy nagyobbacska almát, lehet héjastól is, ettől még szaftosabb lesz a töltelékünk. A mákosnak talán még fontosabb alkotóeleme a citromhéj, semmi pénzért ne hagyjuk ki belőle! 

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg,  utóbbi esetben a tészta sütés közben felreped, előbbiben száraz lesz, és utálni fogjuk. Ugyanígy kirepedhet, ha nem szúrkáljuk meg, és a gőz nem tud távozni a nyílásokon át, valamint akkor is, ha a töltelék felforrósodva szétnyomja a tésztát, ami nagyjából csak akkor történhet meg, ha jó sok tölteléket használtunk, vagy túl szorosan tekertük fel a tésztát. Véleményem szerint jobb egy szétrepedt, finom bejgli, mint egy tökéletes külalakú, száraz pozdorja. Persze az ideális állapot a kettő között helyezkedik el. És azt is tudom, hogy ez a "se túl sűrű, se túl híg" meghatározás nem igazán tudományos definíció, de ezt érezni kell, és szerintem ez nem lehetetlen küldetés.