Ünnepi előétel camembert-rel

Egyszerűen elkészíthető, látványos, és persze finom kis előételt hoztam, amit a mai vendégeim kóstolnak majd először. Én természetesen lemeóztam, és azt kell mondanom, fantasztikus kis semmiség, ami ugyanakkor nagyon fel tudja dobni a látványt is a terített asztalon, és az ízlelőbimbóinkat sem hagyja tétlenkedni.

Hozzávalók:

- annyi brie sajt, ahány vendégünk lesz, én most négy felnőttnek másfél Tihany camembert-ből készítettem
- aszalt áfonya összevágva
- dió/pekándió összevágva
- petrezselyemzöld összevágva
- néhány evőkanál méz/juharszirup/agavé szirup, nálam ez utóbbi

- fél csomag sós ropi

Elkészítés:

A kerek sajtokat először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba vágjuk, aztán pedig a kis cikkelyeket keresztben is elfelezzük, így kapunk egy olyan oldalt, amit nemespenész borít, és egy olyat, amit nem. Egy tányérba öntsünk az édesítésre szánt hozzávalóból, egy másikba pedig terítsük el az apróra vágott és összekevert áfonyát, diót és petrezselymet. (Én ízesítettem egy kevés frissen őrölt borssal is, de ez tetszőleges.)

A ropikat törjük megfelelő hosszúságra, majd óvatosan szúrjuk bele a sajt háromszögbe. A nem nemespenészes felét mártsuk meg a szirupban, kissé csöpögtessük le (az agavé szirup elég folyékony), majd a kis háromszöget nyomjuk bele szirupos felével a gyümölcsös keverékbe. Bele is tapogathatjuk, hogy jól ráragadjon a keverék. Tegyük csinos tányérra, tálra, és tálalásig tartsuk hűtőben.

TIPP:

Legközelebb be fogom vetni a késes aprítómat, hogy minden hozzávaló egyforma méretű legyen, könnyebben rá fog tapadni a háromszögekre.

Nem csak karácsony tájékán lehet elkészíteni ezt a falatkát, vághatjuk akármilyen más formára is a sajtot.

Variálhatunk a feltéten, használhatunk különböző csonthéjasokat, az áfonyát cserélhetjük aszalt sárgabarackra is akár, az áfonya azért jó választás, mert savanykás, így remekül ellensúlyozza a szirup édességét.

Aszalt gyümölcsökkel töltött édes-sós karaj

Ha rám hallgattok - és miért ne tennétek, sose akartam senkinek rosszat -, ezt a receptet feltétlenül kipróbáljátok. Nem szoktam ilyesmit mondani, de ennél az ételnél tény, hogy ez egy olyan ünnepi fogás, amelyben az ízorgia garantált. Körítheted sokféle módon, mindenhogyan zseniális lesz. A recept hosszú lesz, de nem kell megijedni tőle. Három részből áll a művelet: a hús felvágása és bepácolása, megtöltése, illetve megsütése. No lássuk!

Hozzávalók:

1,2 kg sertés rövidkaraj  csont nélkül, egyben

3-4 evőkanál barbeque szósz, vagy ha nincs, végső soron ketchup is megfelel

töltelék:

25-30 dkg szeletelt bacon

1 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 szál rozmaring

fél teáskanál oregano

5-6 dkg aszalt sárgabarack

5-6 dkg aszalt szilva

5 dkg aszalt áfonya

egy marék mazsola

7-8 dkg dió

1 nagyobb savanykás alma

fél dl fehér bor

1,5 dl alaplé vagy víz

pác:

1 teáskanál só

fél teáskanál bors

1 teáskanál provance-i fűszerkeverék

3-4 gerezd fokhagyma

1 teáskanál rozmaring

2 evőkanál balzsamecet

2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

Keverjük össze a pác hozzávalóit. A fokhagymát vágjuk nagyon apróra, de inkább préseljük le fokhagymaprésen, a rozmaringot szintén vágjuk nagyon apróra, de használhatunk őrölt rozmaringot is.

A húst fel kell vágnunk úgy, hogy egy nagy, egyenletes vastagságú téglalapot kapjunk. Ehhez szükségünk van egy éles késre. A karajt gondolatban lapjában négy részre osztjuk, és az alsó negyednél vízszintesen elkezdjük bevágni.  Amikor elérjük a késsel a hús másik oldalát, nem vágjuk át a húst, hanem folyamatosan haladunk a késsel, mindig egyet-egyet fordítva a húson, amíg a bal kezünkben tartott karaj "henger" egyre kisebb nem lesz, a hús téglalap pedig egyre nagyobb. Én másképp csináltam egy videó után menve, de hiába követtem az utasításokat, nem lett jó a végeredmény, úgyhogy azt nem mondom el, mert nem működik jól, össze-vissza kellett farigcsálnom a húst, hogy meg tudjam tölteni.

Megvan tehát kiterítve egy nagy téglalap húsunk. Klopfoljuk ki óvatosan úgy, hogy egyenletesen vastag legyen a hús mindenhol. Lehetőség szerint ne lyukasszuk ki sehol.

Fogjuk a húst, és ecsettel kenjük meg gazdagon mindkét oldalát a páccal, majd hajtsuk össze, takarjuk le folpackkal, és néhány órára (vagy egy éjszakára akár) tegyük hűtőbe, hadd járja át alaposan a pác a húst.

Készítsük el a tölteléket! A bacont vágjuk csíkokra, és egy kevés zsiradék hozzáadásával süssük ropogósra. Vegyük ki az edényből, tegyük félre. A visszamaradt zsiradékon pároljuk meg a vörös- és a fokhagymát, adjuk hozzá a rozmaringot, oreánót, végül pedig jöhetnek a gyümölcsök: az apróra vágott barack, szilva, az áfonyával és a mazsolával nem kell bajlódni, mehetnek a töltelékbe vagdosás nélkül, vagyis bele egyenesen a serpenyőbe. Követheti őt a felaprított dió, végül pedig az apró kockákra vágott alma is. (Nem kell az almát meghámozni.) Pároljuk néhány percig együtt ezeket. Zuttyantsuk vissza a serpenyőbe a szalonnát, öntsük a töltelékre a bort és az alaplevet, majd néhány percig nagy lángon pároljuk a gyümölcsöket és a szalonnát. Tegyük félre hűlni.

A húst terítsük ki egy deszkára, kenjük rá a tölteléket. A széleken egy-egy centis sávot hagyjunk szabadon. Érdemes a kezünkkel, vagy egy szilikon lapáttal jól összetömöríteni a tölteléket. Tekerjük fel a húst óvatosan, majd konyhai spárgával (ami bírja a hőt, és nem olvad bele a húsba) kötözzük össze a karajt. De nem elég széltében összekötözni, legalább egyszer, de inkább kétszer a hosszanti tengelye mentén is rögzítsük spárgával a húst.

Még nincs vége a procedúrának. Terítsünk az asztalra egy jó nagy darab erős alufóliát, arra egy sütőpapírt, és helyezzük rá a húst. Csomagoljuk be a papírba, végül a fóliába, hogy sehol ne szökhessenek ki a gőzök a csomagból. Irány a tepsi és a sütő!

200 fokon süssük a húst 60 percig.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, óvatosan csomagoljuk ki. Én ekkor megmértem a hús belső hőmérsékletét, ha eléri a 72 fokot, már át van sülve. Én kicsit magasabb hőfokra hevítettem a tekercset, biztosra akartam menni. A sütési idő függ a hús vastagságától is, lehet, hogy kell neki 70 perc is, annál több nemigen.

Csomagoljuk ki a batyut, kenjük meg a húst a BBQ szósszal, majd tegyük vissza még 10 percre, hogy szép pirosra süljön. Távolítsuk el a spárgát a húsról.

Ha elkészült, érdemes pihentetni legalább 15 percig a sültet.

TIPP:

Tálalhatod bármilyen krumpli vagy rizs körettel, szerintem a legfinomabb egy jóféle krumplipürével, de a sütőben sült édesburgonyától sem sértődik meg.

Szervíroztam mellé nyers zöldségeket mogyoróvajas dresszinggel, mit mondjak, olyan ízrobbanás volt, hogy csak lestem.

Jó lehet még mellé a hagyományos párolt lilakáposzta is.

Granola ajándékba

A granola jó dolog, nagyon is. Főleg ha nem boltban veszed, épp ezért pontosan tudod, mit kevertél bele. Legjobban ezért szeretem az otthon készült granolát, mert nincs benne adalékanyag, állományjavító, anyám kínja. Ráadásul gyorsan és egyszerűen elkészíthető, variálható az otthon található alapanyagok, vagy a személyes preferenciáink szerint. Nálam most ilyen készült, és mondhatom, remekül sikerült.

Hozzávalók 2 db 7 dl-es üvegnyihez:

5 dkg vaj/margarin/olaj

15 dkg juharszirup/agavé szirup/méz

25 dkg zabpehely (ha szükséges, gluténmentes verzió)

4 dkg liszt (én hajdinalisztet használtam, hogy gluténmentes legyen a granola)

3 dkg tökmag/napraforgó mag

10 dkg pekándió/dió/mandula

10 dkg aszalt vörös áfonya/barack

1 teáskanál őrölt gyömbér

2 teáskanál vegyes fűszer, én most mézeskalács fűszert használtam

egy nagyobb csipet só

Elkészítés:

A zsiradékot és az édesítő szirupot összeolvasztjuk egy edényben.

Egy tálba beleöntjük az összes alapanyagot, meglocsoljuk az olvasztott zsiradékkal, és egy szilikon spatulával alaposan elkeverjük a száraz keverékben. A cél, hogy a magok mindenhol legyenek nedvesek.

Sütőpapírral borított tepsire öntjük a keveréket, egyenletesen eloszlatjuk rajta, majd 130 fokra előmelegített, légkeveréses sütőbe toljuk.

20 perc sütés után átkeverjük a granolát, és adunk neki még 15-20 percet. A második etapban figyeljünk oda, nehogy megégjen a keverék.

Ha elkészült, húzzuk sütőpapírral együtt hűvös felületre a granolát, hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt üvegekbe töltjük. Ahogy hűl, egyre ropogósabb (és ellenállhatatlanabb) lesz.

TIPP:

Tálalhatjuk tejjel, joghurttal, használhatjuk díszítésre, ahogy szeretnénk.

Gasztroajándéknak sem utolsó egy dekoratív üvegbe csomagolva.

Krémes sajtos kelbimbó

Imádom a kelbimbót. Kész, passz, ez az igazság. Tudom, hogy viszonylag szűk a kelbimbót imádók köre, de azoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak érte, itt egy csoda recept. Semmi, de semmi extra nincs benne, és talán éppen ettől olyan bomba. Kelbimbó, sajtos besamel, pirított zsemlemorzsa. És mégis megszületik a varázslat, aminek nyomán valahogy nem elég az ebédkor tányérra kiszedett mennyiség, de a maradékot a tűzhelyen hagyott edényből csak úgy állva kell kikanalazni, addig enni, amíg el nem fogy. És bizony gyorsan fogy.

Idén karácsonykor közszemlére bocsátom a végeredményt a vendégek előtt, és ha másoknak is ízlik, nem csak nekem, valószínűleg a könyvbe is bekerül a receptje.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 kg kelbimbó megtisztítva, megmosva
1 teáskanál só a főzővízhez
Besamel:
5 dkg vaj
5 dkg liszt (használható teljes kiőrlésű, zabpehelyliszt, hajdinaliszt is)
5 dl 2,8 % zsírtartalmú tej
1 teáskanál só
1 teáskanál vöröshagyma granulátum
fehérbors ízlés szerint

reszelt szerecsendió (el nem hagynám semmi pénzért belőle)
5 dkg reszelt cheddar sajt (jó, ha karakteres a sajt, de más is jó hozzá persze)

tetejére ízlés szerinti mennyiségű, olajon megpirított zsemlemorzsa

Elkészítés:

A kelbimbót sós vízben majdnem puhára főzzük, ez legalább 10-12 perc. Érdemes késsel ellenőrizni a puhaságát. Ha kész, leszűrjük, félretesszük.

Elkészítjük a besamelt. A vajat megolvasztjuk, rátesszük a lisztet, elkeverjük, hagyjuk, hogy a liszt átmelegedjen, de nem pirítjuk. Felöntjük a megmelegített tejjel, bőszen keverjük, hogy lehetőleg ne legyen csomós. Ha mégis az lenne, semmi gond, merülő mixerrel adjunk neki egy-két fordulót, garantáltan megoldja a problémát. Legalább 5-6 percig kevergetve főzzük a besamelt, hogy a liszt elveszítse nyers ízét, hiszen a vajban nem pirítottuk, csak melegítettük. Közben sózzuk, borsozzuk, mehet bele a (minél több) reszelt szerecsendió is. Utolsó lépésként elkeverjük benne a reszelt cheddart.

Fogunk egy nem túl nagy jénait, tepsit, ki mit szeret, beleöntjük a kelbimbót, rákanalazzuk a besamelt, ügyelve, hogy a zöldség közé is befolyjon a mártás.

Itt két variációból választhatunk. Vagy megszórjuk a tetejét reszelt sajttal, vagy ráterítjük a pirított zsemlemorzsát. Én ez utóbbit nagyon szeretem, ezt használom.

Természetesen a sajtot is nagyon szeretem, de azért a besamelt, amiben amúgy is van vaj, sajt, no meg a liszt, amitől az egész ugyebár nem válik diétás étellé, nem igazán koronáznám meg még plusz tíz deka sajttal. A kevesebb néha több, és ez a konyhában is nagy igazság.

190-200 fokos sütőben sütjük. Nem kell sokáig sütni, hiszen ha frissen készíted, akkor még a zöldség is meleg, a besamel is. Ha előkészítetted korábban, akkor nyilván hosszabb idő kell neki a sütőben.

TIPP:
Ne hagyd őrizetlenül a sütőben, mert a pirított zsemlemorzsa hamar megéghet a tetején. Én már csak tudom 😀

Nálunk önálló ételként is sikert aratott, de ünnepi köretnek is remekül el tudom képzelni.

Ha a besamelbe füstölt sajtot is reszelsz, az még egy szinttel feljebb emeli ezt az ételt.

Vajas keksz, a szezon sztárja

Én óvatosan bánok a kekszekkel itthon, mert tudvalevő, ha van itthon keksz, azt megesszük. Ha meg nincs, akkor könnyű ellenállni a kísértésnek 😃, tiszta sor. 

Még tavaly vettem egy mintázott sodrófát, gondoltam, álomszép kekszeket fogok vele készíteni, csak aztán tavaly karácsonykor a sok minden mellett erre nem maradt kapacitás. De majd most! 

Hát most van kapacitás, csak minta nincs a kekszeken, ugyanis a vájatok nem elég mélyek a sodrófán, így a minták nagyjából egyáltalán nem láthatók. Viszont maga a keksz tészta finom, úgyhogy érdemes megörökíteni és megsütni alkalomadtán. És ha valaki szerencsésebb, mint én, és van jó mintázója, akkor meg hajrá!  Akár otthoni fogyasztásra kitűnő ez a keksz, tea, kávé mellé, akár vendégeknek, akár ajándékba nagyon ajánlom.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
vanília őrlemény ízlés szerint
1 csipet só
1 tk reszelt narancs- vagy citromhéj
14 dkg vaj
2 evőkanál 20 %-os tejföl

Elkészítés:

Rém egyszerű a munkamenet. A lisztet elkeverjük a porcukorral, vaníliával, sóval, citrushéjjal, eldörzsöljük a vajjal, végül beledolgozzuk a tejfölt. Kész. 

Folpackba csomagoljuk a tésztát, ellapítgatjuk, majd egy órára betesszük a hűtőbe. Érdemes két részre osztani a tésztát, hogy amíg az első adaggal dolgozunk, a másik pihenhessen a hűvösben, ne olvadjon fel.

A tésztát enyhén lisztes felületen kinyújtjuk. Ha mintázni akarjuk, akkor hagyhatjuk kicsit vastagabbra, 3-4 mm-re, mert a sütipecsétet a tésztába nyomva valamelyest vékonyodni fog a keksz.

A kekszeket kiszúrjuk vagy körülvágjuk, majd óvatosan a sütőpapírral bélelt tepsire emeljük.

180 fokon sül, az én sütőmnek kellett 15 perc, elképzelhető, hogy más sütők hamarabb megsütik.

Fontos, hogy ne hagyjuk bent a sütőben barnulásig a kekszeket.

Amint úgy érzékeljük, hogy a tészta már nem nyers, vegyük ki a tepsit a sütőből, a sütőpapírt húzzuk le a kekszekkel együtt egy hűvös felületre, és ne nyúljunk hozzájuk, amíg jelentősen nem vesztenek a hőmérsékletükből. Melegen ugyanis még hajlékonyak, de meglepően gyorsan lesznek kemények és ropogósak. Én egy rácson hűtöttem ki őket, így tudott alulról is levegőzni.

A többi tésztával is hasonlóan járunk el.

TIPP:

Nagyon sokféle módon ízesíthetjük ezt a tésztát, mehetnek bele a kedvenc fűszereink, kardamom, fahéj, mézeskalács fűszerkeverék, bármi, amit szeretünk.

Terveim között szerepelt, hogy a kekszek talpát csokiba mártom, de majd a legközelebbi adagnál. Viszont ez is egy lehetőség.

A sót semmiképp ne felejtsük ki a tésztából. Imádnivaló, ahogy az ember egy-egy sószemcsére ráharap, kár lenne megfosztani magunkat az élménytől.

Sonkás, sajtos gofri, reggeleink sztárja

Nézzétek meg, el kellett telnie 19 évnek blogger életemből, hogy vénségemre beszerezzek egy gofri sütőt. Most, hogy már a gyerekeim is rég felnőttek. Hát nem vagyok egy kapkodó idegbeteg, aki a divatirányzatok farvizén elsőként táncikál, az már igaz 😅

A helyzet úgy fest, hogy október vége óta nem eszem kenyeret. Ez idáig oké, de én elképzelni sem tudom az életemet kenyér nélkül, ezért meg kellett keresnem az alternatívákat, olyan darabokat kellett felkutatnom, amik formájukban legalább hasonlítanak a kenyérre, de nem tartalmaznak fehér lisztet. Így került képbe például ez a magvas kenyér is, vagy a vöröslencséből készült finomság. Ez a két változat is megoldaná a kérdést hosszú időre, de aztán láttam egy videót, amiben mandulalisztet kevernek össze reszelt sajttal, tojással, majd serpenyőbe öntve remeknek tűnő szendvicsalapot sütnek belőle. Ez azért remek megoldás, mert míg kenyeret sütni azért nem tíz perc, egy ilyet összedobni tényleg pillanatok kérdése. És akkor elindult a vezérhangya, mely vezérhangyának a végállomása a műszaki bolt volt, végül pedig egy csinos gofrisütő a konyhámban.

Elsőként persze a klasszikus édes gofrit próbáltam ki (teljes kiőrlésű lisztből), receptje annak is hamarosan érkezik, de ez a sajtos, sonkás változat ezerszer izgalmasabb annál. Mutatom is.

Hozzávalók 3 darabhoz:

5 dkg liszt (én most hajdinalisztből készítettem, csodás volt)
1 kisebb tojás
1 csipet só
0,7 dl tej (én most zabtejből készítettem)
1 evőkanál olaj
1 mokkáskanál sütőpor
bors
3 evőkanál reszelt sajt
2 szelet sonka apróra vágva

Elkészítés:

A lisztbe belekeverjük a sót, sütőport, borsot. Egy tálkában összekeverjük a tejet, tojást, olajat, ráöntjük a lisztre, és habverővel alaposan eldolgozzuk. Végül belekeverjük az apró sonkadarabokat és a sajtot is.

A felforrósított gofri sütőbe belekanalazzuk a masszát, elterítjük. Én most nem olajoztam ki a sütőt, nem is volt rá szükség, nem ragadtak le benne a palacsinták, de régebbi készülékeknél ez szükséges lépés lehet.

Néhány perc alatt arany barnára sütöttem a gofrikat, tejföllel, reszelt sajttal és némi zöldséggel körítve tálaltam.

TIPP:

Kerülhet a masszába kukorica (kipróbálva, isteni), apróra vágott újhagyma, petrezselyem, más fűszerek, amiket szerettek, de el tudom képzelni reszelt répával dúsítva is. A lényeg, hogy a belekerülő dolgok vékonyak, könnyen átsülők legyenek.

Tálalhatod tejföllel, felőlem akár majonézzel is, de kitűnő szendvicsalap is lehet belőle, ha kihűlt.