Ünnepi előétel camembert-rel

Egyszerűen elkészíthető, látványos, és persze finom kis előételt hoztam, amit a mai vendégeim kóstolnak majd először. Én természetesen lemeóztam, és azt kell mondanom, fantasztikus kis semmiség, ami ugyanakkor nagyon fel tudja dobni a látványt is a terített asztalon, és az ízlelőbimbóinkat sem hagyja tétlenkedni.

Hozzávalók:

- annyi brie sajt, ahány vendégünk lesz, én most négy felnőttnek másfél Tihany camembert-ből készítettem
- aszalt áfonya összevágva
- dió/pekándió összevágva
- petrezselyemzöld összevágva
- néhány evőkanál méz/juharszirup/agavé szirup, nálam ez utóbbi

- fél csomag sós ropi

Elkészítés:

A kerek sajtokat először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba vágjuk, aztán pedig a kis cikkelyeket keresztben is elfelezzük, így kapunk egy olyan oldalt, amit nemespenész borít, és egy olyat, amit nem. Egy tányérba öntsünk az édesítésre szánt hozzávalóból, egy másikba pedig terítsük el az apróra vágott és összekevert áfonyát, diót és petrezselymet. (Én ízesítettem egy kevés frissen őrölt borssal is, de ez tetszőleges.)

A ropikat törjük megfelelő hosszúságra, majd óvatosan szúrjuk bele a sajt háromszögbe. A nem nemespenészes felét mártsuk meg a szirupban, kissé csöpögtessük le (az agavé szirup elég folyékony), majd a kis háromszöget nyomjuk bele szirupos felével a gyümölcsös keverékbe. Bele is tapogathatjuk, hogy jól ráragadjon a keverék. Tegyük csinos tányérra, tálra, és tálalásig tartsuk hűtőben.

TIPP:

Legközelebb be fogom vetni a késes aprítómat, hogy minden hozzávaló egyforma méretű legyen, könnyebben rá fog tapadni a háromszögekre.

Nem csak karácsony tájékán lehet elkészíteni ezt a falatkát, vághatjuk akármilyen más formára is a sajtot.

Variálhatunk a feltéten, használhatunk különböző csonthéjasokat, az áfonyát cserélhetjük aszalt sárgabarackra is akár, az áfonya azért jó választás, mert savanykás, így remekül ellensúlyozza a szirup édességét.

Granola ajándékba

A granola jó dolog, nagyon is. Főleg ha nem boltban veszed, épp ezért pontosan tudod, mit kevertél bele. Legjobban ezért szeretem az otthon készült granolát, mert nincs benne adalékanyag, állományjavító, anyám kínja. Ráadásul gyorsan és egyszerűen elkészíthető, variálható az otthon található alapanyagok, vagy a személyes preferenciáink szerint. Nálam most ilyen készült, és mondhatom, remekül sikerült.

Hozzávalók 2 db 7 dl-es üvegnyihez:

5 dkg vaj/margarin/olaj

15 dkg juharszirup/agavé szirup/méz

25 dkg zabpehely (ha szükséges, gluténmentes verzió)

4 dkg liszt (én hajdinalisztet használtam, hogy gluténmentes legyen a granola)

3 dkg tökmag/napraforgó mag

10 dkg pekándió/dió/mandula

10 dkg aszalt vörös áfonya/barack

1 teáskanál őrölt gyömbér

2 teáskanál vegyes fűszer, én most mézeskalács fűszert használtam

egy nagyobb csipet só

Elkészítés:

A zsiradékot és az édesítő szirupot összeolvasztjuk egy edényben.

Egy tálba beleöntjük az összes alapanyagot, meglocsoljuk az olvasztott zsiradékkal, és egy szilikon spatulával alaposan elkeverjük a száraz keverékben. A cél, hogy a magok mindenhol legyenek nedvesek.

Sütőpapírral borított tepsire öntjük a keveréket, egyenletesen eloszlatjuk rajta, majd 130 fokra előmelegített, légkeveréses sütőbe toljuk.

20 perc sütés után átkeverjük a granolát, és adunk neki még 15-20 percet. A második etapban figyeljünk oda, nehogy megégjen a keverék.

Ha elkészült, húzzuk sütőpapírral együtt hűvös felületre a granolát, hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt üvegekbe töltjük. Ahogy hűl, egyre ropogósabb (és ellenállhatatlanabb) lesz.

TIPP:

Tálalhatjuk tejjel, joghurttal, használhatjuk díszítésre, ahogy szeretnénk.

Gasztroajándéknak sem utolsó egy dekoratív üvegbe csomagolva.

Vajas keksz, a szezon sztárja

Én óvatosan bánok a kekszekkel itthon, mert tudvalevő, ha van itthon keksz, azt megesszük. Ha meg nincs, akkor könnyű ellenállni a kísértésnek 😃, tiszta sor. 

Még tavaly vettem egy mintázott sodrófát, gondoltam, álomszép kekszeket fogok vele készíteni, csak aztán tavaly karácsonykor a sok minden mellett erre nem maradt kapacitás. De majd most! 

Hát most van kapacitás, csak minta nincs a kekszeken, ugyanis a vájatok nem elég mélyek a sodrófán, így a minták nagyjából egyáltalán nem láthatók. Viszont maga a keksz tészta finom, úgyhogy érdemes megörökíteni és megsütni alkalomadtán. És ha valaki szerencsésebb, mint én, és van jó mintázója, akkor meg hajrá!  Akár otthoni fogyasztásra kitűnő ez a keksz, tea, kávé mellé, akár vendégeknek, akár ajándékba nagyon ajánlom.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
vanília őrlemény ízlés szerint
1 csipet só
1 tk reszelt narancs- vagy citromhéj
14 dkg vaj
2 evőkanál 20 %-os tejföl

Elkészítés:

Rém egyszerű a munkamenet. A lisztet elkeverjük a porcukorral, vaníliával, sóval, citrushéjjal, eldörzsöljük a vajjal, végül beledolgozzuk a tejfölt. Kész. 

Folpackba csomagoljuk a tésztát, ellapítgatjuk, majd egy órára betesszük a hűtőbe. Érdemes két részre osztani a tésztát, hogy amíg az első adaggal dolgozunk, a másik pihenhessen a hűvösben, ne olvadjon fel.

A tésztát enyhén lisztes felületen kinyújtjuk. Ha mintázni akarjuk, akkor hagyhatjuk kicsit vastagabbra, 3-4 mm-re, mert a sütipecsétet a tésztába nyomva valamelyest vékonyodni fog a keksz.

A kekszeket kiszúrjuk vagy körülvágjuk, majd óvatosan a sütőpapírral bélelt tepsire emeljük.

180 fokon sül, az én sütőmnek kellett 15 perc, elképzelhető, hogy más sütők hamarabb megsütik.

Fontos, hogy ne hagyjuk bent a sütőben barnulásig a kekszeket.

Amint úgy érzékeljük, hogy a tészta már nem nyers, vegyük ki a tepsit a sütőből, a sütőpapírt húzzuk le a kekszekkel együtt egy hűvös felületre, és ne nyúljunk hozzájuk, amíg jelentősen nem vesztenek a hőmérsékletükből. Melegen ugyanis még hajlékonyak, de meglepően gyorsan lesznek kemények és ropogósak. Én egy rácson hűtöttem ki őket, így tudott alulról is levegőzni.

A többi tésztával is hasonlóan járunk el.

TIPP:

Nagyon sokféle módon ízesíthetjük ezt a tésztát, mehetnek bele a kedvenc fűszereink, kardamom, fahéj, mézeskalács fűszerkeverék, bármi, amit szeretünk.

Terveim között szerepelt, hogy a kekszek talpát csokiba mártom, de majd a legközelebbi adagnál. Viszont ez is egy lehetőség.

A sót semmiképp ne felejtsük ki a tésztából. Imádnivaló, ahogy az ember egy-egy sószemcsére ráharap, kár lenne megfosztani magunkat az élménytől.

Sonkás, sajtos gofri, reggeleink sztárja

Nézzétek meg, el kellett telnie 19 évnek blogger életemből, hogy vénségemre beszerezzek egy gofri sütőt. Most, hogy már a gyerekeim is rég felnőttek. Hát nem vagyok egy kapkodó idegbeteg, aki a divatirányzatok farvizén elsőként táncikál, az már igaz 😅

A helyzet úgy fest, hogy október vége óta nem eszem kenyeret. Ez idáig oké, de én elképzelni sem tudom az életemet kenyér nélkül, ezért meg kellett keresnem az alternatívákat, olyan darabokat kellett felkutatnom, amik formájukban legalább hasonlítanak a kenyérre, de nem tartalmaznak fehér lisztet. Így került képbe például ez a magvas kenyér is, vagy a vöröslencséből készült finomság. Ez a két változat is megoldaná a kérdést hosszú időre, de aztán láttam egy videót, amiben mandulalisztet kevernek össze reszelt sajttal, tojással, majd serpenyőbe öntve remeknek tűnő szendvicsalapot sütnek belőle. Ez azért remek megoldás, mert míg kenyeret sütni azért nem tíz perc, egy ilyet összedobni tényleg pillanatok kérdése. És akkor elindult a vezérhangya, mely vezérhangyának a végállomása a műszaki bolt volt, végül pedig egy csinos gofrisütő a konyhámban.

Elsőként persze a klasszikus édes gofrit próbáltam ki (teljes kiőrlésű lisztből), receptje annak is hamarosan érkezik, de ez a sajtos, sonkás változat ezerszer izgalmasabb annál. Mutatom is.

Hozzávalók 3 darabhoz:

5 dkg liszt (én most hajdinalisztből készítettem, csodás volt)
1 kisebb tojás
1 csipet só
0,7 dl tej (én most zabtejből készítettem)
1 evőkanál olaj
1 mokkáskanál sütőpor
bors
3 evőkanál reszelt sajt
2 szelet sonka apróra vágva

Elkészítés:

A lisztbe belekeverjük a sót, sütőport, borsot. Egy tálkában összekeverjük a tejet, tojást, olajat, ráöntjük a lisztre, és habverővel alaposan eldolgozzuk. Végül belekeverjük az apró sonkadarabokat és a sajtot is.

A felforrósított gofri sütőbe belekanalazzuk a masszát, elterítjük. Én most nem olajoztam ki a sütőt, nem is volt rá szükség, nem ragadtak le benne a palacsinták, de régebbi készülékeknél ez szükséges lépés lehet.

Néhány perc alatt arany barnára sütöttem a gofrikat, tejföllel, reszelt sajttal és némi zöldséggel körítve tálaltam.

TIPP:

Kerülhet a masszába kukorica (kipróbálva, isteni), apróra vágott újhagyma, petrezselyem, más fűszerek, amiket szerettek, de el tudom képzelni reszelt répával dúsítva is. A lényeg, hogy a belekerülő dolgok vékonyak, könnyen átsülők legyenek.

Tálalhatod tejföllel, felőlem akár majonézzel is, de kitűnő szendvicsalap is lehet belőle, ha kihűlt.