Nemigen lehet másként jellemezni a Ferdinándot, mint csodaként. Ez az egyik legfinomabb, legvajasabb, legvaníliásabb, leghízlalóbb kelt tészta, amit ismerek.
Nálunk gyerekkoromban darázsfészek néven futott, nem sütött túl gyakran ilyet nagyanyám, de azért emlékszem jó pár alkalomra, amikor nagyjából tíz perc alatt tüntettük el a piros tepsi, vagy lábas tartalmát. Igaz, hogy az diós volt.
Én most dió nélkül sütöttem, a klasszikus vonalon maradva készült. Gábor, a házi pék receptjét használtam, semmiben nem tértem el tőle, és nem is csalódtam a végeredményben.
Nem mellesleg a férjemnek készítettem Valentin napra bolti csoki, meg alkohol helyett.
Hozzávalók:
50 dkg finom liszt
2,5 dkg friss élesztő
175 ml tej
55 gr kristálycukor
25 gr puha vaj
3 tojássárgája
10 dkg tejföl
1 jó nagy csipet só
vanília őrlemény vagy kivonat
töltelék:
15 dkg puha vaj
5 dkg porcukor
3 csomag vaníliás cukor (én vanília őrleményt használtam helyette)
mazsola ízlés szerint
locsolni:
2 dl tejszín
3 dkg cukor
vanília őrlemény
Elkészítés:
A klasszikus kelt tészta menet. A tészta hozzávalóit a vaj kivételével elkezdjük összedolgozni, amikor már homogén tészta állaga van, csak akkor adjuk hozzá a puha, nem olvasztott vajat. Robotgéppel összesen 10 percig dagasztatjuk, az első egy-két percben lassú, a maradék időben közepes fokozaton.
A tésztát deszkára emeljük, kissé átgyúrjuk, mert a kézzel gyúrásnál semmi sem alaposabb, majd letakarva 45 percig pihentetjük a tésztát.
Gyengén lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk, ennek a tésztának a mennyisége kinyújtva egy 60x50 centis téglalapot kell felvegyen.
A tölteléknek való vajat és porcukrot menet közben simára keverjük, nem kell habosítani, meg ilyesmi, csak alaposan keverjük ki, majd ezzel a keverékkel kenjük meg a tésztát. A magunktól távolabbi hosszanti oldalán hagyjunk egy két centis részt üresen, a többi oldalon kenjük ki a vajat a szélekig. Szórjuk meg mazsolával, majd a felénk eső hosszanti oldalon kezdjük el feltekerni a tésztát. Ne legyen a tekerés túl laza, de ne is csináljuk túl szorosra. Az üres résznél csippentsük össze a tésztát, rögzítsük a tekercset. Kicsit meg is hengergethetjük, hogy összetömörödjön.
Egy 26 cm-es tortaformát, de még jobb, ha egy ekkora átmérőjű lábast vajazzunk ki és szórjuk meg egy kanál kristálycukorral, végül helyezzük bele a 3 ujjnyi szélesre vágott tekercseket.
Letakarva kelesszük a Ferdinándot 35-50 percig, ez ugye attól függ, milyen meleg a helyiség, ahol pihen.
Időközben a sütőt melegítsük elő 180 fokra. Ez az egyetlen dolog, amiben legközelebb eltérek Gábor receptjétől, az én sütőmben a 190 fok túl erős, túl hamar elkezdtek a tekercsek színt kapni, úgyhogy le is kellett takarnom őket.
Olyan 20 perc sütés után kivesszük a formát a sütőből, és a cukros tejszínnel meglocsoljuk a tekercseket. Ügyeljünk rá, hogy mindenhová jusson a folyadékból.
Toljuk vissza ismét a sütőbe a Ferdinándot, és adjunk neki még 10-15 percet.
Hagyjuk 10 percet pihenni, majd borítsuk tálra a sütit. Nekem könnyű dolgom volt, mert kapcsos tortaformában sütöttem, csak le kellett róla pattintani a karimát, és már tehettem is a tortatálra. Ha lábasban sütötted, és a lábasban képződött karamell visszadermed, nem lesz könnyű dolgod a kivételnél, szóval ne késlekedj sokat.
Remélem, sokan elkészítitek majd, mert ha azt mondom, hogy érdemes, akkor körülbelül semmit nem mondtam róla, de az isteni, mennyei és egyéb ilyen jelzőktől lábrázást kapok, szóval nem kampányolnék ennél jobban a Ferdinánd mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése