Van egy-két szokásom, ami a luxus kategóriába tartozik (nekem), az egyik ilyen, hogy minden decemberben veszek néhány kiló kezeletlen szicíliai narancsot Giuseppétől. Soha nem fogom elfelejteni az első alkalmat, amikor rendeltem tőle narancsot, és megkóstoltam. Azt gondoltam, hogy megértem már néhány évtizedet, de akkor derült ki, fogalmam sem volt az évtizedek alatt, milyen a narancs valójában. Hát olyan, mint amilyet Giuseppe hozott Szicíliából. Azóta minden évben megengedem magamnak ezt a luxus vásárlást.
Idén az a szállítmány, amiből én vásároltam, kissé mintha túléretten lépte volna át az országhatárt, ezért nem volt bátorságom tartogatni a gyümölcsöt, féltem, hogy előbb tönkremegy, mint ahogy megennénk, ezért nekiálltam egy háromnapos lekvárfőző projektnek. Egy pillanatra sem bántam meg, csodás áttetsző, intenzív narancsízű lekvárt kaptam. Így készült:
Hozzávalók:4 kg bio narancs
2,5 kg kristálycukor
másfél deciliter citromlé (Meyer citromot szedtünk múlt héten a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, Lajosmizsén)
Grand Marnier likőr, természetesen elhagyható, mennyisége pedig, ha használsz: amennyit nem szégyellsz
2-3 evőkanál pektin
Elkészítés:
A narancsokat megmostam, zöldséghámozóval a lehető legvékonyabban meghámoztam, majd újra nekiestem a gyümölcsöknek, ezúttal a fehér bundájuktól szabadítottam meg őket.
A narancssárga, hajszálvékony héjakat és a felkarikázott narancsot megmértem, majd annyi súlyú vízzel öntöttem le, amennyi a gyümölcs volt. (2,5 kiló, de ez itt most nem releváns, csak tájékoztatásul írom le.) Az edényt letakartam alufóliával, kiraktam a hűvös spájzba egy napra.
Másnap feltettem az edényt a gázra, felforraltam a narancsot, főztem 25 percig, majd hagytam kihűlni. Ismét letakartam, ismét ment a spájzba.
Harmadnapra aztán fogtam a gyümölcsöt és lemértem, ekkor 3,34 kg volt. Fogtam két kiló kristálycukrot, a harmadik kilót készenlétbe helyeztem, a cukrot ráöntöttem a gyümölcsre és felforraltam az egész miskulanciát. Adtam neki 40 percet arra, hogy elnyerje a megfelelő állagot, de mivel ezt a szívességet nem tette meg, fogtam 3 evőkanál pektint, elkevertem egy maréknyi cukorral és belezuttyantottam a bugyogó lekvárba. Amikor 5 perce főtt, beleöntöttem a citromlevet és a narancslikőrt is. Adtam még egy-két percnyi forralást, hogy az alkohol többé-kevésbé elpárologjon, majd a lekvárból tettem egy kanálnyit egy hűtőből kivett kistányérra. Mivel azt láttam, hogy a tányéron elkezdett zselésedni, úgy döntöttem, hogy elkészült a narancslekvárom.
Üvegekbe porcióztam, majd száraz dunsztba tettem pihenni.
Egyáltalán nem keserű a lekvár, nem is túl édes, mivel jóval kevesebb cukrot tettem bele, mint amennyit előírásszerűen tennem kellett volna. Alig várom, hogy lássam a barátok arcát felderülni, amikor megkapják a maguk adagját, illetve erősen várom a december 25-e reggelét, amikor a frissen sült kalácsra egy réteg igen jó minőségű vajra felkenhetem és megehetem az én adagomat.
A lekvár Limara receptje alapján készült.
