Csodakifli

Nemigen tudok neki más nevet találni, mert tényleg egy csoda ez a kifli. Azért is, mert hamar elkészül, azért is, mert egyszerű összeállítani és megsütni, és azért is, mert pehely könnyű sós kifli lesz a végeredmény. A receptet Sváby András barátomtól lőttem, aki egy rendezvényen kóstolta, és szerezte meg a receptjét, de én emlékszem, hogy apósom mindig hozott ilyen kiflit a Balaton-felvidéken élő nővérétől, ha látogatóban járt nála. Annyira ismerős az íze is, az állaga is, hogy csakis ez a recept lehetett az is. A recept egyetlen "szépséghibája", hogy margarinnal készül, de úgy döntöttem, néha megengedhetjük magunknak ezt a kilengést is. Szerintem vannak olyan sütemények, amiket margarinnal eszünk évtizedek óta, azt az ízt szoktuk meg, és vajjal biztosan másmilyenek lennének. Úgyhogy én most helyt adtam a margarinnak.

Hozzávalók:

70 dkg liszt (én most BL-80-asat használtam, de jó a BL-55-ös is)
2 db tojás
2 dl kefír vagy görög joghurt
1 dl étolaj
2 evőkanál cukor
1,5 dl tej
5 dkg friss élesztő

a krémhez:

25 dkg margarin
1 tojássárgája
1 csapott evőkanál só

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Az 5 deka elég tekintélyes mennyiség, nagy edénybe tedd, mert egy pillanat alatt fog kifutni egy kicsiből, és nem leszel boldog.

A liszthez hozzáadjuk a tojásokat, a kefírt, az olajat, végül a felfutott élesztős tejet. Nem tévedés, a tésztába nem kerül só. Kidagasztjuk a tésztát, nagyon jó állaga lesz, könnyű lesz vele dolgozni. Nyolc egyenlő részre osztjuk, gombócokat formálunk, majd egy konyharuhával letakarva 10-15 percet pihentetjük. A sütőt előmelegítjük 180 fokosra, és két tepsit kibélelünk sütőpapírral.

Időközben a puha margarint elkeverjük a tojássárgájával és a sóval. Én nem kerítettem ennek nagy feneket, egy villával estem neki, nem akartam még koszolni habverőt is hozzá.

Ha letelt a tészta pihenőideje, két gombócot külön-külön kinyújtunk kb. 3 mm-es körré, nagyjából 22-24 cm lehetett az ármérője, az egyiket megkenjük a sós margarin negyedével, ráfektetjük a második kinyújtott kört, kicsit meglapogatjuk a nyújtófával, de csak gyengéden, majd nyolc körcikké vágjuk fel. 

Az eredeti recept azt írja, hogy egy kört 12 felé vágjunk, de nekem  nagyon kicsi kifliknek tűntek volna, így se lettek túl nagyok, hogy csak nyolcba vágtam, szóval én maradok ennél a verziónál. A nyolc körcikket szépen felsodorjuk, a hegyes végét kicsit megnyújtjuk, végül a kifli alá hajtjuk, hogy sütés közben ne nyíljon szét. Tepsire tesszük, lekenjük a megmaradt tojásfehérjével, megszórjuk szezámmaggal/nigella maggal/sajttal/mákkal/köménnyel, és ha mind a 16 kifli rajta van a tepsin, betoljuk a 180 fokos sütőbe. Az én sütőmnek 17 percre volt szüksége ahhoz, hogy gyönyörű arany barnára süsse a kifliket.

Ez alatt az idő alatt megsodorgattam a többi kiflit is, azok mentek a második tepsire. Összesen 32 darab lett. Ahogy a sós margarin átjárja a kifliket, éppen elég sósságot biztosít a tésztának, nem kell aggódni, amiért a tésztába nem raktunk sót.

Remek sör- vagy borkorcsolya, de tea, tej mellé is kiváló. Annyi vele a teendő, hogy ne faljuk fel még melegen az összeset...