Mindössze 30 perc szükséges ahhoz, hogy ez a klassz étel az asztalra kerüljön. Amikor ilyen receptekkel találkozom, mint ez is, még inkább felhorgad bennem az értetlenség, ami egyébként folyamatosan jelen van bennem, hogy vajon miért is nem főznek a családok egy jelentős részében? Mi lehet az indok arra, hogy ne áldozz 30 percet az életedből, hogy a családod, a gyerekeid elé igazi ételt tegyél? Nem kezdek most bele a házhoz szállított ételek minőségének ecsetelésébe, az árakon való lamentálásba, de esküszöm, nem értem én ezt az egészet. Na mindegy is, örüljünk ennek a receptnek most, próbáljátok ki, érdemes.
Hozzávalók:
50 dkg csirkemell filécajun fűszerkeverék
10 dkg liszt
4 evőkanál olívaolaj
6 dkg vaj
3 gerezd fokhagyma apróra vágva
egy marék olajban eltett, napon szárított paradicsom apróra vágva
3 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán
1 dl csirke húsleves, vagy leveskockából készített alaplé
aprított petrezselyem
Elkészítés:
A csirkét szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk, hogy az esetlegesen vastagabb részeket is elvékonyítsuk. Minden szeletet megszórunk cajun fűszerkeverékkel, majd lisztbe mártjuk mindet.
Az olajat és a vajat felmelegítjük, beletesszük a csirke szeleteket, és szép barnára sütjük mindkét oldalukat. Kiszedjük őket egy tányérra, félretesszük.
A visszamaradt zsiradékba dobjuk a felaprított fokhagymát, a paradicsomot, beleöntjük a csirke levest. Nagyjából fél percig forraljuk, végül adunk hozzá egy evőkanál cajun fűszerkeveréket, végül hozzáöntjük a tejszínt.
Visszatesszük a hússzeleteket a mártásba, és még legalább 10 percig pároljuk, hogy egészen biztosan átpárolódjon a hús.
Legutoljára pedig beleszórjuk a mártásba a parmezánt, elkeverjük, és tálalhatunk.
Én rizst főztem hozzá, kiváló volt.
A videón a főzés utolsó perceit örökítettem meg, itt látható, hogy kissé a szósz már sűrű. Pici vízzel, ha maradt még, akkor tejszínnel, esetleg tejjel higíthatunk rajta.
Ezt én sem értem, hogy miért nem főznek a nők. És most itt ne menjünk bele a munkamegosztás, meg a feminizmus meg más efféle bugyrokba, én sem a középkorban élek, de szerintem a családnak a feleség, az anya főzzön. Esetleg a férj, mert olyat is láttam már, jól működött. De hogy egyik sem! Konkrétan tegnap voltam az IKEA-ban, ahol a földszinti büfében 300 forintos áron adnak hot dogot, puha hotdog kifliben egy közepes minőségű virsli. Ennyi. Látom, hogy egy anyuka-szerű hölgy egy műanyag dobozba pakolja bele a kb. 5 db hotdogot, majd gondosan rácsukja a fedelet. El sem merem képzelni, hogy most komolyan ezt vitte haza a családnak vacsorára?? Vagy ne adj Isten, másnap reggelire?? Behalok....Már egy hotdog sem megy otthon?? Én a 70-es években voltam gyerek, a nagymamáékkal laktunk eleinte, anyám nem is tanult meg főzni rendesen sokáig, mert mindent a mama csinált, anyám meg egész nap dolgozott. Mikor külön költöztünk, mert kaptunk lakást, akkor anyám elkezdett főzni, hát eleinte elég furcsa dolgok voltak, de megtanulta. Én elég hamar főztem, érdekelt is a dolog, szerettem/szeretem csinálni. Sok dolgot úgy főzök, ahogy nagymamám csinálta. Két huszonéves lányom van, tanulnak mellettem sütni/főzni. Az egyiket kevésbé érdekli, de azért neki is van receptes füzete, amibe beleírja azokat az ételeket, amiket ő szeret, hogy meg tudja majd csinálni. Nem értem, hogy másoknál hol bicsaklik meg ez a dolog. Mert azért mégiscsak otthon kellene megtanulni főzni, a családi ízek mentén. Ennek egy hátránya van: iskolai, tábori, vagy rendelt ételt nem esznek meg, mert érzik a különbséget. Múltkoriban a sajtos roló kapcsán már merengtem azon, hogy mennyivel könnyebb dolga van azoknak, akiknek az ízlése nem annyira kifinomult. De azért inkább sajnálom őket. Anikó
VálaszTörlésEgyetértünk, Anikó.
VálaszTörlés