Töltött tojás melegen

Anyámtól tanultam a receptet, már egészen kisgyerek koromról vannak emlékeim, amikor töltött tojás volt a vacsora nálunk. Az első pillanattól kezdve imádtam, ma is bármikor meg tudom enni. Rizzsel körítve önálló vacsora lehet, hidegen - úgy értem, kihűlve - is nagyon finom, ezért nem fordult elő sosem, hogy ha egy kicsit nagyobb adagot sikerült készíteni, pocsékba menjen akár csak egy fél tojás is. A konyhában járva-kelve felkaptam egy-egy darabot, és mire körülnéztünk, már üres volt a jénai.

Hozzávalók:

személyenként 2 db tojás
zsemle vagy toast kenyér
tejföl
só
bors
petrezselyem
mustár

Elkészítés:

A tojásokat keményre főzzük, hideg vízbe merítjük, kihűtjük, meghámozzuk és félbe vágjuk. A sárgájukat egy tálba tesszük, a fél fehérjéket pedig egy megfelelő méretű sütőtálba ültetjük. A tojások sárgáihoz hozzáadjuk a tejben megáztatott, alaposan kifacsart zsemlét vagy kenyeret. A kenyér mennyisége nyilván függ attól, hogy tojásunk van, az a lényeg, hogy ne tengjen túl a masszában az áztatott kenyérféle, mert akkor nem lesz jóízű a töltött tojásunk. Egy zsemlénél vagy két szelet toastnál többre ritkán szokott szükség lenni. A tojásos-kenyeres keveréket ízesítjük sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanálnyi mustárral. Kikeverjük, és ha nagyon szilárdnak találnánk, egy egészen kevés tejföllel lazíthatjuk. Ezután kanállal töltsük meg a fél tojásfehérjéket, púposan legyen a töltelék a tojásokban, formázzanak egész tojást. Ha minden fehérje hajót megtöltöttünk, kicsit nedves kézzel simítsuk egyenletesre a krém felszínét, locsoljuk meg az egészet tejföllel, és 180 fokos sütőben süssük maximum 20 percig az ételt. 

Mascarponés villámdesszert

Jól bevált desszert nálunk ez a mascarponés édesség, olyan kevés alapanyag kell hozzá, hogy bármikor hadra fogható, ünnepekkor éppen úgy, mint este, amikor ránk tör a de-ennék-valami-édeset vágy. Nálam általában szokott itthon lenni egy-egy doboz mascarpone, úgyhogy bármikor össze tudom dobni ezt az édességet. Fagyasztott gyümölccsel is működik, keksz nélkül is működik, úgyhogy érdemes eltenni a receptet a Jolly Jokereink közé.

Hozzávalók:

25 dkg szobahőmérsékletű mascarpone
2 dl habtejszín
néhány darab édes keksz (nálam Győri Zabfalatok, natúr)
ízlés szerinti mennyiségű porcukor
gyümölcs

Elkészítés:

A tejszínt felverem kemény habbá, majd a porcukorral kikevert mascarponét hozzákeverem a habhoz. A kekszet összetördelem, vagy a késes aprítóval ledaráltatom, néhány evőkanálnyit egy kehely aljára rendezek, kanalazok rá a mascarpone krémtől, a tetejét pedig kirakom gyümölccsel. Néhány óra pihenés a hűtőben jót tesz neki.

Tejszínhab helyett készíthetjük natúr joghurttal is, úgy is nagyon finom. A keksz elhagyható, a kalóriatartalom anélkül is derekas...

Vajas kifli

A recept Limarától származik, 2009-ben sütöttem meg először, és aztán talán még egyszer, mert a kifli ellenállhatatlan, muszáj még forrón felfalni, amint elkészül, és hát ez bár csodás élmény, nem mindig célravezető...khm...nem tudom, értitek-e, mire gondolok... Viszont az uramnak ma születésnapja van, úgyhogy az a minimum, hogy reggel ilyen csodás kiflire ébredjen. Egy ilyen erős kezdés után csak jó lehet a napja :)

Hozzávalók:

60 dkg liszt
1 csipet aszkorbinsav
1 teáskanál sikér (tekintve, hogy Limara receptjéhez képest nekem csak BL 55-ös lisztem volt a BL 80-as helyett)
1,5 teáskanál só
10 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál cukor
3 dkg élesztő
3 dl langyos tej

Elkészítés:

A tejet és az olvasztott vajat és a pici vízben feloldott élesztőt a kenyérsütő üstjébe öntöttem, utána küldtem a lisztet, sikért, aszkorbinsavat, cukrot, sót. Másfél óra múlva olyan csodálatos tésztát vettem ki a gépből, hogy párját ritkítja. Lisztezett deszkán kicsit átdolgoztam, 11 darabra sikerült vágnom, a darabokat pedig négyzet alakra nyújtottam. A négyzeteket nagyon vékonyan megkentem vajjal, ez biztosítja majd, hogy a rétegek szépen elváljanak egymástól. Egyik sarkuktól átlósan feltekertem őket, majd letakarva kelhettek még negyed órácskát. Mivel az előző sütésekkor azt tapasztaltam, hogy nincs számottevő különbség a megfőzött, és meg nem főzött kiflik között, ezt a lépést kihagyom. 200 fokos sütőben megsütöm a kifliket, nagyjából 12-15 percre van szükségük ahhoz, hogy szép színűek legyenek. 

Málnás crumble

A világ legegyszerűbb édessége. Bármikor bevethető, ha van otthon akár a mélyhűtőben valamilyen bogyós gyümölcs, de télen almával, körtével is isteni. A margarin ez esetben (is) felejtős, ehhez vaj kell és barna cukor.

Hozzávalók:

225 gr liszt
110 gr vaj
80 gr barna cukor
500 gr gyümölcs

Elkészítés:

A késes aprítóba beletesszük a lisztet és az apró darabokra vagdalt vajat, és pulzáló üzemmódban összedaraboltatjuk a géppel. Természetesen ha nincs ilyen robotgépünk, csinálhatjuk kézzel is, akkor igyekezzünk minél gyorsabban dolgozni, hogy a vaj lehetőség szerint minél kevésbé olvadjon fel a kezünk melegétől. Ha a liszt és a vaj már morzsás, jöhet hozzá egy-két fordulóra a cukor is. 

Egy csinos sütőtálban rendezzük el a gyümölcsöt, egy-két evőkanál cukorral szórjuk meg, majd kanalazzuk rá a gépből a morzsát. 180 fokos sütőben fél órát süssük, amíg a morzsa aranybarna nem lesz a tetején.

Vigyázzunk a kóstolással, a gyümölcs az alján baromira tud égetni! Vanília fagyi prémium minőséggé emeli.

Lecsó (esetünkben rizzsel)

Egy jó lecsó... Az bizony isteni tud lenni nyáron, amikor a paradicsom és a paprika már szabadföldön terem, nem fólia alatt. De mi kell egy igazán jó lecsóhoz? 

Lehet, hogy a választ mindenki másként adja meg, szerintem a jó lecsó kizárólag zsírral készülhet. Igen, én is olajjal főzök már több, mint harminc éve, ennek ellenére meggyőződésem, hogy egy igazán jó lecsó alá csakis jó minőségű sertészsír való. Nem az a hófehér, nem-akarom-tudni-hogyan-készül bolti zsírtéglából, hanem mondjuk a kerekegyházi piacon vásárolt kicsit sárgás, jellegzetes illatú házi zsírból. Ez az alap. 

Aztán kell hozzá vastag húsú paprika, hogy amikor a lecsó elkészül, ne csak az összepöndörödött paprikahéjakat együk, hanem legyen igazi teste is a paprikának. Kell ezenkívül napon érett, édes paradicsom. 

Elengedhetetlen hozzá sok vöröshagyma, amitől tartalmas, sűrű szaftja lesz. 

És még valami, ami nagyon-nagyon fontos, az az őrölt pirospaprika. Na, az a nem mindegy! Az ad a lecsónak csodálatos színt, egyedülálló ízekkel gazdagítja azt, és végül, de nem utolsó sorban biztosít neki egyfajta sűrűséget, amire csak a pirospaprika képes. 

Az, hogy kerül-e a lecsóba kolbász vagy virsli, esetleg szalonna, hogy rizzsel vagy tojással, netán magában tálaljuk, az részletkérdés. Ami azonban felteszi a koronát egy jó lecsóra, az a puha fehérkenyér, amivel kitunkolhatjuk a paprikás szaftot a tányér aljáról. 

Én az alábbiak szerint főzöm a lecsót, ahogy olvashatjátok mindjárt, és nekem sem lesz sohasem kétszer egymás után egyforma. Ez a mai, tanyán készült azonban nagyon jól sikerült. 

Hozzávalók: 

1,5 kg paprika
6 db közepes paradicsom
házi paradicsomlé
2 db vöröshagyma
egy darab kolbász
fél csésze rizs
só
pirospaprika
egy púpos evőkanál sertészsír

 Elkészítés: 

A zsírt megmelegítettem, és lassú tűzön üvegesre pároltam rajta az apróra vágott vöröshagymákat. A hagymát én azonnal meg szoktam sózni, amint a zsiradékba kerül, mert a sótól levet ereszt, és abban hamarabb párolódik puhára, mint anélkül. Közben csíkokra, majd a csíkokat tovább darabolva kockákra vágom a paprikát, a paradicsomnak kivágom a zöld csumáját, aztán négybe vágom. Amikor a hagyma puha, rádobom a paprikát, és néhány percig melegítem az ételt, hogy a paprika átforrósodjon. Megszórom pirospaprikával - én azt szeretem, ha igazán gazdag, piros a lecsó színe, tehát úgy egy evőkanálnyi paprikát használok -, elkeverem, hozzáadom a rizst és a paradicsomot a készülő lecsóhoz. Megvárom, míg felforr az étel, megsózom, és felöntöm a magam által eltett paradicsomlével. Ebben fog a rizs megpuhulni, ezt szívja majd magába. Isteni lesz! Fedő alatt főzöm tovább a lecsót, időnként megkeverem, de nem vadul, csak hogy a rizs mindenhol meg tudjon puhulni. Ha beszívta a levét és még mindig nem puha, adok még hozzá a paradicsomléből. Közben a negyedelt paradicsomok is megfőnek, a paprika is megpuhul, a rizs is készre fő. Nem sokkal a főzés vége előtt adom az ételhez a karikázott kolbászt, mert nem szeretem, ha a kolbász íze kifő a lébe, szeretem, ha annak a tányéron is van íze, ha értitek, mire gondolok. Tudom, hogy az ízhatás akkor is hasonló, ha a főzés elején adom hozzá a füstölt kolbászt, én mégis jobban szeretem ilyenkor beletenni a lecsóba. A rizses lecsónak legtöbbször nincs külön szaftja, hiszen minden ilyesmit a rizs elhasznált, magába szívott a fővés során. De ne aggódjunk, azért lesz mit kitörölni a tányérból a kenyérrel így is!

Egyéb esetekben rizs nélkül főzöm a lecsót, ugyanígy persze, csak olyankor elmarad a paradicsomlé, elég a finom, édes paradicsom, hogy frigyre lépjen a paprikával.

Vegetáriánus lasagne

Még nem meséltem, úgyhogy itt az ideje, hogy elbüszkélkedjek a dologgal. Néhány hete a TV Paprika felkért, hogy vállaljak szakmai lektorálást néhány sorozatuknál, és én boldogan mondtam igent erre a munkára. Az alábbi recept az első sorozatomból való, de persze ahogy az lenni szokott, az élet át- és felülírta az ott látottakat. Így aztán ez a változat készült most a tanyán, ahol két napig mi vigyázunk a kutyákra, csirkékre és lovakra. Nagyon élvezzük a társaságukat, a csendet és a jó levegőt, igazán dukált egy ilyen jó kaja is nekünk. 

Hozzávalók: 

lasagne tészta (kb. 9 darabot használtam fel) 

9 dl házi paradicsomszósz (a sajátomat használtam, egyébként valami jó minőségű olasz passatát ajánlok) 

25 dkg tehéntúró 

15 dkg füstölt krémfehér sajt 

1 padlizsán 

1 cukkini 

maradék gomba 

olaj 

Elkészítés: 

A padlizsánt meghámoztam és hosszában vékony szeletekre vágtam, a cukkinit is hasonlóan aprítottam fel, de azt nem hámoztam. A gombát szintén hosszúkás szeletekre vágtam. A túrót összekevertem az összemorzsolt krémfehér sajttal. A zöldségeket egy tapadásmentes serpenyőben olajon megsütöttem. A jénaiba, amiben a lasagne sült, alulra bőven öntöttem paradicsomszószt, arra ment az első réteg tészta. Erre pakoltam a padlizsán és cukkini szeleteket, kentem rá túrókrémet, amit meglocsoltam egy kevés paradicsomszósszal. Ismét tészta következett, majd zöldség, túrókrém, paradicsomszósz, és jutott még egy réteg a hozzávalókból. A felső tésztaréteget is megöntöztem paradicsomszósszal, majd mivel a zöldségek még forróak voltak, úgy 25 percre betettem az edényt a sütőbe, őszintén szólva, fogalmam sincs, hány fokra. Örültem, hogy a palackos gázról működő sütőt be tudtam kapcsolni. Amíg sült a tészta, meglocsoltam a veteményest.

Pad thai, vagy valami olyasmi

forrás: pinterest.com

Nagyon szeretjük ezt az ételt. Kell hozzá némi ázsiai ételek körüli jártasság, de ha az megvan, akkor soha meg nem unható kedvenccé léphet elő. Lehet variálni a zöldségekkel, mondanám, hogy a belevaló hússal is, de nálunk csak a csirkemell játszik. Egy titka van szerintem, hogy nagyon gyorsan kell dolgozni, mindennek ott kell lenni kézközelben, nem lehet akkor pucolni az újhagymát, amikor a hús már a wokban van. Fontos a magas hőfokon sütés, hogy a hús ne párolódjon a magából kiengedett lében, hanem hirtelen süljön, a magas hőfoktól bezáródnak ugyanis a hús pórusai, és nem ereszti ki magából a nedvességet. 

Hozzávalók:

30 dkg rizstészta (spagetti)
40 dkg csirkemell filé
1 púpos teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta
(tartok itthon ilyet, hogy mindig legyen, ha szükség lenne rá, de természetesen frissen reszelt gyömbér,
és frissen összenyomott fokhagyma a legjobb)
3 szál újhagyma
1/2 piros kaliforniai paprika
1 zöld chili
1 marék brokkoli előfőzve
20 dkg mungóbab csíra (konzerv)
1 evőkanál sötét szójaszósz
2 teáskanál halszósz
2 evőkanál szezám olaj
1 marék mogyoró
1 teáskanál chili pehely
só

Elkészítés:

A tésztát leöntöttem forrásban lévő vízzel, majd a tálat letakartam.  Kb. tíz perc múlva a tészta megpuhult, leszűrtem, félretettem. Készíthetjük tojásos tésztából is, ebben az esetben a tésztát a szokásos módon megfőzzük, de nem teljesen puhára, mert a csirkével és a zöldségekkel még főni fog egy keveset.

Megforrósítottam a wokban a szezám olajat, és a csirkét két részletben átsütöttem rajta. Tányérra szedve félretettem. Újabb kanál olaj a serpenyőbe, és egy percig pirítottam a gyömbér-fokhagyma pasztát, aztán hozzáadtam a karikára vágott újhagymát, apró kockára vágott kaliforniai paprikát és chilit. Ők is kaptak két percet kevergetve. Visszatettem a wokba a nagyon vékonyra vágott csirkecsíkokat is.  Kb. két percig kevergettem a húst, majd ízesítettem a szójaszósszal, halszósszal, hozzáadtam a sót, a chili pelyhet,  végül belekerült a wokba a mogyoró, és a kissé előfőzött brokkoli is. Utolsó lépésként belekevertem a tésztát, a babcsírát, és alaposan összeforgattam a többi alkotóelemmel.

Sült fokhagyma

Ó, hogy ez milyen isteni finom! Aki szereti a fokhagymát, annak kötelező darab. Aki pedig nem szereti a fokhagymát, azt erősen sajnáljuk. A barátnőm vagy két éve kéri, hogy csináljunk már sült fokhagymát, de valahogy mindig elmarad. Ma azonban, amikor egész nap a gasztronómiához köt a kötelesség (azért annyira nem kell sajnálni, cikkeket írok és a Tv Paprikás sorozatomat lektorálom), eszembe jutott, hogy fokhagymát kéne sütni. És miután volt itthon három csodálatos fej, azonnal meg is valósítottam az ötletet. Hát ez.... ez valami fenséges kaja! Elkészítése pofon egyszerű, és az eredmény - mondjuk pirított rozskenyérrel fogyasztva - csodálatos. Ez most sütőben, fólia alatt készült, de grillen is elkészíthető.

Elkészítés:

A fokhagymákról eltávolítjuk a papírszerű külső héjat, a gerezdeket borítóakat azonban nem bántjuk. A gyökér részt laposra vágjuk, a fokhagyma tetejéből pedig egy vékony kalapot levágunk, hogy láthatóvá váljanak a gerezdek. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk őket, majd egy tűzálló tálba téve a fejeket 180 fokos sütőbe toljuk az egészet. Boríthatunk rá alufóliát, az nem fog ártani. Az enyémek most vagy 45 percig sültek, mire puhák lettek. Szerintem fejenként két fokhagymát nyugodtan számolhatunk egy adagnak.

Dupla áfonyás muffin

A muffin egy minimál édesség, nálam mindig akkor kerül műsorra, ha nincs túl sok időm a konyhában balettozni, de szeretném a családot valamivel kényeztetni. Vagy amikor átgondolatlanul áfonyát vásárolok a piacon, és nem akarom, hogy tönkremenjen, mert az áfonya sosem olcsó... Ja, hogy a képen nem láttok muffint? Nos, ennek az a magyarázata, hogy az Ikeában árusított muffin kapszlik sokkal nagyobbak, mint a nálunk kapható, szabványos muffin forma, nem tudtam belepasszírozni a papírkosarakat a formába, így anélkül tettem tepsire, és a vékony papír nyilván nem tartotta meg a terülni készülő tésztát. De a formájától eltekintve isteni finom lett.

Hozzávalók:

15 dkg zabpehelyliszt
15 dkg csökkentett szénhidrát tartalmú liszt (túlsúllyal nem rendelkezőknek: 30 dkg liszt)
12 dkg kókuszvirág cukor (15 dkg cukor)
1 nagy tojás
1 csomag sütőpor
2,5 dl tejszín (gyanítom, hogy a zabpehely liszt miatt ez kevésnek bizonyult, tejet adtam még egy löttyintésnyit a tésztához pluszban)
4 evőkanál olaj
egy csipet só
egy marék aszalt áfonya
10 dkg friss áfonya (ribizli, esetleg málna is megfelel a célnak)

Elkészítés:

A száraz anyagokat egy tálba mértem, hozzáadtam a friss gyümölcsön kívül minden egyéb alapanyagot, nagyjából összekevertem az elemeket. Nem kell túlkeverni, a muffin tésztája már akkor megfelelő, ha a száraz anyagok mindenütt átnedvesedtek. Formákba adagoljuk a tésztát (normál esetben kétharmadáig töltsük meg a papírformákat, amelyekkel kibéleltük a műanyag vagy fém formát), és a friss gyümölcsöt dugdossuk bele a tésztába. Ha előbb adnánk hozzá az alaphoz, péppé menne, az pedig nem cél.

180 fokos sütőben 30 percig sült, és a munka dandárját a fiam végezte, mint cukrász tanonc:)

Palócleves

Hozzávalók:

40 dkg marhahús
25 dkg zöldbab
egy termetesebb szál sárgarépa
2 szem krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
só
bors
pirospaprika
2 babérlevél
1 mokkáskanálnyi őrölt kömény
2 dl tejföl
1 púpozott evőkanál liszt
zsiradék
1 kisebb paradicsom
fél zöldpaprika

friss kapor a tálaláshoz  
 
Elkészítés:

A hagymát apróra vágom, és olajon megpárolom úgy, hogy rögtön az edénybe érkezésekor a hagymát megsózom. Ez segít, hogy előbb kieressze a levét, hamarabb puhul meg a hagyma, mint só nélkül. A húst közben kis kockákra vágom, hozzáadom a hagymához, átpirítom, majd megszórom pirospaprikával, hozzáadom a köményt és a babért, a paradicsomot és a zöldpaprikát, majd egy kevés víz hozzáadásával kétharmados készültségűre főzöm, azaz már ne legyen kemény a hús, de még omlósan puha sem, amikor hozzáadom a kockákra vágott burgonyát, a felkarikázott sárgarépát és a 2 centis darabokra vágott babot. Amíg a zöldségek puhulnak, elkészítem a tejfölös habarást: amikor a tejfölben simára kevertem a lisztet, apránként adagolok hozzá a forró levesből, azzal is simára keverem, majd a tűzről félrehúzott levesbe öntöm a sűrítést, szapora fakanál forgatás közepette. Felforralom, kidobálom belőle az oda nem illő dolgokat, ha kell, ízesítem még sóval, pici borssal, és néha nekem kívánkozik bele egy kanálka ecet is. Friss kenyérrel, egy-két szál felvagdalt kaporral fenséges leves.

Cseresznyés clafoutis

Mindig rabul ejt a lehetőség, hogy 30+ fokban begyújtsam a sütőt, és mosolyogva nyugtázom, hogy vannak dolgok, amik nem változnak nálam. Tegnap este is muszáj volt sütnöm valamit. Most éppen cseresznyés clafoutis-t (ejtsd: klafuti), mert olyan szép volt a cseresznye a piacon, de remélem, érik már a sárgabarack is..

A clafoutis-t a franciák készítik előszeretettel, meg is értem őket, hiszen szuper jó társítás ez a palacsintatészta szerű anyag és a gyümölcs. Kombinálhatjuk bármilyen gyümölccsel, és készíthetünk de lux változatot is, ha nem hagyjuk ki belőle a pálinkát/likőrt, ha nem másod osztályú gyümölccsel készítjük, hanem prímával, a cukrot kiválthatjuk agavé sziruppal például, a tojás pedig lehet igazi tanyasi. (Könnyen beszélek, nekem húsz darab csodálatosan sárga, kapirgálós, boldog csirkéktől származó tojás figyel a hűtőmben, és van még, ahonnan az jött:)

Hozzávalók:

5 tojás
15 dkg liszt
1 púpozott mokkáskanál sütőpor
8 dkg cukor
3 dl tej
0,5 dl tejszín
2 evőkanál pálinka
1 evőkanál olaj
60 dkg cseresznye
egy marék cukor a cseresznye megszórásához
egy darab vaj a forma kikenéséhez
 
Elkészítés:

A tojásokat habosra vertem a robotgéppel, hozzáadtam a tejet, tejszínt, cukrot, majd apránként belekevertem a sütőporos lisztet is: minden kanál liszttel simára kevertem a masszát. Utolsóként került a tálba a pálinka és az olaj. A pite formát kivajaztam, beleszórtam a cseresznyét, megszórtam egy kis cukorral, ráöntöttem a masszát, és 180 fokos sütőben 35 percig sütöttem.

Zöldborsófőzelék

Megint elbuktam. Már ott volt a kezemben az olló, hogy szüretelek az erkélyen friss mentát, és ezúttal nem tejszínesen-petrezselymesen fogom elkészíteni a borsófőzeléket, hanem mentásan, ahogy Feri, a főzelékes készítené bizonyára. De most sem sikerült. Az első friss borsóból nem készülhet más, mint a hagyományos, petrezselymes variáció. Iszonyúan szégyellem magam, hogy képtelen vagyok haladni a trendekkel, de hát ez van... De ígérem, a legközelebbi... és bizonyosan lesz legközelebbi, szombaton már célirányosan fogok az asszonyhoz tartani, akitől most vettem a harsány zöld, ropogós hüvelyeket, és aki bőszen bólogatott, mikor azt magyaráztam a standjánál vásárlóknak, hogy attól az árustól, aki nem engedi megkóstolni az áruját, nem is szabad semmit venni... Szóval folytatás biztosan lesz, és akkor talán tényleg győz a menta a petrezselyem felett... Ha már az Ízes élet weblapján olyan jó szívvel ajánlgatom, nem igaz? :)

A zöldborsó nem egyszerű zöldség. Mondanám, hogy szerencse kell ahhoz, hogy jót vegyünk, de ez nem igaz. Meg kell kóstolni a zöld szemeket, mielőtt jól bevásárolunk belőle. A jó borsó édes, puha és nedvdús, amelyik kemény és kesernyés, abban már végbement a cukor keményítővé alakulása, és az a rossz hírem van, hogy az ilyen borsóból finomat főzni már képtelenség. És lehet, hogy minikonfliktusok fognak kialakulni az árusokkal, akiknek áruját végül a kóstolás ellenére - vagyis inkább épp azért - nem vettük meg, de ne féljünk felvállalni ezeket! Inkább az árus szembesüljön az áruja minőségével, mint mi bosszankodjunk a konyhában. És hát az az igazság, hogy az árusok pontosan tudják, ha öreg borsót árulnak, úgyhogy ne sajnáljuk őket annyira...

Viszont ha megvettük a zöldborsót, igyekezzünk még aznap el is készíteni, hiszen lehetséges, hogy hosszan keresgéltük a piacon a megfelelőt, meg is találtuk, aztán mégse lesz finom a leves, főzelék belőle, mert sokáig tartogattuk a hűtőben. Nincs mese, el kell fogadnunk, hogy a borsó kényes darab. Ha ezzel nehézségünk van, használjunk inkább mirelitet. De nekem az a határozott véleményem, ha jót akarunk enni, egy szezonban néhányszor igazán megtervezhetjük előre a vásárlás helyét, idejét, és a főzés időzítését, ez nem túl nagy áldozat egy olyan főzelékért, mint amilyet én is főztem tegnap.

A borsó elengedhetetlen két társa egy főzelékben a bors és a petrezselyem. Szárított vagy fagyasztott petrezselyemmel ne kezdjetek hozzá ennek az egyszerűségében fantasztikus főzeléknek, mert kár a ráfordított időért. Én mindenképpen a sok petrezselyem pártján állok, akár két csomaggal is beleaprítok. A másik elmaradhatatlan kellék a frissen őrölt bors, ami nélkül szerintem szintén nem az igazi ez a főzelék. És még egy, a tejszín. Ha van otthon tejszín - nem főző, mert az nem tejszín -, ne sajnáljatok a főzelékbe egy decinyit, minőségi változáson fog átesni a főzelék tőle, ezt bizton állíthatom...

Hozzávalók:

1,5 kg friss zöldborsó

2 evőkanál liszt

2,8-as tej szükség szerint

tejszín

1-2 csomag zöldpetrezselyem

só, BORS

egy kevés pirospaprika

olaj/vaj

Elkészítés:

A borsót kifejtjük, megmossuk, lecsöpögtetjük. Egy maréknyi borsóhüvelyt szintén megmosunk, deszkára tesszük, csokorba fogjuk, és a két végüket egy-egy határozott mozdulattal levágjuk. Ezután olajat melegítünk - legyen nagyjából 3-4 evőkanálnyi -, rátesszük a borsót, és a végektől megszabadított néhány hüvelyt. Amikor a borsó már forró, egy kevés meleg víz hozzáadásával elkezdjük párolni. Sózzuk is meg ekkor. Amikor a pároló lé elfogyott a borsóról, a friss, zsenge borsónak már puhának is kell lennie. Kóstoljunk meg több szemet is, kisebbeket, nagyobbakat, nehogy úgy járjunk, hogy a nagyobbak kemények még. Ha úgy ítéljük meg, hogy mindegyik szem puha, halásszuk ki a hüvelyeket, majd hintsük meg a majdnem száraz borsót két evőkanálnyi liszttel, és kíméletesen kezdjük keverni. Nyilván nem fog elkezdeni pirulni a liszt, de ha rendesen átkeverjük, veszít valamelyest nyers ízéből. Aki kedveli, ekkor adjon hozzá egy kevés pirospaprikát is. Öntsünk bele annyi tejet és a tejszínt, hogy épp ellepje a borsót. Közepes lángon forraljuk fel újra a főzeléket, kevergessük is közben, és látni fogjuk, szükséges-e még tejet önteni rá. A tej mennyisége természetesen attól függ, ki milyen sűrűn szereti a főzeléket. Végül bőkezűen borsozzuk meg, dobjuk bele az apróra vágott petrezselymet (azzal már sokáig ne főzzük, mert elveszíti szép zöld színét és friss ízét is), ha kell, sózzuk meg, és készen van a világbajnok, abbahagyhatatlan, hidegen, melegen, langyosan egyaránt lenyűgöző borsófőzelékünk.

Kevert gyümölcsös sütemény

Eredeti recept: hedonism.hu

A legjobb nyári sütemény, ezt bizton állíthatom. Jó tulajdonságai a következők:

1. Egy óra alatt elkészül összeállítástól a készre sülésig
2. Egy, azaz egy darab keverőedényben elkészíthető, plusz a tepsi, azért ez sem mindennapos jelenség a receptek jelentős hányadánál
3. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető, ami van otthon, ami érik éppen
4. Isteni finom
5. A hozzávalók egy része helyettesíthető egészséges(ebb) alapanyagokkal, én is szénhidrát csökkentett lisztből készítettem, az eredeti receptben szereplő cukor mennyiségét a felére vettem le, és legközelebb ki fogom próbálni eritrittel is.

Hozzávalók:

30 dkg rétesliszt
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
15 dkg cukor
4 nagy tojás
3 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
kb. 50-70 deka tisztított, darabolt gyümölcs (meggy, cseresznye, sárgabarack, eper, ribizli, szilva, vagy bármi egyéb, akár vegyesen is)

Elkészítés:

A puha vajat keverőtálba tesszük a cukorral, és fehéredésig habosítjuk. Ezután egyesével hozzáadjuk a tojásokat, majd a tejfölt, végül pedig hozzákeverjük a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet is. Nagyobbacska tepsibe kanalazzuk a tésztát, rászórjuk a kiválasztott gyümölcsöt, kicsit bele is nyomkodjuk őket a masszába. A tetejét megszórjuk egy kis barnacukorral (én kókuszvirág cukrot használtam, elképesztő ízt adott a sütinek, melegen ajánlom mindenkinek, de természetesen anélkül is el lehet készíteni), és bedugjuk a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe. 35-40 perc alatt megsütjük, de mielőtt kivesszük a sütőből, tűpróbával ellenőrizzük le, átsült-e a közepe is.

Nyár

Karfiolkrém leves

Nagyon szeretem ezt a levest. A karfiolt úgy, ahogy van, minden formájában nagyon szeretem, gyakran készítek alaplével, zöldségekkel petrezselymes formában is levest belőle, de ez a tejszínes, fűszeres változat is nyerő. Ízlésünk szerint fűszerezhetjük, én legjobban szerecsendióval szeretem megbolondítani. Jó minőségű teljes kiőrlésű, testes kenyér illik hozzá.

Hozzávalók:

1/2 kg karfiol
2 dl tejszín
1 evőkanál liszt
só
bors
 
Elkészítés:

A karfiolt sós vízben puhára főztem, és a rózsákat beletettem a turmixgépbe. Öntöttem rá annyi főzőlevet, hogy a gép könnyedén megbirkózzon a pürésítéssel. Közben egy kis tálkában simára kevertem a lisztet a tejszínnel, néhány kanál főzővízzel hőkiegyenlítettem, és azt is beleöntöttem a turmixpohárba. Fordítottam rajta néhányat, aztán pedig visszaöntöttem a lábasba. Felforraltam, és közben annyi tejszínt adagoltam a leveshez, hogy a számomra ideális sűrűséget elérje. Bőven tekertem bele borsot, szerecsendiót, utánasóztam, és kész is volt a leveske:) Betétnek egyben hagyott, megfőtt karfiolrózsát adhatunk hozzá, amint fentebb írtam, rusztikus kenyér is kiváló kísérője.