Beszéljünk a rakott krumpliról!

Szerintem a rakott krumpli az igazi, tőről metszett magyar étel, minden háztartásban ismerik, a legtöbben biztosan szeretik is. A mi családunk sem kivétel, egy emberként rajongunk a rakott krumpliért, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon jó rakott krumplikat szoktam készíteni.

Nem dekoratív étel, tányérra kitéve az életben nem voltam képes róla egy étvágygerjesztő képet lőni, de nem is azért szeretjük, mert fotogén lenne ugyebár

Nem is annyira a receptet szeretném közkinccsé tenni, hiszen ki az, aki megfordult már párszor a konyhában, és nem tud összedobni egy rakott krumplit? Sokkal inkább azokat a dolgokat szeretném kiemelni, és persze veletek megbeszélni, amitől egy rakott krumpli - szerintem - finom lesz.

Mert milyen a jó rakott krumpli? Vagy inkább milyen NEM?

1. Nem száraz

2. Nem szegényes

3. Nem sótlan

Az első ponthoz: a rakott krumpli semmiképp ne legyen száraz, nyögvenyelős. Ezt úgy kerülhetjük el, ha elegendő mennyiségű és minőségű tejfölt használunk. Nálam a 6 adagos jénaiba egy nagy pohár, azaz 450 grammos tejföl biztosan elfogy. És hát az az igazság, hogy ha tehetem, akkor nem is 20, hanem mindjárt 25 százalékos tejfölt veszek, a Sparnak például isteni 25 százalékos tejföle van.

A másik, amivel ezt a hibát biztosan kikerülöm, az a tejszín, amivel fel szoktam ütni a tejfölt. Szeretem, ha a tejfölnek a tejszíntől olyan lesz az állaga, hogy a rétegek közé ha nem is önteni lehet, de nem kell kínlódni, hogy kanállal szétkenjük a krumplin, mert elég folyékony. Tehát felbontok egy tejfölt, jól összekeverem, megsózom, megy bele a tejszín, és aztán hadd szóljön!

A szárazság problémáját okozhatja a felhasznált kolbász is, ha nem elég magas zsírtartalmú, nem sülhet ki belőle ugyebár zsír, és akkor a jó rakott krumplinak bizony reszeltek.

Kettes pont. Nem árt eldönteni, mennyi alapanyag áll rendelkezésünkre, ha rakott krumplit készítünk. Ha kevés otthon a tojás, nem elég szép szál a kolbász, vagy nem elég a tejföl, hagyjuk inkább más napra a főzést, amikor be tudunk vásárolni. Mert ugyan miért készítenénk szánt szándékkal olyan ételt, ami nem hozza a tőle elvárt minőséget? Az persze egészen más, ha nem szeretjük sok kolbásszal a rakott krumplit (én például a zsírját abszolút fontosnak tartom ebben az ételben, de magát a sült kolbászkarikákat inkább átadom a férjemnek, nyilván nem kezdek hisztérikusan sikoltozni, ha ott marad egy-kettő a tányéromban, de én inkább az ízét és a zsírosságát kedvelem). Az is akceptálható, ha kicsit visszavennénk a kalóriákból, de én akkor azt javaslom, inkább készítsünk mást, ne rakott krumplit. Az ugyanis távolról sem egy diétás koszt, hát ez az igazság, mit van mit tenni?

Hármas pont. A halálom a sótlan rakott krumpli. Ezért aztán én minden krumpli réteget enyhén megsózok, ahogy fennebb írtam, a tejfölt is alapban sózom. A krumpli rengeteg sót képes felzabálni, ezt sose felejtsük el.

És akkor jöjjön az én receptem (meg százezer másik magyar háziasszonyé is persze), vagy inkább mondjam azt, hogy ahogyan én készítem a rakott krumplit.

Hozzávalók 6 személyre:

1-1,3 kg krumpli (nem árt, ha a krumplik egyforma méretűek. mindegy, hogy kisebbek vagy nagyobbak, de legyenek egyformák. ez azért fontos, hogy egyszerre főjenek meg.)
2 nagy arasznyi lángolt kolbász, vagy valami kicsit szárazabb, de semmiképp ne kopogós száraz kolbász
7-8 keménytojás
45 dkg tejföl (vagy amennyit nem szégyellünk)
2 dl tejszín
a tetejére szeletelt bacon, vagy a hagyományos füstölt szalonna, legalább fejenként egy kakastaréj jusson
só

Elkészítés:

A krumplikat feltesszük sós vízben főni, ha megpuhultak, leöntjük róluk a vizet, és 10-15 percre félretesszük, amíg kihűl annyira, hogy égési sérülések nélkül meg tudjuk hámozni. Ha lehet, hámozáskor ne szúrjunk a krumpliba villát, mert garantáltan a szúrás helyén szét fog esni a krumplikarika, ami persze nem giga probléma, de mégiscsak jobb, ha egyben maradnak.

A tojásokat szintén keményre főzzük, felkarikázzuk, a kolbászt úgyszintén karikákra vágjuk.

A burgonyákat hámozás után elkezdjük belekarikázni a kiolajozott/kizsírozott tálba. Én egyszerre egyet szoktam felkarikázni, amint levágtam a karikát, teszem is a tálba. Amikor megtelt az első sor, kap egy kis sót, jöhet rá a kolbász és a tojás,  bőven megpötyögtetem a tejszínes tejföllel, majd folytatom a rétegezést. A legfelső réteg természetesen burgonya, ezt a sort is megsózom, megöntözöm a maradék tejföllel, egy kanállal úgy ügyeskedek, hogy a krumplit mindenhol borítsa tejföl.

Ekkor kerül rá vagy a szeletelt bacon, vagy az ujjnyi vastag szalonna szelet, amit beirdalunk, hogy gusztusos kakastaréj legyen belőle, majd az edényt bedugjuk a 180-200 fokra előmelegített sütőbe, ahol egy ekkora mennyiség 40-50 percet biztosan el kell, hogy töltsön ahhoz, hogy szép pirosra süljön a teteje.

Hát ennyi a varázslat, legalábbis én így varázsolok. Soha meg nem unjuk a rakott krumplit, amíg el nem uralkodik az újburgonya szezon, elég gyakran kerül nálunk asztalra. Szeretjük másnaposan, melegítve is.