Sajtos csirke, ami nem hiányozhat az ünnepi asztalokról

Szinte minden ünnepen asztalra kerül nálunk ez az étel, ezért nem is teljesen világos, hogyhogy nincs még fönt a receptje a blogon. Valószínűleg az lehet a magyarázat, hogy sose sikerült gusztusos fotót készítenem róla. Ez most többé-kevésbé összejött, úgyhogy közkinccsé teszem ezt a családi klasszikust.

Hozzávalók 4 személyre:

1 csirkemell filé (50-60 dekás)
25 dkg reszelt sajt (trappista, cheddar, karakteresebb félkemény, kemény sajtok vegyesen, de ha csak trappista van, az is megfelelő)
2 dl tejszín
2 db tojás
5 evőkanál liszt
só
bors
szerecsendió

Elkészítés:

A csirkét félbe, majd a két fél darabot lapjában három-három részre vágtam. Besóztam a szeleteket, 20 percet állni hagytam. Addig lereszeltem a sajtot, felvertem a tojást és odatettem a köretnek szánt rizst főni.

Egy tűzálló tálba fogjuk pakolni a csirkedarabokat, amelyeket először lisztbe, majd a felvert tojásba, végül a reszelt sajtba mártjuk. Pont, mintha paníroznánk, csak nem prézli a végállomás, hanem reszelt sajt. Lerakjuk a tálba a húst, én akkora edényt szoktam választani, hogy lehetőség szerint egy rétegben elférjen benne a hús, legfeljebb egy-egy kisebb darab kerüljön a felső sorba. Ennek az az értelme, hogy a lisztből, tojásból, sajtból összeolvad majd egy krém, és sokkal finomabb a kész étel, ha nem több réteg hús között áll ez a kvázi krémszerű dolog, hanem jól át tud sülni.

Amikor a húsok a tálban vannak, reszelek rájuk szerecsendiót, végül a tejszínt szépen elosztva a húsra öntöm, így mehet a sütőbe.

180 fokon sütöm a húst addig, amíg olyan piros nem lesz a teteje, mint amit a képen láttok, ez nem szokott több lenni, mint 30-35 perc.

Bármilyen köret jó hozzá, legjobban persze krumplipürével szeretjük, hisz rendes sváb család lennénk, most rizibizit készítettem hozzá, amibe spárgát is csempésztem.

Spárgás rizibizi: a rizst a szokásos módon megmossuk, egy kevés olajon átforrósítjuk, majd a rizs fajtájához passzoló (forró) vízmennyiséggel felöntjük. A spárgát megmossuk, a fás részeket eltávolítjuk, a szárrészt 3 mm-es karikára vágjuk, a spárgafejeket pedig csak a főzés végén adjuk a rizshez. Tehát a fővő rizshez adjuk a spárga karikákat, a mirelt zöldborsót, sózzuk, borsozzuk, amikor a rizs már a nagy részét felszívta a víznek, jöhetnek a spárgafejek és az apróra vágott petrezselyem.

A főzés végén megkértem a mesterséges intelligenciát, javítson az ételfotómon. Ezeket alkotta:

   

Olasz fehérbableves

Nagyon jó kis húsvéti fogás lehet ebből a receptből, remekül felhasználható hozzá a füstölt hús főzőleve. Persze nem kell túlzásba esni, mert ez nem a  magyar konyhából jól ismert bableves, hanem egy paradicsomos, pestós csodaság, de egy kis füstölt lé nem fog ártani neki. Nekem ma még nem állt rendelkezésemre, ezért füstölt piros paprikával adtam neki egy kis pikantériát.

Végtelenül egyszerűen elkészíthető fogás, kellemesen savanykás, könnyű leves, szívből ajánlom.

Hozzávalók:

1 nagy doboz fehérbab konzerv

1 szál sárgarépa

2 szál szárzeller vagy egy darab zellergumó (nekem most ez utóbbi volt itthon)

1 közepes fej vöröshagyma

néhány levél fodros kel, ennek hiányában pár levél kelkáposzta vagy egy marék bébispenót

2 gerezd fokhagyma

1 púpos evőkanál sűrített paradicsom

5 dkg reszelt parmezán vagy grana padano

1 púpos teáskanál füstölt pirospaprika

só

bors

1 mokkáskanál rozmaring

1 mokkáskanál kakukkfű

1 mokkáskanál bazsalikom

1 csipet oregánó

2 csipet majoranna

2 evőkanál olaj

tálaláshoz opcionálisan egy-egy teáskanál pesto a tányérokba

Elkészítés:

A répát és a zellert apró kockákra vágjuk, a vöröshagymát pedig finomra.

Az olajon a répát és a zellert elkezdjük párolni, majd öt perc párolás után hozzáadjuk a vörös- és fokhagymát, kevergetve összemelegítjük őket. A vízforralóból ráöntöttem annyi forró vizet, hogy fedő alatt néhány percig tudjam párolni a zöldségeket. Nem lesznek teljesen puhák, de a ropogósságukat el kell, hogy veszítsék ekkorra.

Ezen a ponton érkeznek az edénybe a só, bors és a szárított fűszerek, valamint a paradicsompüré is, amit lepirítunk a zöldségekkel.

Beleteszem az edénybe a lecsöpögtetett, leöblített babot, a keskeny csíkokra aprított fodros kelt/kelkáposztát (ha spenótot használsz, azt csak a főzés utolsó pillanatában dobd a fazékba), felöntöm forró vízzel/füstölt lével és puhára főzöm a zöldségeket.

Utolsó mozzanatként adom az ételhez a füstölt paprikát, a reszelt sajtot és a bébispenótot, ha az van kéznél.

Én főztem ki hozzá orzo tésztát (ismert nevén tésztarizst), nagyon jól passzol ehhez a leveshez.

Tálaláskor minden tányérba csempésztem egy kiskanál pestót (ami a vasárnapi vendégségből maradt, ezért nem kellett új üveggel bontanom).

Tippek:

Az olaszok szokták kolbásszal is főzni, nálunk sajnos nemigen lehet hozzájutni az úgynevezett olasz kolbászhoz, ami nem pirospaprikás és nem füstölt.

Másféle tésztával is adhatod, a lényeg szerintem az, hogy ne legyen böhöm nagy tészta, inkább valami apró kagyló, ilyesmi.

Igazából semmi nem gátol abban, hogy tálaláskor tejfölt adj hozzá, ha úgy szeretitek.

Beszéljünk a rakott krumpliról!

Szerintem a rakott krumpli az igazi, tőről metszett magyar étel, minden háztartásban ismerik, a legtöbben biztosan szeretik is. A mi családunk sem kivétel, egy emberként rajongunk a rakott krumpliért, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon jó rakott krumplikat szoktam készíteni.

Nem dekoratív étel, tányérra kitéve az életben nem voltam képes róla egy étvágygerjesztő képet lőni, de nem is azért szeretjük, mert fotogén lenne ugyebár

Nem is annyira a receptet szeretném közkinccsé tenni, hiszen ki az, aki megfordult már párszor a konyhában, és nem tud összedobni egy rakott krumplit? Sokkal inkább azokat a dolgokat szeretném kiemelni, és persze veletek megbeszélni, amitől egy rakott krumpli - szerintem - finom lesz.

Mert milyen a jó rakott krumpli? Vagy inkább milyen NEM?

1. Nem száraz

2. Nem szegényes

3. Nem sótlan

Az első ponthoz: a rakott krumpli semmiképp ne legyen száraz, nyögvenyelős. Ezt úgy kerülhetjük el, ha elegendő mennyiségű és minőségű tejfölt használunk. Nálam a 6 adagos jénaiba egy nagy pohár, azaz 450 grammos tejföl biztosan elfogy. És hát az az igazság, hogy ha tehetem, akkor nem is 20, hanem mindjárt 25 százalékos tejfölt veszek, a Sparnak például isteni 25 százalékos tejföle van.

A másik, amivel ezt a hibát biztosan kikerülöm, az a tejszín, amivel fel szoktam ütni a tejfölt. Szeretem, ha a tejfölnek a tejszíntől olyan lesz az állaga, hogy a rétegek közé ha nem is önteni lehet, de nem kell kínlódni, hogy kanállal szétkenjük a krumplin, mert elég folyékony. Tehát felbontok egy tejfölt, jól összekeverem, megsózom, megy bele a tejszín, és aztán hadd szóljön!

A szárazság problémáját okozhatja a felhasznált kolbász is, ha nem elég magas zsírtartalmú, nem sülhet ki belőle ugyebár zsír, és akkor a jó rakott krumplinak bizony reszeltek.

Kettes pont. Nem árt eldönteni, mennyi alapanyag áll rendelkezésünkre, ha rakott krumplit készítünk. Ha kevés otthon a tojás, nem elég szép szál a kolbász, vagy nem elég a tejföl, hagyjuk inkább más napra a főzést, amikor be tudunk vásárolni. Mert ugyan miért készítenénk szánt szándékkal olyan ételt, ami nem hozza a tőle elvárt minőséget? Az persze egészen más, ha nem szeretjük sok kolbásszal a rakott krumplit (én például a zsírját abszolút fontosnak tartom ebben az ételben, de magát a sült kolbászkarikákat inkább átadom a férjemnek, nyilván nem kezdek hisztérikusan sikoltozni, ha ott marad egy-kettő a tányéromban, de én inkább az ízét és a zsírosságát kedvelem). Az is akceptálható, ha kicsit visszavennénk a kalóriákból, de én akkor azt javaslom, inkább készítsünk mást, ne rakott krumplit. Az ugyanis távolról sem egy diétás koszt, hát ez az igazság, mit van mit tenni?

Hármas pont. A halálom a sótlan rakott krumpli. Ezért aztán én minden krumpli réteget enyhén megsózok, ahogy fennebb írtam, a tejfölt is alapban sózom. A krumpli rengeteg sót képes felzabálni, ezt sose felejtsük el.

És akkor jöjjön az én receptem (meg százezer másik magyar háziasszonyé is persze), vagy inkább mondjam azt, hogy ahogyan én készítem a rakott krumplit.

Hozzávalók 6 személyre:

1-1,3 kg krumpli (nem árt, ha a krumplik egyforma méretűek. mindegy, hogy kisebbek vagy nagyobbak, de legyenek egyformák. ez azért fontos, hogy egyszerre főjenek meg.)
2 nagy arasznyi lángolt kolbász, vagy valami kicsit szárazabb, de semmiképp ne kopogós száraz kolbász
7-8 keménytojás
45 dkg tejföl (vagy amennyit nem szégyellünk)
2 dl tejszín
a tetejére szeletelt bacon, vagy a hagyományos füstölt szalonna, legalább fejenként egy kakastaréj jusson
só

Elkészítés:

A krumplikat feltesszük sós vízben főni, ha megpuhultak, leöntjük róluk a vizet, és 10-15 percre félretesszük, amíg kihűl annyira, hogy égési sérülések nélkül meg tudjuk hámozni. Ha lehet, hámozáskor ne szúrjunk a krumpliba villát, mert garantáltan a szúrás helyén szét fog esni a krumplikarika, ami persze nem giga probléma, de mégiscsak jobb, ha egyben maradnak.

A tojásokat szintén keményre főzzük, felkarikázzuk, a kolbászt úgyszintén karikákra vágjuk.

A burgonyákat hámozás után elkezdjük belekarikázni a kiolajozott/kizsírozott tálba. Én egyszerre egyet szoktam felkarikázni, amint levágtam a karikát, teszem is a tálba. Amikor megtelt az első sor, kap egy kis sót, jöhet rá a kolbász és a tojás,  bőven megpötyögtetem a tejszínes tejföllel, majd folytatom a rétegezést. A legfelső réteg természetesen burgonya, ezt a sort is megsózom, megöntözöm a maradék tejföllel, egy kanállal úgy ügyeskedek, hogy a krumplit mindenhol borítsa tejföl.

Ekkor kerül rá vagy a szeletelt bacon, vagy az ujjnyi vastag szalonna szelet, amit beirdalunk, hogy gusztusos kakastaréj legyen belőle, majd az edényt bedugjuk a 180-200 fokra előmelegített sütőbe, ahol egy ekkora mennyiség 40-50 percet biztosan el kell, hogy töltsön ahhoz, hogy szép pirosra süljön a teteje.

Hát ennyi a varázslat, legalábbis én így varázsolok. Soha meg nem unjuk a rakott krumplit, amíg el nem uralkodik az újburgonya szezon, elég gyakran kerül nálunk asztalra. Szeretjük másnaposan, melegítve is.

Egy serpenyős csirketál

A létező legegyszerűbb étel tulajdonképpen, nincs benne semmi faxni, meg varázslat. Csirke és zöldségek. De éppen ettől nyerő, bármikor, bármely évszakban, bármely napszakban.

Hozzávalók 2 főre:

1 db bőrös csirkemell, lehet filé is, de jó, ha a bőre rajta van

2 db csirke alsócomb (vagy felső, ha azt jobban szeretitek, esetleg egész is lehet)

zöldségek készlet szerint, itt és most:

kelbimbó

kaliforniai paprika

sárgarépa

cukkini

brokkoli

apró szemű burgonya (Lidl)

pác:

1 evőkanál méz

1 evőkanál balzsamecet

1 teáskanál mustár

6 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma pépesítve

szárított fűszerek: oregánó, bazsalikom, rozmaring

só

bors

Elkészítés:

A csirke darabokat megmostam, fazonra igazítottam. A zöldségeket megtisztítottam, falatnyi darabokra vágtam, de nem aprókra.

Összeállíttottam a pácot. 

A húsokat egy kevés olajon serpenyőben átpirítottam, épp csak annyira, hogy valamelyest színt kapjon - és persze mindenhol olajjal borítsa a tűzhelyet, hurrá!.

Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, közepére tettem a lepirított húsokat, köré az összevágott zöldségeket. A zöldségeket pluszban meglocsoltam egy kis olajjal, majd mindent bevontam a páccal. A zöldségeket is. Összeforgattam, hogy mindenütt érje a pác az összes darabot, és betoltam a 200 fokos sütőbe, ahol 35-40 perc alatt szép pirosra sült benne minden.

Tippek:

- bármilyen csirke alkatrészből készítheted, akár szárnyat is tehetsz bele, ha szeretitek.

- fontosnak tartom, hogy bőrös legyen a hús, amit persze nem kötelező majd elfogyasztani, de ahhoz nagyon kell, hogy a hús, főleg a mell ne száradjon ki.

- a pác nem elég ahhoz, hogy bőségesen jusson mindenhová, ezért locsoltam meg a zöldségeket egy kevés olajjal pluszban

- szerintem nagyon kell bele a krumpli, a legtöbb családban a sült zöldség klassz, meg szeretjük, de azért jól lakni vele nem tudunk státuszban van. Így, hogy krumplit is tettem bele, komplett körete volt a húsnak

- tényleg bármilyen zöldséggel csinálhatod, én legközelebb a cukkinit ki fogom hagyni, mert az nem sül, hanem megfő, azt meg nem szeretem. Mehet bele karfiol, padlizsán, a kelbimbó nagyon jó bele, a zsenge karalábé se lehet rossz, akár egy fürt koktélparadicsom is, szóval minél színesebb, annál jobb.

- simán el tudom képzelni ezt az ételt mondjuk pulykaszárnnyal, de azt lehet, hogy elő kell sütni/párolni valamennyire.