Az én paradicsomlevesem

Ma egy olyan titkomat fogom elárulni, amire lehet, hogy nem kéne büszkének lennem. Megmondom őszintén, vannak dolgok, amikkel nem szeretek megalkudni. Ilyen többek között a paradicsomleves. Évekig - na jó, mondjuk ki az igazat: évtizedekig - nem tudtam finom paradicsomlevest főzni. A férjem mindig azt mondta, jó ez, jó ez, csak nem paradicsomleves. És sajnos igaza volt, bántott is ez engem eléggé. Főztem egy kellemes, paradicsomos levest, de az nem a klasszikus, nagyanyámtól megszokott, ízes, savanykás, édeskés darab volt.

Hiába használtam jó minőségű sűrített paradicsomot, sőt, ahogy előttem is egyre jobban kitárult a világ, már befigyelt igazi olasz is, aztán jöttek a jobbnál jobb márkájú paradicsomlevek, passaták, de csak nem akart az a leves olyan lenni, amilyet én szerettem volna.

Aztán hogy olvastam valahol, vagy magamtól jutott eszembe, már nem tudom, de valahogy átvágódott a gordiuszi csomó, és megszületett A Paradicsomleves. Végre. A titok végtelenül egyszerű, mutatom.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 liter dobozos paradicsom ivólé (Happy Day, Topjoy, Sió)

3 evőkanál olaj

1 evőkanál liszt

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 teáskanál vöröshagymakrém

só

bors

cukor ízlés szerint

Elkészítés:

Az olajat megmelegítjük, átforrósítjuk rajta a vöröshagymakrémet és a sűrített paradicsomot, majd rászórjuk a lisztet, és azt is megpirítjuk. Ügyeljünk, hogy ne égjen oda, ha kell, adjunk még hozzá egy kis olajat.

Ha a rántásnak már kicsit barnásabb színe van, öntsük fel az ivólével. (Szoktam a dobozba egy kis vizet önteni, azzal minden csepp paradicsomlevet kicsalogatok, az is megy a fazékba.)

Nagyon valószínű, hogy a rántás nem fog benne kisimulni, ezt megelőzhetjük úgy, hogy egy kevés vízzel öntjük fel először a rántást, utána jön csak az ivólé, vagy botmixerrel megdolgozhatjuk a levest az utolsó fázisban. Én az utóbbi metódust szoktam alkalmazni.

Szóval a fazékban van az ivólé, ekkor fűszerezhetjük sóval, borssal, de a sóval óvatosan bánjunk, hiszen attól függően, milyen márkájú paradicsomlevet használtunk, némelyik márka sósabb, némelyik kevésbé. Érdemes kikísérleteznünk azt, ami az ízlésünknek legjobban megfelel.

Felforraljuk a levest, és a legvégén annyi cukrot adunk hozzá, amilyen édesen a paradicsomlevest szeretjük. Kész, ennyi a varázslat.

Tippek, tanácsok:

- Érdemes tényleg megkeresnünk azt a márkát, amivel a legelégedettebbek vagyunk, én például szeretem a sósabb, savanykásabb ivólevet használni.

- Ha van otthon zeller zöldje, dobhatunk bele egy ágacskát a melegedő levesbe, a zeller és a paradicsom igen jó haverok ugyanis.

- Nagyon jó levesbetét hozzá az apró mini mozzarella golyó, amit félbe lehet vágni, és ha elég forrón tálaljuk a levest, felmelegíti a sajtot és kicsit meg is olvasztja.

- Használhatunk fűszereket is a leveshez, ajánlom az oregánót, rozmaringot, bazsalikomot, ez utóbbit friss formában, az előbbieket inkább szárítottan, a rántásba belekeverve.