A churros vajon mi?

A churros (ejts: csurrosz) spanyolok egyik nemzeti eledele. De ha azt gondoljuk, hogy a spanyolok találták fel a spanyol viaszt, hát erősen tévedünk. Merthogy a churros égetett tészta, ugyanúgy, mint a tolófánk, vagy az ördögpirula, esetleg a zeppole, vagy a profitterol, ha olasz vonalon mozgunk.   Ugye, ugye, keletkezik már a zavar az erőben...? Nos, hogy rendet tegyünk a dolgokban, azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy mitől lesz ugyanaz a tészta churros, képviselőfánk vagy zeppole. A magyarázat rém egyszerű. Attól, hogy olajban sütjük-e a tésztát, vagy sütőben. Passz, ennyi. 

Mivel most a churrosról beszélgetünk, az égetett tészta ebben az esetben a bő, forró olajban való kisütéssel nyeri el churrosságát. Ha ugyanebből a tésztából, valamint habzsákból csinos halmokat nyomogatnék a tepsibe, és sütőben sütném meg, az képviselőfánk, vagy zeppole lenne. Ha pedig majdnem babapiskóta formákká alakítanám, sütőben sütve, kettévágva és krémmel megtöltve Eckler fánk születne. Csak azért szaporítom erről a szót, hogy kiderüljön, ha megtanulunk égetett tésztát készíteni, nagyon sokoldalúan használhatjuk a tudásunkat.

Égetett tésztát készíteni egyáltalán nem nehéz, mondhatni pofonegyszerű, egyetlen pont van, amit szigorúan be kell tartani a metódusban, onnantól pedig már semmi sem állíthat meg minket a zajos siker felé vezető úton. Ez a pont pedig a tojások tésztához való adagolása. Kizárólag egyesével, kizárólag langyos alaptésztába, kizárólag úgy, hogy minden tojást már az alaptészta rendesen magába szívjon, ne legyen a felülete szuttyos a tojástól. Ennyi a titok.

Égetett tészta készítése:

a recept szerinti mennyiségű vajat és vizet/tejet összemelegítjük, akkor ha a vaj elolvadt, beleöntjük a recept által megadott mennyiségű lisztet, és elkezdjük az edényben keverni, amíg össze nem áll egy labdává az egész, és az edény alját be nem vonja egy vékony tészta réteg, ami azt mutatja, hogy a tészta elkezd sülni. Mindezt közepes vagy kis lángon csináljuk. Ezután hűtsük langyosra a tésztát, és egyenként adjuk hozzá az előírt számú tojást. Minden tojás után egyneműsítsük a tésztát, hogy felülete ne legyen síkos, nedves a tojástól, hanem dolgozzuk azt bele a tésztába.

És most jöjjön a személyes vonal. Megígérem, rövid lesz. Évek óta szemezek különböző blogokon a churros készítésével, de mint annyi más ódzkodásom (macerás, elrontható, biztos nem is olyan finom, mint amilyennek kinéz, minek vele vesződni?), ez is teljesen alaptalan volt. Úgyhogy amikor megláttam Piszkénél a receptet, nem haboztam tovább.

Hozzávalók:

3,2 dl víz

15 dkg vaj

17 dkg liszt
4 egész tojás

egy nagy csipet só

5 dkg cukor

A hempergetéshez fahéjas, finom szemű kristálycukor

Elkészítés:

A vizet és a vajat összeforraltam, kicsire vettem alatta a lángot, beleszórtam a lisztet, és elkezdtem keverni. Egy-két perc alatt a tészta összeállt egy labdává, ekkor levettem a tűzről, kitettem kicsit levegőzni az erkélyre az edényt. Amikor az alap már csak langyos volt, egyenként beledolgoztam a tojásokat a fent leírtak szerint, és egy hirtelen ötlettől vezérelve szórtam bele 5 dekányi cukrot. 

Habzsákba töltöttem a tésztát, és 180 fokos olajba nyomkodtam a képen látható kissé szabálytalan, és talán kicsit vastag csíkokat. (Legközelebb kipróbálom a vékonyabb csillagcsővel.) Viszonylag rövid idő alatt gyönyörű aranybarna lett a tészta, ekkor megfordítottam, majd amikor készre sült, törlőpapírral bélelt tálra szedtem őket. Amint a fölös olajat a papír felitta, már mentek is a fahéjas cukorral telt tálba a kígyócskák. Csokoládé szószt, lemon curdot és karamellás almaszószt kínáltam mellé. Egyenes út a mennyországba...