Az első húsvéton, amikor friss férjes asszonyként úgy
döntöttem, ideje megpróbálkoznom a kalácssütéssel, megkértem Mamit, írja
le a receptet. Pánikba esett szegény - mondjuk ma már megértem, hiszen
kalácsot sütni annak, aki még egy paprikás krumplit se tud megfőzni,
merész vállalkozás -, szinte könyörgött, hogy vigyem oda a hozzávalókat,
majd ő megsüti a kalácsot. Én meg persze ellenkeztem, hogy ha ő süti
meg, akkor én hogyan fogom megtanulni a dolgot? Neki is ugrottam a
feladatnak, ha jól emlékszem, elég jó eredménnyel abszolváltam. De az ma
is előttem van, ahogy konyharuhába takarva viszem neki életem első
kalácsának egy szeletét kóstolóba. A torkomban dobogott a szívem, amíg
ette. Azt mondta: nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz...
Remélem, meg van velem elégedve az én drágám, ha lenéz arról a komfortos
kis felhőről, amin a lábát lógatja.
Komolyan leizzadtam, olyan sokára találtam meg a receptet az amúgy nem túl nagy receptes dobozomban. De meglett, hála istennek! Elöljáróban: sokkal tutibb a végkifejlet, ha a liszt szobahőmérsékletű, és nem hideg. A technika fejlődésével magam a kilós csomag lisztet beteszem a mikróba néhány másodpercre, ezzel levan minden gond, kezdődhet a derekas munka. Mert az lesz, bizony mondom néktek!
Komolyan leizzadtam, olyan sokára találtam meg a receptet az amúgy nem túl nagy receptes dobozomban. De meglett, hála istennek! Elöljáróban: sokkal tutibb a végkifejlet, ha a liszt szobahőmérsékletű, és nem hideg. A technika fejlődésével magam a kilós csomag lisztet beteszem a mikróba néhány másodpercre, ezzel levan minden gond, kezdődhet a derekas munka. Mert az lesz, bizony mondom néktek!
Hozzávalók:
1 kg liszt
8 dkg cukor
10 dkg vaj vagy 8 dkg zsír
9 dl tej
3 dkg élesztő
só
Elkészítés:
Az élesztőből, fél deci langyos tejből és másfél kanál lisztből kovászt
készítünk. A cukrot és a sót feloldjuk a maradék meglangyosított tejben.
Pihentetés után a kovászt összedolgozzuk a liszttel és a tejjel, 20-30
percig dagasztjuk. Nos, ez a 20-30 perc nem tréfa, tényleg ennyi idő
kell ahhoz, hogy a tészta szép hólyagos legyen és elváljon a kezünktől.
Ha úgy érzed, hogy ezt az energiát nem tudod/akarod belefeccölni a
dologba, egyrészt ne is olvasd tovább a receptet, másrészt tegyél le -
erről - a kalács projektről. Na de ha bevállalod a dagasztást, akkor
hajrá, hajrá! Amikor már úgy tűnik, hogy jó lesz a tészta, végső
lendülettel dolgozd bele az olvasztott, kihült vajat is. Ezen a ponton
fogod megtudni, hol lakik a jóisten, ugyanis az ekkorra már kifejezetten
tészta formájú és állagú cuccból kis időre megint kezelhetetlen massza
lesz. De ne add fel, Gesztivel szólva: lesz még rosszabb:) Nem, nem lesz
rosszabb, csak vicceltem. Szóval a megdagasztott tésztát meleg helyen
konyharuha alatt, belisztezett tetővel hagyd duplájára kelni. Közben
keress egy alkalmas edényt, amiben sütni fogod a kalácsot: lehet ez
magasabb oldalú tepsi is akár, Nagyanyám mindig lábasban sütötte, így
nekünk kerek kalácsunk volt. Melegítsd elő a sütőt, a konyhában
megemelkedő hőmérséklet jót fog tenni a kelési folyamatnak is. És a
gázszámládnak is, de ez most részletkérdés. Amikor a tészta megkelt,
lisztezett deszkán gyúrd át (ezen mindig röhögök: azt a levegőt, amit
verejtékes munkával beledolgoztunk a cuccba, most két mozdulattal
eltávolítjuk belőle... ezt sose értettem, de hát nem kell nekem mindent
érteni). Oszd három részre, sodorj belőlük vékony kígyót. Ezután
kezdődhet a fonási művelet. Persze ez sem olyan egyszerű, mint
amilyennek tűnik, mert Nagyanyám úgy csinálta, hogy miközben az ismert
hármas fonást alkalmazta, a rudakat még egyenként is megtekergette,
biztosítva ezzel a mozdulattal a kalács későbbi foszlósságát. Tehát van
egyfelől egy lendületes, nagy karmozgás, amivel fonsz, és egy kisebb,
precízebb csuklómozgás, amivel tekersz. Mondanám, hogy szólj, ha nem
érted, de fölösleges, ennél jobban úgysem tudom elmagyarázni, legfeljebb
megmutatni. Amikor készen van a fonás, belehelyezzük a matériát a
sütőedénybe. Ha lábast választottunk, akkor a lábas közepéről indulva,
csigavonalban helyezzük el a tésztát, majd hagyjuk ismét kelni, úgy 15
percig. Ekkorra az addig esetleg folytonossági hiányokat mutató cucc
kitölti a lábast. Kend le szépen tojással, majd tedd a meleg sütőbe. Ne
legyen forró, mert a nagy hő hirtelen felrántja a tésztát, és az nem jó. Egyenletes meleg legyen odabent. A művelet viszonylag
sokáig tart, mert a tésztánk se kevés ugyebár. Az első fél órában ne
nyitogassuk a sütőt, ez kelttésztánál alaptétel. Ha netán túl gyorsan
barnulna a kalács külseje, fehér papírral takarjuk le. A tűpróba itt sem
árt, későbbi kellemetlen meglepetéseket elkerülendő. A tésztát lehet
dúsítani mazsolával, természetesen mehet bele kakaó is, ki hogy szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése